Barackkal kecsegtet a karácsonyi sör

Ha érkezik a karácsony, a Szent András Sörfőzde is előrukkol a szezonális ünnepi sörével. Náluk ez már 2013 óta hagyomány, az idei Esthajnal ’19 már a hetedik a sorban.

Karácsonykor semmi sem túlzás, szoktuk mondogatni, de azt hiszem, Békésszentandráson is ez a mondás járja, hiszen a múlt áfonyás vagy a fenyőízű sörei egyáltalán nem hétköznapiak. A sorban olyan ízek következtek, mint a búzabak, a mentával felütött csokis, a teás porter vagy a tavalyi, számomra tökéletesnek bizonyult, szilvával bolondított Russian Imperial Stout.

2018-ban nagyon magasra tették a lécet, így kíváncsi voltam, hogy az idei barackos Black IPA ugyanolyan remek lesz-e?

Ebből a sörfajtából én kapásból nem is tudtam felidézni magyar elődöt, de kedvenc sörblogunk, a Sörbúvár kapásból begurított kettőt – szerintük „Takács Péter és Roth Zoli Perfect Deal-je máig csodás emlék, de a Monyo BLK IPA is egy kifejezetten jó darab volt.” Hiszünk nekik.

Ez a fajta nem nyúlik vissza több száz évet, a közelmúlt amerikai sörkalandorainak egyik szerelemgyermeke – a színe becsapós, mert íznek nem szabad a sűrű barna ale-ekre hasonlítania, a karamelles, égett jegyek kerülendők. A komlónak viszont nagy játékteret adnak, amelynek ízét a gyümölcsös harmóniák teszik kerekké.

A Szent András Sörfőzde fekete 7 százalékos IPA-ja nem teljesen ilyen – az illatát egyértelműen az őszibarack uralja, a határán egyensúlyozik annak, hogy túlzónak tartsam-e. Gondolkodva a sűrű hab felett végül arra jutottam, hogy

pont alulról súrolják a felső határt, igaz, már a karácsonyra meghúzott extra limitet.

A korty jól eső, kellemesen sűrűnek hat, apró buborékok pattannak szét a szájban. Egész jól megtalálták a harmóniát, jó az íze, bár kicsit kevesebb maláta és több komló adta fickós karakter talán jó tenne neki. Így sem rossz, sőt, ünnepi édességek, csokis fogások mellé remek desszertital, de a csipkebogyós jus-vel tálalt vasárnapi konfitált kacsacomb mellé is nagyon jól esett.

Ha szavaznom kéne, nekem továbbra is a tavalyi Esthajnal az etalon, máig bánom, hogy abból nem táraztam be pár üveggel a hűvös pincébe, hogy minden évben kibontsak egyet – a magas alkohol és a malátadominancia miatt remekül érlelhetőnek tűnt. Az idei két üvegemet viszont nem is akartam eltenni: feleségemmel megittuk lelkesen, és elégedetten csettintettünk.