Ízvadászat » Alapanyagok

Hús a füstön. A BBQ sütés titkai

Hús a füstön. A BBQ sütés titkai

2015.07.22.  | Bakcsy Árpád

Noha a grillre rakjuk a húst a szmókerben, mégsem nevezhetjük grillezésnek a barbecue-t, mert az más sütési eljárást jelent – mondja Adorjányi Máriusz, a nyarspolgar-bbq.blog.hu szerzője. Az évezredes hagyományokat követő, nedves közegben hőkezeléshez szokott magyar néplélek aligha lát tisztán ebben a kérdésben, de cikkünk elolvasása után talán tisztulni fog a füstköd.

A cserkésztáboros szalonnasütések, a hétvégi bográcsozás, a diszkosz/borona/tárcsa és az üst füstje mellett egyre több hátsó kert, folyó- vagy tópart telik meg nyaranta a piruló húsok illatával. A Maillard-reakció ízorgiájától részegült húsvillás-csipeszes tömegek még alig sajátíthatták el a tökéletes pirítás technikáját, máris itt az új trend, a barbecue. Ez is egyfajta sütési mód, csak amíg a grillezésnél közvetlen és magas hőnek tesszük ki az ételt viszonylag rövidebb ideig, kevés füst mellett, addig a barbecue minden esetben lassú, hosszú ideig tartó, alacsonyabb hőfokon (110-120°C), indirekt módon történő hőkezelés, jelentősebb füsttel.

Ezt a technikát már az őskori ember is alkalmazta, amikor egy alkalmas gödörben nagyobb mennyiségű fát égetett el, a forró parázsra köveket tett, és erre helyezte az elejtett állat húsát, majd levelekkel és földdel letakarta. A nyárson és rácson történő sütés számos verziója alakult aztán ki a történelem során, melyből egy-két ősi eljárás máig létezik. Argentínában például igen elterjedt, hogy a parázsló farönkök fölé állítható vasrácsokat tesznek, amire hosszú marhaoldalasokat is felcsavaroznak a helyi asadorok. Mindez persze klasszikus grillezés, hiszen direkt hőt alkalmaznak. De az indirekt, meleg vagy hideg füsttel történő hőkezelés sem mai keletű, hiszen évezredek óta tartósítanak így a húsevő népek. Ez az égetéshez használt fa sejtfalaiban található ligninnek köszönhető, ami 300 °C fölött többféle fenollá bomlik. Közülük sok antioxidáns is egyben, ezért gátolja az avasodást.

 

Adorjányi MáriuszAdorjányi Máriusz

A barbecue (barabicu, barbacoa, babracot) kifejezést egyes etimológusok a karibi taíno indiánok szókincsében vélik felfedezni, mások a Haitin élő bennszülöttek védelmi eszközként használt fanyársaiból, kerítéseiből eredeztetik, melyekre nemegyszer sütni való sertéshús is felkerült. Mai értelemben vett amerikai felvirágzását viszont a texasi olajláznak köszönhetjük. Az itt dolgozók a rengeteg maradék vastag fémcsövet, a minőségi marhahúst és a faszénparázst egyesítették némi fantáziával, hogy egy kultikus étel szülessen az ugly drum smokerekben. A mai napig ez az állam tekinthető a központnak, ahol általában nemes egyszerűségre törekednek a pitmasterek. No fork, no souce, azaz a puhára, kézzel szaggathatóra kezelt sülteket nem kenegetik glaze-ekkel, és eleve a legegyszerűbb rubot (só, bors) használják hozzá. Errefelé a marha a fő alapanyag, míg a többi déli államban az egykori afrikai rabszolgák ízlését jobban tükröző sertés és a gyarmatosítók konyhájából eredeztethető kolbászok is felbukkannak a kínálatban, különböző édes-csípős szószokkal tálalva.

Változatos fűszerek

Kiváló adottságainak (csontján sül, kellően zsíros) és egyszerűbb sütésének köszönhetően a legelterjedtebb barbecue- alapanyag a sertésoldalas. Jó minőséget beszerezni nálunk sem nehéz belőle, de tökéletes előkészítése már némi gyakorlatot igényel. Érdemes a vékony és vastag dagadót, majd egy hosszanti vágással a porcos elemeket tartalmazó részt leválasztani róla, hogy végül egy szabályos, csontokkal csíkozott, téglalap alakú húshoz jussunk. Erről már csak a belső falon található hártyát kell lehúznunk egy konyharuha vagy törlőpapír segítségével, és kezdődhet is a fűszerezés. A sóból, borsból, kevés barna cukorból és chiliből álló alaprubot egyenletesen dörzsöljük a húsba, és hagyjuk, hogy pár órán át pácolódjon. A variációs lehetőségek sem annyira a sütésnél, inkább a rub fűszerezésénél jelenhetnek meg. A gyömbérpor, koriander, paprika, mustármag, szegfűszeg, szegfűbors, kardamom, római kömény, babér, vöröshagyma és fokhagyma-granulátum különböző arányú keverésével a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Arra mindenképp érdemes ügyelni, hogy sóból a durva szemcséjűt használjuk, a fekete borsot pedig ugyancsak frissen és darabosabbra őröljük, így nem hatolnak durván a rostok közé.

