A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

Magyar Konyha

2016. szeptember 15.

"A magyar cukrászok egyik legnagyobbika. Ceglédtől New Yorkig olyan karriert futott be, amilyen párját ritkítja." Ez Hauer Mihály véleménye 1931-ből. "Megérdemli a bonbonkirály nevet - írja a New York Herald Tribune pár évvel korábban. "Milliomos vállalkozó, a nemzetközi zsűri a Grand Central Palace-ban neki ítélte a fődíjat" - terjed idehaza a legenda. A kalandos sorsú Kérszigeti Dékány Mihályt a szerencse fiaként ünneplik, amikor 1931-ben hazalátogat a budapesti Cukrászok és Mézeskalácsosok Ip

Pedig a történet inkább a Dollárpapa című filmre emlékeztet. A tíz év után váratlanul felbukkanó cukrászban mindenki a sikeres amerikai nagybácsit akarja látni, a világcsavargót, akinek az orosz cár kóstolta a pralinéját, aki 17 aranyérmet nyert különböző kiállításokon és akiről Alexander Finta szobrászművész ércplakettet készített a Halhatatlanok múzeuma számára. Végre itt van egy különc és sikeres iparos. Érdekes művészarc, hosszú, ezüstszürke lobonc, csillogó aranyláncok és gyémántgyürük, feltűnő öltözék: igazi dandy, a nyakkendőn jobbnál jobb női aktok. A névkártyán már nem Kérszigeti előnév szerepel, csupán ennyi: Michael de Dekany. Tökéletes amerikai self made man. Édesanyja halála után már 12 évesen inas Müller Antal cégében (ez a mai Ruszwurm cukrászda elődje), évekig Emil Gerbeaud-nál dolgozik, aztán vándorútra kel, irány Frankfurt, Lyon, Zürich, majd egy merész fordulattal Kijev és Moszkva. Itt részlegvezető a kor leghíresebb cukorüzemében, amit a német Theodor von Einem alapított. Megtanul mindent, amit lehet és a cár egy alkalommal valóban a kezéből kóstolja meg a bonbont. A csokoládé azonban vagy nem ízlik az uralkodónak, vagy a bolsevik intrika a pralinét is áthatja, mindenesetre Dékányt a szibériai Orenburgba száműzik. Innen csak 1918-ban szabadul. A gyárba nem mehet vissza, az Einemnek akkor már új neve van: Vörös Október csokoládégyár. Dékány tehát hazatér Budapestre. A pletykák szerint reménytelenül szerelmes a kor ünnepelt, majd mellőzött primadonnájába a vele egykorú Küry Klárába.

Hogy utána emigrál-e az Egyesült Államokba? Rejtély. A család mindenesetre őrzi azt a hajójegyet, amely bizonyítja, hogy cukrászunk 1921-én száll partra New Yorkban Ellis Island kikötőjében. A legenda szerint a következő tíz évben itt csinálna világkarriert. Erről néhány cikk és néhány díj tanúskodik. Ám amikor 1931-ben Budapestre érkezik - feltűnően szűkösen él. A gyémántok az ujján hamisak, betegeskedik, Zsemley Oszkár a magyar cukrászipar történetének hiteles történésze leírja, hogy hajdani cukrászkollégáitól kéreget hozomra apróbb kölcsönöket, amiket sohasem tud megadni. Egyetlen pénzforrása: modellt áll szobrászoknak és festőknek. Feltehetően mese az a történet is, amely úgy tudja, hogy hazatérése előtt még felkeresi a Nemzeti Színház igazgatóját (Hevesi Sándort) és megkéri, tűzzék műsorra az Ember tragédiáját, mert ő Ádám szavaival a szívében akar visszatérni az Államokba. Aki járatos a színház világában, pontosan tudja, ilyen kérés még egy valódi milliárdos számára is teljesíthetetlen.

Aztán a bonbonkirály néhány hét után elutazik és eltűnik a szemünk elől. 1935-ben meghal Küry Klára. Egy évvel később Chicagóban Kérszigeti Dékány Mihály is. "Talán, ha megházasodott volna - írja szomorúan Zsemley Oszkár -  akkor talán megnyugszik a lelke." De hát megházasodott. Erről a chicagói Daily Tribune tudósít kis hírben, miként a haláláról is.

A sors iróniája, hogy Gyula városa 1963-ban megünnepelte "a legnagyobb magyar cukrász: Dékány Mihály, a bonbonkészítők volt királyának negyedszázados halálát". Ma már tudjuk, nem 1938-ban halt meg (hanem két évvel korábban) és nem Gyulán (hanem Cegléden) született. Az amerikai állampolgárságot is csak 1931-ben szerezte meg. Ettől még óriási cukrász lehetett. És feltehetően az is volt. De hogy a szerencse fia?

Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra