Magyar ízek

Zirig Árpád

2020. november 24.

Azt, hogy a vodka finom is lehet, sokáig nem tudtam. Ahogy a legtöbb embernek, nekem is a kommersz, hígító szagú, körömlakklemosós hulladékok jutottak – az első áttörést évekkel ezelőtt egy baráti, James Bond maraton jelentette.

Olyan italokat vettünk, amik a legendás mozikötelező márkái, így álltunk neki, hogy egy hétvégés filmnézéssel ünnepeljük az angol titkos ügynökért rajongó barátunk születésnapját. A vodkából Belvedere volt az asztalon – addig nem tudtam, milyen szép lehet a tiszta, vízszínű gabonaszesz aromája, hanem ipari hulladékból, óriás lepárlótornyokban, hanem gondosan a legjobb ízeket keresve főzik.

Magyarországon eddig nem készült (vagy nem tudok róla) olyan minőségi vodka, ami nem arra szolgál, hogy a házibulin beöntsék a narancsba vagy a már minden mindegy vendéknek felhúzzák valami cukros alappal hajnali egy és négy között.

Jelen helyzetben sajnos a hajnali tivornyáknak annyi (nem is nagyon bírnám negyven felett) - a koronavírus lehetetlené tette a budapesti Opera vodka bemutatóját. A ginjük köszöntőjekor már jártunk az újpesti főzdéjükben és az ott kialakított bárban, így sajnos kijelenthetjük, hogy ezért a premierért kár. Hogy ne maradjunk élmény nélkül, ezért

levelező tagozaton tartották meg legújabb italuk hazai bemutatkozását.


Magas a léc, amit házon belül kell megugrani, hiszen a ginjük a tavalyi Red Dot dizájn díj elnyerése után idén két kiemelkedő szakmai elismerést is szerzett: a Global Spirits Masters-en, majd az IWSC-n (International Wine & Spirit Competition) is aranyérmet kapott a London Dry-juk. Ráadásul a magyar szeszesital által valaha elért legmagasabb pontszámmal, 96-tal végeztek.

Állandóan divatban

Az orosz és lengyel gyökerű vodka ugyan nem éli olyan reneszánszát, mint a gin, viszont jelenléte a bárokban állandó, hiszen számos legendás koktélnak az alapját adja – éppen ezért fontos, hogy ne az egyedüli ízként a hígítót megvillantó tételekkel dolgozzanak a bartenderek, hanem saját karakterrel bíró, tiszta ízű változatokkal.

„A gin-reneszánsz kapcsán megfigyelhető az a trend, hogy a fogyasztók figyelme a hazai, lokális gyártású termékek felé fordul. Ugyanez látszik most külföldön a vodkáknál is.” – mondta el Dámosy Bálint, a cég alapítója. „Nem mennyiségben, hanem minőségben fejlődik tovább ez a piac. Nem a legfelsőbb kategóriás elit márkáknál, hanem a sztenderd és prémium határán, ahol nagyobb figyelem esik a kézműves főzdék egyedi, szerethető, türelemmel és figyelemmel előállított termékeire. A közismert orosz, lengyel és svéd márkák mellett leginkább az amerikaiak erősödnek, de megjelentek a nyugat-európaiak is, és

biztos vagyok benne, hogy hamarosan a mi régiónkban is nagyobb figyelmet fordítanak az innovatív eljárással készült helyi vodkákra.”


Egy évig fejlesztették az Opera Vodkát: gluténmentes kukoricaszesz többszörös szűrésével és kezelésével, saját titkos receptjük szerint készítik a végleges, 40 fokos, tiszta párlatot. A jó vodka természeténél fogva magában hordoz egy kis paradoxont: azt mondják róla, hogy íztelensége az erénye, de ennek ellenére mégis öröm a kóstolása, hisz egyedi jegyek, amit az alapanyag, a víz vagy a procedúra belevisz, diszkréten megjelennek. A budapesti is ilyen:

nyoma sincs ipari ízhatásnak, cserébe egy kicsit krémes a kortya és leheletnyi fekete bors is kiérezhető belőle. Ahogy melegszik a pohárban, halványan mintha bergamot illanna el az orrunk előtt – nagyon tiszta, egyszerűsége ellenére izgalmas. James Bond is szeretné - igazán jöhetne egy Budapesti rész, nem?


A külső is fontos


Az Opera gin esetében ki 2018-ban emeltük a grafikai tervezést, amelyet a Graphasel Design Stúdió készített. Most is velük dolgoztak, csak a tisztaságot szimbolizálva az elegáns kék helyett diszkrét fehér címkét választottak úgy, hogy közben megőrizték az Operaházra emléketető dizájnelemeket: a központi szfinx figura ezúttal a vodka alapanyagát, a kukoricát tartja a kezében.