A sütési technikában nincs sok titok: kb. 120 °C-ra melegített sütőben, indirekt módon készüljön el a hús, 2-3 órán át száraz páccal fűszerezve, majd 2 órán át fóliában, végül 1 órán át újra fólia nélkül (ilyenkor lehet glaze-zel kenegetni). Egyes pitmasterek szerint érdemes az utolsó 15-20 percben magasabb, direkt hővel „rágrillezni” a húsra az extra ropogósságért, de Texasban ez szentségtörésnek számítana. Kötelező elem viszont a hús sütés utáni pihentetése, ami fóliába csomagoltan történjen és legalább fél óráig tartson. Noha az oldalas sütésénél nem szokás maghőmérőt használni, kezdők mégis megtehetik: a szelet legvastagabb részén, a csont mellett 83-84 °C legyen a hőmérséklet. Rutinosabbaknak a hús keménysége, a mahagóniszín, a kilátszó és finoman elfordítható csontvégek jelzik, hogy a sütés befejeződhet.

A főherceg és a király

Sokak szerint érdemes a BBQ sütést csirkecombbal kezdeni, de néhány fontos szabályt feltétlenül tartsunk be: csak kiváló minőségű szárnyas kerüljön a sütőtérbe, legalkalmasabb a háztáji, tanyasi változat, és sütés előtt tegyük sóoldatos (5%-os) vízbe egy éjszakára a hűtőbe. Ha csak combokat készítünk (bőrös felükkel felfelé tesszük a rácsra), a sütési idő kb. három órára rövidül, de a hőmérséklet lehet kicsit magasabb, 130-140 °C. A végleges aromák tekintetében jó szolgálatot tesznek az izzó faszénre helyezett gyümölcsfadarabok, de ezeket ne áztassuk be, még ha azt javasolják is a gyártók, mert kellemetlen füsttel vonják be ételünket. Aki a legvastagabb részen a csont mellett beszúrva maghőmérőt használ, az 82 °C-nál állítsa le a sütést, de ne feledkezzünk meg ekkor sem a pihentetésről (20 perc). Lehet röviden a combokat is direkt módon pirítani a sütés végén, hogy extra ropogós bőrt kapjunk, de jó tudni, hogy a hús nagyon gyorsan veszít szaftosságából és rugalmasságából.

A BBQ főhercege a sertés, a királya a marhahús. Amíg steakekhez a húsmarha drágább és érlelt részeit érdemes rácsra tenni (szobahőmérsékletűre „melegítve” a sütés előtt), addig a barbecue-hoz az érleletlen és lehűtött darabokat használjuk, leginkább az oldalast és a szegyet. Ezek a kollagénes, zsíros és ennek köszönhetően szaftos húsok az utóbbi időben kerültek igazán reflektorfénybe, így a korábban másodosztályú alapanyagok is előbbre kerültek a rangsorban a hentesek árlistáján. Ízük, aromáik rendkívül mélyek, mint egy öreg, testes vörösboré, megfelelően elkészítve meghatározó barbecue-élménnyel szolgálnak.

Nem gyors siker

Az oldalasokat érdemes a 110 °C-os rácson készíteni, csonttal lefelé, moderált, egyenletes diófafüsttel is gazdagítva az aromáit. A diófa hagyományos füstölésre nem alkalmas, viszont egy-egy darab kéreg nélküli diófa – a faszén mellett – kiváló ízeket teremthet. Sütés közben a marhaoldalas látványosan megemelkedik. A kíméletesen dolgozó hő hatására a hús és a zsírrétegek lazulni kezdenek, és a szintén mozgásba lendülő húsnedvektől alaposan megduzzadnak. A négy és fél órás hőkezelés után zsírpapírba csomagoljuk, majd újabb 2,5 óra sütés következik, továbbra is 110 °C körüli tartományban. A jó hétórás sütés után a csomagokat levesszük a tűzről, és legalább fél órán át pihentetjük. A zsírpapírból kibontott húsok ontják a nehéz, csak a marhára jellemző extrém és mély kollagénes aromákat. A megsült oldalasokból a csont könnyedén kihúzható, és a húson különösen szép smoke ringet láthatunk. A marhaszegy (brisket) a BBQ-típusú sütések emblematikus alapanyaga, mármár Texas állam nemzeti étele. Felépítése és zsírszerkezete determinálja a lassú tűzön, füstön való sütésre. A marha mellkasi tájékán helyezkedik el, párosan. A Point rész a mellkasra feszül, vastagabb, lazább szerkezetű és zsírosabb is, míg a Flat rész már a bordákra húzódik, kisebb, kötöttebb és vékonyabb. A szegy elkészíthetőségét erősen befolyásolja, hogy az állatot hogyan tartották, s hogy ennek köszönhetően mekkora a szegy zsírtartalma. Bizonyos zsírhányad és zsírrétegek hiánya esetén a szegyet lehetetlen tisztességes módon megsütni, ezért fontos, hogy a fellelhető legkiválóbb minőséget használjuk (ez Magyarországon import amerikai húsmarhát jelent).

A legjobb eredménnyel a low & slow sütés kecsegtet, aminek során a hús legalább 10-12 órát tölt a piten. A James Bearddíjas, több könyvet is jegyző pitmaster, Aaron Franklin marhaszegye 14-16 órát tölt a rácson, amíg kialakulnak egyedülálló textúrái. Stratégiájának lényege az idő tisztelete: kellőképpen alacsony és egyenletes sütési hőmérséklet emeli a marhaszegyet a BBQ csúcsára. A sütés végeztével a szegyet dupla falú, erős grillfóliába csomagolja a teljes dunsztolódásért, ami a kollagének összeomlását és a hús további szaftosságát eredményezi (Texas cheat). A rácsról lekerülve, felbontott tetejű fóliával a húsok még legalább 40 percet pihennek. Így a teljes elkészítési idő bruttó 7,5-8 órát tesz ki.

 

A barbecue tehát nem kecsegtet gyors sikerekkel, különösen, ha ideszámítjuk azt az időt is, amit a sütéshez használt fa kezeléséhez ajánlanak. A kéregtelenített, alacsony csersavtartalmú keményfa 6-12 hónapig szárad természetes környezetben. Amerikában a vörös- és csertölgy közkedvelt, amit a jól aromatizáló hikori, pekán és mezkite fák darabjaival egészítenek ki. Nálunk a bükk és a tölgy jelenthet jó megoldást gyümölcsfák vagy diófa kíséretében. Ezt a költséget és időt persze meg lehet takarítani a faszenes vagy még inkább a gázos BBQ-sütőkkel, de az ízeket és a füstöt tekintve az eredmény sosem lesz olyan, mint az eredeti. Azt azért jó szem előtt tartani, hogy a füst a kertben száradó ruhák és szomszédok ellensége nálunk is, akárcsak a texasi Austinban, ahol a hatóságok már a szmókerek korlátozását fontolgatják.

 

BBQ-szótár

  • bark: a BBQ-húsok „kérge”,ami a rubban lévő fűszerek, a benne lévő cukorban és sóban megkötött húsnedvek (crust) és a milliméternél is vékonyabb filmréteget képező komplex polimerek (pellicle) összessége
  • glaze: kenegetéshez, mártogatáshoz használt szósz. Az édesség, savasság és csípősség egyensúlyban van benne.
  • low ’n’ slow: hosszú ideig tartó, alacsony hőfokon történő sütés, azaz barbecue
  • Maillard-reakció: a hőkezelés során a cukrok (fruktóz, glükóz) és aminosavak (fehérjék) között lejátszódó folyamat, aminek eredménye a barnás szín és az ízesebb étel
  • mop: a sülő húsok nedves pácba (ecet, cukor, almalé keveréke) mártott ecsettel való kenegetése
  • pitmaster: barbecue-sütőmester, aki jól ért a tűzhöz és a húsokhoz is
  • rub: a száraz pácot jelöli, amit be kell dörzsölni a szövetek közé. Finom kenyérmorzsára emlékeztet, egyenletes fedőréteget képez a húsok felületén.
  • shoot sullinaw vagy salona: sült szalonna fonetikus írása az amerikai magyar leszármazottak körében és egyes barbecue-lexikonok szerint
  • smoke ring: a húsok metszetét keretező, a rostokban látható pirosas elszíneződés
  • ugly drum smoker: általában olajcsövekből vagy hordókból átalakított indirekt sütő
  • töltényszmóker: a barbecue belépő kategóriája. A nagyméretű horizontális (tűztér és sütőtér nagyjából egymás mellett helyezkedik el) szmókerrel ellentétben ennek felépítése függőleges.
Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább