Magyar ízek

Szöveg: Lévai Anikó - Madary Orsolya - Fotók: Sebestyén László

2020. december 25.

Amikor megtudtuk, hogy a sarutlan kármelita nővérek csokoládét készítenek a Mecsekben, nagyon megörültünk. Milyen izgalmas cikket írunk majd a karácsonyi számba a kármelita csokoládékról és süteményekről! Mert az köztudott, hogy sok édesség receptje érkezik kolostorokból, ha csak a lisszaboni Szent Jeromos-rend vaníliás kosárkáira vagy a francia Marguerite Gaillot és Marie-Elisabeth Morlot makaronjaira gondolunk.

Aztán elkezdtünk olvasgatni. Hamar kiderült, hogy a Kármel-hegyi remeték egyszerű, aszketikus életet éltek. Századokkal később a sarutlan kármelita nővérek is követték ezt a szemlélődő életformát, amelyben még az étkezés is szigorú szabályokhoz kötött. Szó sincs arról, hogy csokoládét ennének, sőt Spanyolországban 1949-ig a kármelita rendi fogadalom része volt, hogy csokoládét nem ihatnak, hiszen a kakaót afrodiziákumnak tartották.

Akkor miért készítenek csokoládét a magyarszéki kolostorban? Mirjam nővértől, aki két évtizeden keresztül volt a közösség perjelnője, megtudtuk, hogy mint minden kontemplatív, monasztikus rendnek, így a Kármelnek is az imádság és a munka harmóniája adja a ritmusát.

Az ősi regula előírja a kétkezi munkát,

hiszen az ima komoly szellemi erőfeszítés, a fizikai munka pedig segít fenntartani az egyensúlyt a test és a lélek között. Persze nem csak csokoládékészítés zajlik a kolostor falai mögött. Van kerámiaműhely, díszítenek gyertyákat, ikont festenek, imaszőnyeget szőnek, szappant főznek és állatokat is tartanak. De erről majd később mesélünk, először lássuk, hogyan töltik az adventi napokat Magyarszéken.


ADVENTI KÉSZÜLŐDÉS

Mint minden keresztény számára, a kármelitáknak is a karácsony és a húsvét az év legnagyobb ünnepe. Szeptember 14-én kezdődött a rendi böjti időszak, attól kezdve étkezésük még szerényebb, húst és édességet egyáltalán nem fogyasztanak. Régen a regula ennél is szigorúbb volt, 1962-ig, a II. vatikáni zsinat döntéséig egyáltalán nem fogyaszthattak húst, a kenyér ki volt porciózva, még vizet sem ihattak az étkezéseken kívül.

A magyarszéki nővérek nagyon sok főzeléket készítenek, hozzá lencséből fasírtot, tócsnit, bundás kenyeret vagy tojást esznek. De

ne gondoljuk, hogy hús és csokoládé nélkül nehéz az élet a kolostorban.

Beáta nővértől, a perjelnőtől megtudjuk, hogy a meghitt és a vidám hangulat egyaránt jellemzi a kolostori életet. Mert itt van például Szent Miklós napja, amikor Magyarszékre is ellátogat a Mikulás.

A nővérek kitisztítják a cipőiket, kiteszik este az ajtóba, és reggel a gitáros nővér – mert ilyen is van – vidám dallal ébreszti a kolostor lakóit. A novíciák jelmezbe öltöznek, és eljátsszák a Szent Miklós misztériumjátékot, a csokoládéműhely pedig ilyenkor a nővéreket is meglepi csokimikulással.

A karácsonyi szertartás hajnalban körmenettel kezdődik. A nővérek gyertyával a kezükben, énekelve vonulnak a kápolnába, ahol a zsolozsma keretében eléneklik a Martirológiumot, ami a Megtestesülés titkának az ünnepélyes meghirdetése.



A pékségben előző nap elkészült a kalács, ez az ünnepi reggeli. A karácsonyi ebéd kivételesen húsétel, esetleg töltött káposzta, szenteste pedig régi hagyomány a mákos guba, amelynek receptjét még Lucia nővér hagyományozta a kolostorra.



December 25-től nyolcnapos rekreációs időszak következik, amikor az egész éves szigorú napirendet feloldják, és az imádság mellett a közös játék, éneklés is szerepet kap. Ki gondolná, hogy a gyerekek kedvencei, a Tabu, a Tick Tack Bumm vagy a Honfoglaló társasjáték a kolostorban is nagy népszerűségnek örvend? Ilyenkor abbamarad a munka, és a 21 szerzetesnővér jókedvvel ünnepli Jézus születését. Aztán elérkezik január 1. és visszaáll a szokásos kármelita napirend, amelyet Avilai Szent Teréz adott a megreformált nővérközösségeknek.

Az első magyar kármelita kolostort Sopronbánfalván alapították, a pécsi Kármel pedig 1936-ban jött létre. De nem sokáig volt együtt a közösség, mert 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatásakor a nővéreket ponyvás kocsin éjjel egy gyűjtőhelyre szállították. Néhány hónap múlva le kellett venniük a habitust, és világi megélhetés után kellett nézniük. Egy maroknyi nővér a pécsi püspökség ostyasütőjében kapott munkát. Negyven évvel később, 1991-ben kapták vissza a lepusztult kolostort, ami ekkor már nem volt alkalmas a rendi életre.



Hosszas keresés után 2002-ben Magyarszék mellett találták meg azt a területet, amit az eladott kolostor árából és a francia föderáció segítségével meg tudtak vásárolni. 2019-ben fejezték be a kolostor építését. Vendégházukban 25 lelkigyakorlatozót tudnak fogadni, még a vírusos időkben is látni az erdőben sétáló, meditáló vendégeket, akik teljes ellátást kapnak, részt vehetnek a zsolozsmákon és a szentmiséken.

A KÁRMELITÁK ŐSEI
Palesztinában, a Kármel hegyén időtlen idők óta éltek istenkereső remeték. Őket tartják a kármeliták őseinek. Szemlélődő, imádságos életmódjuk sok Szentföldre látogató zarándokot vonzott. A 13. század végén a szaracénok elűzték őket a Szentföldről, így Európában telepedtek meg. A kármelita rend reformjára a 16. században került sor. Avilai Szent Teréz, a sarutlan kármeliták megújítója tudatosan kis közösségeket alapított, hogy ezáltal megőrizzék családias jellegüket. Eredetileg 13 nővérben maximálta a közösségek létszámát, később 21-re emelte a létszámot.


A CSOKOLÁDÉMŰHELY

De hogyan is néz ki egy átlagos nap a magyarszéki Kármelben? A kármelita apácák klauzúrában élnek és szoros napirendet követnek. Negyed 6-kor kelnek. Az 5.45-kor kezdődő reggeli zsolozsma után egy óra csendes belső imát végeznek a kápolnában. 8 órakor szentmisén vesznek részt.


A reggeli után negyed 10-től 12-ig dolgoznak, majd a déli zsolozsmát követően ebédelnek. Az étkezések alatt felolvasás van. A közös mosogatás közben kötetlen beszélgetés folyik fél 2-ig. Utána ismét munkaidő következik, majd 4 órától Szentírás-olvasás, 5 órától vesperás, belső ima, vacsora. Ezután Szent Teréz előírása szerint rekreációra gyűlnek össze a közösségi teremben, ahol, mint egy nagy család, kötetlenül beszélgetnek. A napot a késő esti befejező ima, a kompletórium zárja.


A csöndet munka közben is őrzik. Így van ez a csokoládékészítő műhelyben is, amely tavaly óta − miután az ostyasütést abba kellett hagyniuk − fontos bevételi forrása a magyarszéki Kármelnek. Mirjam nővér egy perjelnői találkozón hallott először francia nővérek által készített csokoládéról. Több ilyen kolostort is meglátogatott, és a közösség elhatározta, hogy itthon is létrehoznak egy ilyen műhelyt.

Három nővért beírattak a Csokoládé Akadémia kurzusára,

ők egy év alatt elsajátították a bonbonkészítés csínját-bínját. Franciaországban gépsorokon készült a csokoládé, Magyarszéken ragaszkodtak a kézműves termékekhez, így hagyományosan készülnek a formázott, vágott bonbonok, táblás csokoládék.



Készítenek szaloncukrot és Szent Miklós-figurát is. Minőségi belga csokoládét használnak ét-, fehér és tejcsokoládé változatban, a bonbonok alkoholos, karamellás, kávés és gianduja-ízekben készülnek, de legnagyobb sikere a francia recept szerint előállított ropogós mogyorós bonbonnak van. Karácsonyra kísérleteznek gesztenyés változattal is.

A termékek a webshopon keresztül megvásárolhatók, sőt díszdoboz is készült hozzájuk, saját logóval. Utóbbi Ferenc testvér munkája, aki korábban a pécsi egyetem művésztanára volt, de néhány éve már remeteként él. A neves festő- és szobrászművészhez köthető a kápolna díszítése is, amely valószínűleg egyedülálló az egész világon. Már csak ezért is érdemes megnézni a sarutlan kármelita kolostort.
                                             
Gyönyörű őszi időben látogattunk a kolostorba, és ahogy kiszálltunk a kocsiból, őzlábgombát pillantottunk meg a réten. Hamar kiderült, hogy aznap valóban őzláb volt az ebéd a kolostor lakóinak és a vendégeknek, de szoktak tintagombát és vargányát is gyűjteni. Mi

nagyon ízletes, házilag készült sült rackakolbászt kóstoltunk,

a nővérek számára ez csak ünnepnapokon szerepel az étlapon. A konyha felelőse Hedvig nővér, de minden héten más főzi az ebédet, párolt zöldséget, burgonyát, tojást, néha párolt halat tartalmaz a menü. A kenyér a saját pékségben készül, kiflit is szoktak sütni, ünnepekre pedig kalácsot dagasztanak. Itt készül az eladásra is gyártott „sablé”, egy vajas keksz is, amelynek receptje Svájcból érkezett.

RACKÁK, HUNCUT KECSKÉK ÉS A SZAMÁR

De sorolhatnánk a meglepetéseket. Mint több más kolostorban, Magyarszéken is tartanak állatokat, méghozzá racka juhokat. Ötvenhárom anya és három kos fogad bennünket a kolostor bejárata mellett. Hasznos állatok, mert fűnyíróként is szolgálnak amellett, hogy húsukból kolbászt készítenek a nővérek. Évente egyszer megnyírják az állatokat, a gyapjúból szűr készül.



A rackák mellett hucul lovak is legelnek a birtokon, szintén biofűnyíró szerepkörben. Volt hatvan kecske is, amelyek Beáta nővér elmondása szerint huncutok voltak, mindent megrágtak, elszöktek, felmásztak a vendégek autóira és a fejésükkel is nagyon sok volt a nyűg.



Szintén gondot okozott az egyetlen szamár, amely folyton felsétált a portára, benézett az ablakon, egyszer pedig kiszökött a 66-os útra, ahonnan Veronika nővér alig tudta visszahajtani a kamionok és autók közül. Így elbúcsúztak a csacsitól. Viszont a mai napig ötven tyúkot tartanak, ez biztosítja az egyik fontos alapanyagot, a tojást. A járvány előtti időkig a tejet a magyarszéki tehenészetből hozták, de ez most szünetel, s emiatt a sajtkészítés is.


A kolostor életében fontos szerepet játszik a közös munka. Együtt bálázzák a szénát, a juhok eledelét, együtt magozzák a meggyet, szilvát, és a lekvárkészítés is közös munka. Volt, hogy ezer üveggel is eltettek a szilvalekvárból, mert a kolostor körül hatalmas gyümölcsöskert terül el. Előző héten épp leszedték az almát, egész héten almalekvár és almalé készült. A nővérek ebből a préselt almaléből biztosítják téli vitaminszükségletüket.


Mint szinte minden szerzetesi kolostorban, így a Kármelben is van gyógynövénykert. Citromfű, fodormenta, borsmenta és levendula terem, amiből teafüvet szárítanak. Ezt is árusítják a boltjukban. Megélhetésük érdekében több terven is törik a fejüket. 2017-ben két hektáron „kezelt makkot” telepítettek, amiből néhány év múlva reményük szerint szarvasgombás erdő lesz.

Hónapokig kalákában kapálták, gyomlálták a csemeték közti területet.

Egy mogyoróbokor alatt már találtak is egy nyári szarvasgombát, amelyet Hedvig nővér vajjal kevert össze, és mindannyian megkóstolták.

Magyarszéken a sarutlan kármelita nővérek hűek maradtak a szerzetesi hagyományokhoz. Ősi regulájukat követve „csendben dolgozva a maguk kenyerét eszik”. Igen, készül csokoládé a kolostor falai között, mert amint Szent Teréz mondja: „A fazekok közt is ott jár az Úr.”

MÁKOS GUBA

Hozzávalók:

  • 1 kg liszt
  • 3/4 kocka friss élesztő
  • 6 dl langyos tej
  • 1 csapott tk cukor
  • 1 púpozott ek só
  • 2 ek étolaj vagy egy kicsi olvasztott vaj
  • 15 dkg mák
  • 1 l tej
  • 1 ek vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 1 csomag vaníliás cukor

Elkészítése:
Az élesztőt kevés cukorral a felmelegített tejben felfuttatjuk, majd a liszthez adva sóval, olajjal rugalmas tésztát dagasztunk. Meleg helyen, konyharuhával lefedve addig kelesztjük, míg duplájára nő (kb. egy óra), majd kis cipókat formálunk a tésztából, és vékonyra nyújtjuk. A kinyújtott tésztából kifliket formázunk, és tepsiben, sütőpapírra téve még kb. fél órát kelesztjük.

Előmelegített, 180-200 °C-os sütőben 25 percig sütjük. A sütés idejére érdemes egy hőálló tálban vizet tenni a sütőbe.

Amikor kihűltek, ujjnyi karikákra szeljük, egy napig szikkasztjuk, majd tepsibe rakjuk, kevés olvasztott vajjal meglocsoljuk és meleg sütőben megpirítjuk.

A tejet a vajjal, cukorral és vaníliás cukorral felmelegítjük. A mákot hagyományos, kézi mákdarálón, frissen daráljuk le. A kiflikarikákat egyesével a tejbe forgatjuk, majd a cukrozott darált mákba hempergetjük úgy, hogy minden oldalukat beburkolja a mák. Az így meghempergetett kiflikarikákat kivajazott tűzálló tálba szedjük, és sütőben átmelegítjük. Mézes tejet adhatunk mellé, ha valaki édesebben vagy szaftosabban szeretné.

AZ ÖSSZEÁLLÍTÁS TÁMOGATÓJA A