Magyar Konyha
2018. március 29.Békésszentandrás kívül esik a sörfőző hipsterek fő vonulási útvonalán, ami egyáltalán nem baj. Egyrészt ott már akkor malátát erjesztettek, amikor a belvárost még nem érte a sörforradalom, másrészt vidéken nyugodtan készíthetnek az aktuális trendeket figyelmen kívül hagyó szezonális tételeket is.
A karácsonyi Esthajnal sorozatuk évek óta kedvesen zárja a telet, de tavaly már egy tavaszköszöntő párost, a Nyúlon innent és Nyúlon túlt is bemutattak.
Rafinált kettőst ismerhettünk meg,
a vörös IPA-k nem voltak túl harsányak, de mégis volt bennük annyi izgalom, hogy már vártuk, mit palackoz idén a Szent András sörfőzde?
2018-ra is megmaradt a szín, hiszen a nyuszik idén is vörösek, igaz nem szétkomlózott IPA-k, hanem sima ale-k, ami nem baj – harmonikus, jól kortyolható sör.
A Nyúlon innen szinte kiabál valami húsételért, mondjuk egy finom nyúlgerincért.
Habja masszív, a lecsengés hosszú, kellemetlen utóízek nem jellenek meg.
A Nyúlon túl a páros megbolondított tagja, a Fűszeres, vagyis Tegzes Dániel segített elkészíteni.
A tonkabab meglepő választás, de az én szívemnek kedves az illata és íze is
– bármennyit meg tudok enni Damniczki Balázs tonkababos, karamelles vaníliafagyijából is.
Nekem idén a két 5,6 százalékos sör közül a speciális jött be:
a száraz, kontúros ízeket a tonkabab izgalmasan simította el,
igaz, ennél a hab valamiért gyorsabban lehasalt. Ugyan idehaza nem túl nagy divat még fűszereket használni a sörfőzdékben, de már volt pár jó kezdeményezés: a Szent András sörfőzde Nyúlon túlja is felsorakozik ezek közé. Bátran ajánljuk, nem csak húsvétra.
