Az egri borvidék borai - így az egri bikavér is - megbízhatóak, stabilak, jó minőségűek még az olcsó árkategóriában is - mondja Simon Péter, az Agrármarketing Centrum vezérigazgató helyettese.

Az Agrármarketing Centrum (AMC) tevékenységének köszönhetően mára már a fogyasztók számára is nyilvánvaló, hogy az alföldi borok jók, minden kétely nélkül le lehet emelni őket a polcról. Nem csak megbízható minőségűek, de borversenyeken is jól szerepelnek - mondja Simon Péter, az Agrármarketing Centrum vezérigazgató helyettese. Hozzáteszi: nem csak az alföldi borvidék ment át komoly, példaértékű átalakuláson az elmúlt 20 évben, hanem az egri is. Ez utóbbiról beszélgettünk.

- Az egri borvidéken sikerült leküzdeni a rossz beidegződéseket?

Húsz évvel ezelőtt volt visszatérő panasz, hogy az egri bikavér minősége változó lett a nagyüzemi bortermelés következtében. Az elmúlt 10-15 év eredményeként viszont elmondhatjuk, hogy ez már a múlté - felejtsük is el, hogy bármikor ilyesmi megtörténhetett! Az egri borvidék borai - így az egri bikavér is - megbízhatóak, stabilak, jó minőségűek még az olcsó árkategóriában is. Mivel a borvidék jelentős lengyel exporttal büszkélkedhet, a közelmúltban a borászati hatóság külön is vizsgálta az exporttételeket. (A lengyelek hagyományosan nagy felvevői a magyar boroknak, a középkorban még államcsődöt is okozott a lengyel államnak az, hogy a pénzüket magyar borra költötték. )Az eredmények még az alacsonyabb árkategóriában is jók voltak: egyik legfontosabb tapasztalat, hogy az ellenőrzött borokat „tételazonosnak” találták, magyarán az volt palackban, amire a forgalomba hozatali engedély szólt. Hibás, beteg borok nem fordultak elő az exportált tételek között sem. Kimondhatjuk: a borvidéken csak megbízható szereplők vannak. Több tucatnyi ismert termelő között csak négy problémás akadt az elmúlt években: volt, aki másodszorra-harmadszorra ugyan, de korrigált, megtartotta a technológiai fegyelmet „beállt a sorba”. Tudomásom szerint csak egyetlen versenyző hagyott fel a borászkodással: mivel már betöltötte a kilencvenedik évét, tőle már nem várhattuk el a sokadik megújulást. Mostanra a kép letisztult, technológiailag is jók a borok.

- Kapható minőségi bor kétezer forint alatt?

Sokszor követik el a borszakírók azt a hibát, hogy azt sugallják: az alacsonyabb árkategóriájú borok megbízhatatlanok, és csak a magas árkategóriájú, többletkülönlegességgel rendelkező tételeket szabad megvásárolni. Fontos tisztázni, hogy ami bor ma Magyarországon forgalomban van, az csak jó lehet. Az utóbbi években nem is voltak botrányok - éppen azért, mert a rendszer jól működik. Ezt az is mutatja, hogy a borászati hatóság létezéséről a fogyasztók nem is nagyon tudnak, például azért, mert sokat javult az elmúlt években a technológiai fegyelem. Azok az állítások sem helytállóak, hogy a különböző tételek nem nyomon követhetőek. Aki már töltögetett pincekönyvet, vagy töltötte az estéit vámoskészlet-jelentéssel, az tudja, hogy a tételek abszolút nyomonkövethetőek!

- Hányan borászkodnak a régióban?

Tíz hegyközségével az egri borvidék nagynak számít: 2733 hegyközségi tagja van, és körülbelül 600 darab adóraktári engedélyes és ebből 460 darab rendelkezik borászati üzem engedéllyel, a többi 10 hektóliternél kisebb előállító. Bár a birtokszerkezet koncentrációja megtörtént, még mindig nagyon sok a szereplő, ami szerintem nem baj. Szerencsére megállt a szőlő-termőterület zsugorodása, és megindult a visszakapaszkodás a szerkezetátalakítási támogatások révén. Eger abban a tekintetben is érdekes, hogy a régi történelmi dűlők művelésével felhagytak a világháború után, mert az nagyüzemi keretek közt költségesnek bizonyult. Ezek újratelepítése is jelentős részben megtörtént.

A polgárosodott területeken - Szekszárdon, Egerben, Sopronban - sok száz éves az a paraszt-polgár hagyomány, hogy más kereső foglalkozás mellett művelik szőlőt hétvégente, amit aztán részben gyümölcsként értékesítenek, részben lepréselnek maguknak. Ez a hagyomány a törökök kiűzése után, a németajkú telepesek beérkezésével alakult ki. A betelepült németek a magyar borkultúrán is sokat lendítettek az elmúlt 300 évben, éppen ezért a kitelepítések ebben a vonatkozásban is óriási kárt okoztak, történelmi bűnnek számítanak.

- Egerben mintha háttérbe szorultak volna a fajtaborok, hiszen a vidék két zászlóshajója: az Egri Bikavér a vörös, az Egri Csillag pedig fehér fajták házasításából született- miért?

