Tavasszal több étterem étlapján is szerepel a kucsmagomba. Levesként vagy töltve. Ugyanis az egész gomba belseje egyetlen üreg, ezért könnyen tölthető.

A kucsmagomba leginkább hegyvidéki erdei tisztásokon, erdőszéleken, erdei utak mentén nedves füves helyeken található. Erdélyben harapégésgombának is hívják, az élőhelye miatt. Állítólag bizonyos kucsmagombák valóban kedvelik a valamikor felégetett, hamvas termőhelyeket. Azt mondják, sokáig rejtélyes gombáknak tartották őket, mert katasztrófák (tűzvész, árvíz) után különösen sok jött elő. Volt úgy, hogy ilyen eset után egy négyzetméteren százat is megszámoltak. Ma már ismert, hogy a gombák fejlődési ciklusaira van hatással a talaj kiszáradása ill. átnedvesedése. Ha ez kedvezőtlen, a földben "alszanak" a gombácskák, de amint kedvezően alakul, előjönnek nemcsak az idei, hanem az elmúlt évek termőtestei is. Így egy jó évben több évnyi termést is leszüretelhetünk. A gombavadászok tapasztalata az, hogy csak helyenként fordul elő.

Jókai Mór kucsmagombája

 "Miért házasodnak a férfiak? Tán a mézes hetek gyönyöreiért? Bizony nem! Hanem az otthonért. Mi az otthon? Meleg szoba? mosolygó arc? zongora-hang? Nyugalmas ágy? Ezt mind kapni másutt is. Csak a tűzhelyt nem kapni meg sehol. Ez a nők valódi oltára. Ha tudnák azt a nők, minő varázshatalmu tripószt birnak abban: nem hagynának arról maguknak olyan megvetőleg beszélni. A szerelem oltárán elhamvadnak a lángok, de a tűzhely vonzereje örökké tart. Onnan jő a hitvesi hűség, gond, szeretet mindennapi tanubizonysága; érezhető, nem szóval mondott bizonyitékok. Az ellenkezőt is azok mondják el: az elhidegülést, a gondatlanságot, a közönyt. Minden tál étel egy szerelmi vallomás, vagy ellenkezője: egy csöndes válóper, separatio a mensa!"

Jókai Mór lelkendezik így a családi tűzhelyről 1881-ben Nők a tűzhely mellett című írásában. Lehet, hogy a mai férfiak is lelkesednének, ha otthon Laborfalvi Róza tüsténkedne a fakanállal. Köztudott, hogy Jókai nagyon kedvelte az erdei gombákat. A tinorút tojással, a kucsmagombát hússal töltve, a korallgombát tejfelben dinsztelve szerette. Például a galuskatésztával töltött kucsmagombát. 

Lássuk az eredeti receptet: "Ki kell választani a lehető legnagyobb és egyenlő formájú kucsmagombákat. Mossuk meg alaposan, de óvatosan, nehogy összetörjenek. A szárát ki kell húzni és nem vágni, hogy szép kerek lyuk maradjon a helyén. Ezen üreget töltsük meg felvert galuskával: Két személyre egy tojást számítsunk, üssük azt tálba, tegyünk minden tojáshoz egy kis diónyi zsírt, kevés sót és kevés tört borsot. Annyi liszttel keverjük fel, hogy a tészta ne legyen puha, hanem a kanállal nehezen bár, de kavarható legyen. Miután e töltelékkel minden gombát megtöltöttük, készítsünk egy fazékba sós vizet, minden személyre 2 deczit számítván. Tegyük forrni és ha buzog, rakjuk bele a megtöltött kucsmagombákat. Tíz percig kell főzni. Készítsünk hozzá egy tojásnyi zsírból és egy nagy fakanál lisztből szép piros rántást. Ha már forró a rántás, öntsünk bele egy pohár hideg vizet, hogy csomós ne legyen; azután rögtön fordítsuk a gomba közé, forraljuk a rántással is 5 percig, aztán vegyük el a tűzről tálalásig. Töltsük mély tálba és frissen főtt, meleg szép szeletekbe vágott marha-nyelvet adjunk mellé."