Ízvadászat » Magyar ízek

Guden vitéz borai

Guden vitéz borai

2017.07.10.

Mint valami mese. Több mint egy évtizeddel ezelőtt a paloznaki plébános megkereste Jásdi István borászát, megnézne-e a Slikker-dűlőben egy pusztuló ültetvényt. Molnár Szabolcs csak hümmögött, amikor a csapzott tőkéket nézte. "Adnék hozzá egy legendát is - mondta a pap - egy régi vitézről, meg a szőlőről." Így kezdődött. Ma azt mondják, hogy a csopaki-paloznaki kisbirtok olaszrizlingje a fajta egyik etalonja. Nem csak borokkal lettünk gazdagabbak, de a legrégibb dűlőtörténettel is. Guden vitéz feltámadt.

– Van, aki bort készít, mások legendát. Önöknek mindkettő sikerült.

Gősi Péter, SZAKÁCS: Mi csak újraélesztettünk egyet. A legenda létezett, csak elfeledték. Guden vitéz végrendeletét, amely a legrégibb eredetiben fennmaradt magyar magánokirat 1079-ből, bárki elolvashatja. A veszprémi érseki levéltárban őrzik. Az áll benne, hogy a lovag (királyi engedéllyel) egész birtokát az egyházra hagyja, szőlőstől, majorostól, ökröstől, juhostól. IV. Henrik ellen vonultak akkor hadba László királlyal, és a lovag megsejtette, hogy nem fog visszatérni a csatából. Cserébe annyit kért, hogy a szőlőből az embereknek „évente felüdülése legyen, és a lelkéről megemlékezzenek”. A paloznaki plébánia nem maradt hálátlan: a vitéz lelkéért minden október harmadik szombatján este hatkor misét mondanak. Igaz, ezt mi kértük, belevettük a bérleti szerződésbe.

Gősi Péter, Molnár Szabolcs, Csidei Zoltán (b-j)

– Hogyan került önökhöz a birtok?

Molnár Szabolcs, BORÁSZ: Tíz évvel ezelőtt Ajtós József paloznaki esperes megkeresett azzal, mi lenne, ha rendbe raknám ezt a szőlőt, mert az előző bérlő nagyon elhanyagolta. Akkor én már hat éve borászkodtam Jásdi Istvánnál. A plébános úr látta, hogy rendben vannak a Jásdi-szőlők, és megkeresett, mi lenne, ha én venném át ezt a félhektáros dűlőt is. Volt egy kevés kert is mögötte.

– Milyen állapotban volt a birtok?

– Elhanyagolt, teljesen benőtte a gaz. Csipkebogyó, mandulafák, a támrendszer szétesve, egy pusztuló ültetvény, beteg tőkékkel.

– Miért vette mégis bérbe?

– Nem akartam. De Ajtós atya jó érzékkel rögtön a legendával kezdte. Elmesélte Guden vitéz történetét.

– Beleszeretett egy történetbe?

– Bele. Eszembe sem volt újabb nyűgöt a nyakamba venni, de amikor végighallgattam ezt a XI. századi mesét, akkor eldöntöttem, hogy belevágok. Két év eltelt, mire egyáltalán szőlő formája lett az ültetvénynek. Csopaknak ezen a részén a Slikker dűlőnek nagyon jó a potenciálja. Jó a talaj, a klímaviszonyok. A bakonyi szelek, ahogy betörnek a Nosztori-völgyön keresztül: kiszellőztetik a szőlőt. Sosem melegszik túl. Szóval lehetett sejteni, hogy az itteni rizling meghálálja a munkát.

– Hogyan talált társakra?

– Csidei Zoltán SOMMELIER-ként dolgozott a veszprémi Oliva étteremben, onnan került a Jásdi pincészethez. Aztán belecsöppent Gősi Péter is, aki eredetileg szakács, de üzletvezető volt Balatonkenesén a Marina Port szállodában. Nekik meséltem el először a legendát.

– Miért épp nekik?

– Őket küldte a Jóisten. Úgy éreztem, egyedül nem birkózom meg a feladattal. Én pincebogár vagyok, nem tudok emberekkel bánni. Zoli remekül kóstol, el tudja adni a bort. Péter meg mindenkit ismer a Balaton-felvidéken. Ő érti Karinthy Frigyes poénját: „Írni művészet, eladni kunszt.” Nincsenek nagy tévesztések, a borászatban ennek a két dolognak meg kell lennie. A Jásdi teraszt is együtt csinálták Zoltánnal.

– Hogyhogy megengedte Jásdi István, akármilyen nagyvonalú ember is, hogy három alkalmazottja saját bort készítsen?

Gősi: Nagyon fontos, hogy Jásdi nem érzi konkurenciának a borászatunkat. Tetszik neki a sztori. Tréfásan még irigykedik is, mondván, a mi történetünk idősebb, mint az övé. Ezt mindig megjegyzi. Ő nyitott ember. Régen is voltak birtokosok, akik mindig ügyeltek arra, hogy a munkásaik megéljenek. Hogy a családoknak legyen jövőképe és valahogy odakösse az embereket – akik megművelik a földet – magához.

– Nem szabott egyetlen feltételt sem?

Csidei: Évi ötezer palack. Legfeljebb ennyit készíthetünk.

– Az első Kertmögből 2006-ban két hordó készült, a 2012-es Guden vitézből már 1200 palack. A 2014-esből 1800. Meg a Barbara rozé, meg a pécselyi dűlőből származó kékfrankos – hamar elérik az ötezer palackot. A vitéz már ma is sikeres, sőt trendi. Mi lesz, ha a játék komolyra fordul?

– Ez a kérdés már le van zárva.

