Ízvadászat » Magyar ízek

Bor, mámor, Tokaj

Bor, mámor, Tokaj

2013.07.25.  | László Dóra

A 37-es út menti Disznókő birtokon álló Sárga Borház a Tokaj-életérzés esszenciáját adja. Az egykor nagy társasági életre tervezett kúria ma is idedelejez mindenkit, aki csak Tokaj-Hegyalján számít: szép borokhoz jó ételeket, emlékezetes beszélgetéseket kínál.

Aki ízlelt már fehér paradicsomlevest bazsalikomos galuskával, valószínűleg vagy a Klassz Bistróban, vagy a Sárga Borházban kóstolta a szemre májgaluskalevesre hajazó, ízében a paradicsom frissességét idéző fogást. Soltész Gábor, a Sárga Borház séfje ugyanis a Klassz Bistróból igazolt Tokaj-Hegyaljára, magával hozva többek között ezt a különlegességet is.

Mád és Bodrogkeresztúr között valaha hét borház is sorjázott a hegyoldalban, melynek ma már egyeduralkodója a Disznókő birtokon álló hajdani Lónyay-kúria, a Sárga Borház. Az egykor nagy társasági életre tervezett kúria ma is idedelejez mindenkit, aki csak Tokaj-Hegyalján számít, esszenciáját adva a Tokaj-életérzésnek: szép borokhoz jó ételeket, emlékezetes beszélgetéseket kínál. Délidőben a személyzeti menüre vagy csak egy kávéra be-beugranak a környék sztárborászai, a havonta megrendezett piacnapon pedig – amikor piaci menü frissíti az amúgy szezonálisan változó étlapot – találkát adnak egymásnak és a borbarátoknak. Itt megszokott látvány, hogy Demeter Zoltán Berecz Stéphanie-val üldögél az időtlen napfényben – a tangóharmonikás épp melléjük telepedik. Bárdos Sarolta, a Tokaj Nobilis birtok borásza kutyafuttában vált pár szót a szivarozó Zarándy Vilmossal, a Sárga Borház vezetőjével, aki bocsánatkérő mosoly kíséretében emel el egy olyan nyitott palackot Demeter Zoltán asztaláról, amelyből már csak néhány üveggel van.

Zarándy nem misztifikálja túl az étterem jelentőségét: igyekszik jó alapanyagokból dolgozni, sűrűn váltott, nem túl nagy étlappal, és, mint mondja, nem akar „művészkedni”. Hiszen ide bárki betérhet, a borblogger Matt Cramer éppúgy, mint egy átlagos mezőzombori család, aki retrotálra vágyik. A munkát azzal kezdték, hogy beszerezték a legmodernebb technikát: vákuum- és sous-vide gépet, pacojetet, házi füstölőt. Az álomhoz hozzátartozott volna, hogy csak helyi alapanyagokkal újítják meg a hagyományos magyar konyhát, de ebből kénytelenek voltak engedni: „Még nem tartunk ott, hogy hosszú távon állandó minőséget tudnának biztosítani a helyi termelők, különösen húsáruból nem” – mondja az étterem vezetője. Amire bizton számít-hatnak: friss tiszai halakra, megbízható halászok jóvoltából.

S hogy miért volt olyan fontos a vakolat színe, hogy azt a fogadó nevében is feltüntették? Egy rebellis vidék főúri famíliájának színvallásáról tanúskodik a színválasztás: szembenállás, protestálás, feleselés volt ez a császárpárti katolikusok templomaira jellemző mély okkerrel – legalábbis erre jutott a Disznókő birtok épületegyüttesét megálmodó, felújító Ekler Dezső. A Sárga Borház sosem igazodni kívánt tehát, hanem meghatározóvá válni.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.