A borász a házasításokban jobban ki tudja élni az innovatív hajlamait, és ha az a célja, adott esetben tompítani tudja az évjáratok közötti különbségeket is - persze, ez attól függ, hogy milyen a filozófiája és nem utolsó sorban a termékleírás előírásainak is megfelelni. Az egri bikavér is a XIX. század végén keletkezett, amikor kevés volt a fajtatiszta szőlő, s a középkorban történetileg parasztboroknak nevezett borok sem voltak soha fajtatiszták. A filoxéra-járvány után újra kellett alkotni a régi fajtákat, amerikai vadszőlő-alanyokra oltva. Csak sejteni lehet, hogy milyenek lehettek a filoxéra- előtti borok. Grúziában, azokban a völgyekben, ahová nem jutott el a filoxéra, egy-két régi fajtát már leerjesztettek stabil technológiával, és amforában érlelik - volt szerencsém ilyent kóstolni Düsseldorfban és Londonban a borvásáron. Sokkal vadabb ízekkel találkoztam annál, mint amit mi ismerünk és fogyasztunk.

A házasítások fő oka a múltban tehát az volt, hogy nem voltak fajtatiszta szőlők - fölmerül a kérdés, hogy a száz évvel ezelőtti fajtáknak mi felel ma meg. Megfeleltethető-e például a nagyburgundi a mostani kékfrankosnak, mint ahogy azt a poncihterek tartották?

Visszatérve az Egri Csillagokra: Az AMC sokat tett az Egri Csillagok sikeréért - kicsit tehát mi is részesei vagyunk a sikernek. A név most már a köztudatban van, a termelők most tanulják, hogy a különböző házasítások, évjáratokban ki mit tud öszerakni.

- Sokan kísérleteznek régi fajták újratelepítésével az egri borvidéken is. Mikor lesz ennek mérhető eredménye?

Körülbelül tíz év alatt alakul ki az a tapasztalat, hogy egy adott területen, egy adott dűlőben, adott művelési mód mellett hogyan viselkedik az adott fajta. Tíz év alatt ugyanis van jégveréses év, extrém hideg, aszály, esős, peronoszpórás időjárás. Lassan ez a szőlészeti tudás is kialakul. Tíz év kell tehát ahhoz, hogy ki-ki a maga szőlőjében kitapasztalja a legoptimálisabbat, és ötven, hogy lássuk: mit tudnak az Egri Csillagok, mire az öreg tőkék beérnek. A márka köztudatba bevezetése az elmúlt néhány évben már megtörtént.

- Hogyan lehet mérni az Egri Csillagok sikerét?

2008 -ban készítettünk egy nagymintás kutatást arról, hogy miként változott a hazai borfogyasztás, s hogy mi határozza meg a fogyasztói döntést - mindez elolvasható a bor.hu-oldalon.

Kiderült például, hogy a többség legfeljebb fél üveg bort fogyaszt havonta - ez rámutat a bormarketing alapproblémájára, hogy a borból, a napi fogyasztási cikkből ünnepi ital lett. Nagyon sokat teszünk azért, hogy a bort és a gasztronómiát összekapcsoljuk, ehhez képest sajnos az éttermi borfogyasztás csak az ötödik a rangsorban. Otthon, illetve baráti körben szívesebben poharazunk. Érdekes módon nem elsősorban az ár alapján döntünk, habár szokás mondani, hogy a magyar fogyasztó ár-érzékeny. Legfontosabb szempont, hogy a bor fehér avagy vörös. Másodikként azt figyeljük, hogy magyar legyen, aztán jön csak az a szempont, hogy édes vagy száraz - még mindig az édes borokat részesítjük előnyben. Csak ezután jön a szőlőfajta, és csak ezután az ár! Tehát minekután a szőlőfajta a negyedik választási szempont a mérések alapján, igazából az, hogy házasítást, küvét csinálunk, vagy fajtatiszta bort, nem olyan lényeges, mint ahogy mi azt gondoltuk a kutatás elkészítése előtt. A borvidék pedig csak a hetedik szempont volt a nagymintás kutatásban, a design pedig majdhogynem értékelhetetlen mennyiségű szavazatot kapott.

- A kutatásból az is kiderül: bort leggyakrabban hipermarketben vásárolunk, másodikként a bortermelőktől. Jó hír talán, hogy a jó borért a többség a termelő pincéjébe is elzarándokol?

Ez mindenképpen üdvözlendő. Ugyanakkor nem feltétlenül helyes, hogy csak olcsó és drága borok között teszünk különbséget, hiszen fontos, hogy a termékpiramis meglegyen. A termékpiramis alapját a stabil, hibátlan borok képezik, a középmezőnyt mind árban, mind minőségben azok a borok adják, melyeken jól érvényesül a fajtajelleg, amelyek ízvilágában megjelenik a terroire-nek nevezett talajszerkezet, valamint kitűnnek az évjáratban érzékelhető különbségek is. A piramis csúcsát azok a borok jelentik, amelyek extrém terméskorlátozással nevelt tőkéken születtek, dűlőszelektáltan, későn szüreteltek, kézműves módon készítettek: kínéletesen préseltek, kis fahordóban, hosszan érleltek, finom seprőn tartottak - esetleg teliholdnál szüreteltek. Ezeket a kategóriákat nem szabad egymással szembeállítani, mert ki kell egészíteniük egymást.