Molnár: Nem lesz több hektár és több palack. Ez nem profitorientált vállalkozás. Ez szerelemborászat. Ezt kőbe véstük, amikor belefogtunk. Több palack már a munka rovására menne. Akkor már többet foglalkoznánk a Guden birtokkal, mint a Jásdival. Másfél hektár, ötezer palack bor. Megegyeztünk.

– Mekkora a Jásdi pincészet?

– 18 hektár, 90 ezer palack. Ha jó az évjárat

– Guden nemes úrról keveset tudunk. Feltehetően jó katona volt, László királytól szolgálatai fejében kapta birtokait, valószínűleg a pozsonyi csatában esett el 1080-ban, de még a keresztnevét sem tudjuk. Ezért lett az olaszrizling címkéjén a lovag feje szőlőszem?

Gősi: Kutattunk Guden lovag után, megvan az okirat, ismert a különös pecsét története, de őróla nem maradt fenn ábrázolás. A keresztneve sem ismert. Ezért rajzoltattunk egy XI. századi lovagot a címkére, mint valami magyar Don Quijote, de a feje helyén szőlőszem van.

– Bajusszal?

– Magyar vitéz volt.

– És Barbara? A kékfrankos rozé? Ő volt a felesége?

– Barbarát mi találtuk ki. Nehogy már szegény Guden vitéznek egyedül kelljen élnie.

– Lesz gyerekük is?

– Ki tudja, mit hoz a jövő.

– Mit szóltak az emberek a címkékhez?

– Megosztó, van, aki szerint komolytalan, mások szerint vidám, fiatalos, illik hozzánk. – Sokan úgy tartják, hogy a Balaton legtipikusabb bora az olaszrizling. Ezt elfogadják?

Csidei: Csopakon mindenképpen! Itt az olaszrizling tökéletesen tükrözi a területek közötti különbségeket. A boron rögtön lehet érezni, hogy a Slikkerből, a Lőczedombról vagy a Kertmögről való. A somlói, Szent György-hegyi rizlinget is meg lehet ismerni, de ott a különbségek nem ilyen pregnánsak.

– Miért a csopaki a tipikus olaszrizling?

Molnár: Itt Csopakon tengeri üledék van. Elég változatos, eleinte vörös, majd kétszáz méterrel arrébb egyre jobban fehéredik. Van ez a márgás, sárga, agyagos föld is. Aztán a szél, amiről beszéltünk, ami a szőlőt állandó mozgásban tartja. A talaj az ásványokat adja, az embernek szinte pezseg a nyelve, ha kóstolja.

– Milyen ásvány a jellemző?

– Főleg magnézium.

Csidei: Ezért vagyunk mi ilyen nyugodtak.

– Milyen a jó csopaki rizling?

– A rizling nem tolakodó. Nincs lehengerlő illata. Rengeteg virágot, ibolyát, hársat találunk benne a gyümölcsök mellett. Az íze kissé fanyar, keserű mandula. És friss, nagyon friss. Karakteres savak. A sav gerincet, tartást ad az ízekben. Ha savtalan lenne, egysíkúvá válna. Ezért döntő pillanat a szüret időpontjának a megválasztása. Ha túl hamar szedjük le, akkor esetleg nagyon savas maradhat, ha túl későn, akkor elmennek a savak. Csopakon könnyen el lehet veszíteni a savakat, mert meleg  van. Ha túlérik a szőlő, akkor leépülnek a savak, és lusta bor lesz belőle. Az ásványanyag összejátszik a savakkal. A savérzet mégis magasabb.

Molnár: Én is nagyon szeretem a savakat. Ha nagy, meleg évjárat van, akkor lusták a borok, inkább alkoholosabb, vastagabb borok születnek. Ha hűvösebb van, akkor a sav hangsúlyos, elegáns lesz.

– Hamvas Béla szerint a csopakinak bölcs derűje van. Komoly tarokkpartihoz ez való, harmatvízzel vagy füredi savanyúvízzel. Elmeséli, hogy volt idő, amikor egész télen át csopakit ivott, amely bámulatra méltó arányérzékéve állt az édeskés és a savanykás között. Mértéke, mondja, pont három és fél deci. Egyszerre. Se több, se kevesebb. Igaz ez?

– Ez rendben van. A csopakiból ez a mérték, hogy az ember jól érezze magát.

– Ez a legjobb fröccsbor, mondják. Ez nem sértés?

Csidei: Nem. A rizlinget elkocsmásították. Mindenki annak nevezi, pedig nem biztos, hogy az. A rizling jó alapanyag fröccshöz: sava van, tüze van. Jó érzést ad az embernek. Illatos borból nem jó fröccsöt készíteni. A Guden vitéz jó fröccsalapanyag. Játékos, elegáns, friss. A vitéztől mindenki jókedvű, nincs negatív gondolat a fejben.

– És ha egy hölgy nem szereti a rizlinget?

– Akkor futás van. Az egyik barátom mondta a kislánynak: az estének számomra vége.

– A rizling világmárka?

– Nem. Nem is lesz soha. De Magyarországon a rizling az egyik legfontosabb fajta. A másik a furmint.

– Kicsit elfogultnak tűnnek…

Molnár: Hány szüreted van még? Egy borász már csak így gondolkodik. Minek igyak más fehéret, ha rizlinget ihatok.

– Mit szólna Guden lovag a borokhoz, ha váratlanul betoppanna?

Gősi: Ki borát retekkel issza, nem büfög a sírból vissza. Félretéve a tréfát, szerintem koccintana velünk, bár akkor még kupákból ittak.

Csidei: Ha nem ízlene neki, megvívnánk. Bár nekem egyetlen fegyverem a dugóhúzó.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább