Ízvadászat » Magyar ízek

Királyhegyesen készülnek a Kanálka manufaktúra krémjei

Királyhegyesen készülnek a Kanálka manufaktúra krémjei

2018.10.15.  | Sümegi Noémi

Balzsamecetes, mézes olívaolajban eltett roppanós sült bébicékla, kézzel válogatott kápia paprikából készült pepperonetta, hagymával, mazsolával, mustármaggal bolondított almachutney – csak néhány a Kanálka termékei közül. Királyhegyesen, a román határ közelében még azt is kipróbáltuk, milyen csumázni, a kész üvegeket felcímkézni.

Ki ne gondolt volna még arra, hogy otthagyja a fővárost, az irodát és a számítógépet, és vidéken kezd valami teljesen másba? Farkas-Molnár Ágnes és Molnár Judit is ezen törte a fejét, de ők ezt meg is valósították. Budapestet, az irodát és a számítógépet ugyan nem hagyták teljesen maguk mögött – mindez szükséges is a sikeres vállalkozáshoz –, de gyerekeik már gyakorta a királyhegyesi ültetvények között rohangálhatnak mezítláb, egy-egy éppen érő termést, például kápia paprikát rágcsálva, ők pedig négy embernek adnak munkát helyben, olyanoknak is, akiknek eddig nem volt módjuk dolgozni. Rajtuk kívül négyen dolgoznak pesti és szegedi irodákban – a Molnár testvérpár egyelőre szerelemből.

Molnár-Farkas Ágnes és Molnár Judit (b.-j.)Molnár-Farkas Ágnes és Molnár Judit (b.-j.)

Ha megkérdezzük a két, mindig mosolygó lányt, mindez hogyan kezdődött, akkor nem karrierváltásról, kezdőtőkéről és önmegvalósításról beszélnek először, hanem összenéznek, és azt mondják: ők jó tesók. Jó testvérek, akik segítik egymást, akiknek a gyerekeik is egyszerre születtek, és akik egyszerre kezdtek azon is gondolkodni, hogy valami másba kellene kezdeni, mint amivel eddig alkalmazottként foglalkoztak.

Ágnes jogász, Judit közgázon végzett marketinges, nem okozott tehát gondot, hogy utánanézzenek a lehetőségeknek, a jogszabályoknak, a pályázatoknak, „csak” azt kellett kitalálni, hogy milyen vállalkozást indítsanak el. Ebben is a gyerekek születésekor beálló más életritmus, másfajta gondolkozás segített, hiszen minden anya fontosnak tartja, hogy a családjának jó minőségű élelmiszereket adjon.

Így született meg a Kanálka krémek ötlete: helyi alapanyagokból, tartósítószer és adalék anyag nélkül készül többféle chutney (a szót egyébként mára annyira átvettük, hogy ezt az édes-csípős, fűszeres szószt már írhatjuk csatninak is), krém, üvegekben eltett finomság. És volt még valami: a segíteni vágyás.

Saját lábon

Ágnes és Judit Budapesten él, de Szegeden születtek, a nagyszülőket ma is ott látogatják. Amikor az életükben előtérbe került a fenntarthatóság, a tudatos vásárlás, az egészséges életmód, akkor elkezdtek nézelődni, hirdetéseket bújni, és Királyhegyesen, Makótól 17 kilométerre találtak egy korábban hasonló profillal működő, bezárt gyümölcsfeldolgozó üzemet.

Sok minden aztán ott alakult, helyben.  Azt például már tudták, hogy mit szeretnének csinálni, de azt még nem, hogy kikkel. Elkezdték hát megkeresni azokat a helyi asszonyokat, akiknek ezzel kapaszkodót is nyújthattak, hiszen vissza tudták őket vezetni a munkába. Ráadásul családbarát munkahelyként úgy osztják be a tennivalókat, hogy mindenki el tudja rendezni munka előtt vagy munka után a gyerekeket.

A manufaktúra neve is utal a társadalmi felelősségvállalásra: Vidékért Szociális Szövetkezet. Ez fontos jellemzője a kis cégnek, mert így tudtak olyan partnerekre találni, akik segítenek önálló lábra állítani az integrációt is fontosnak tartó vállalkozásokat, hogy hosszú távon is működőképesek legyenek, a kezdeti nehézségek ne tegyék lehetetlenné a fejlődést. Pályáztak, és bekerültek azon három vállalkozás közé, amelyek az UniCredit Bank Lépj velünk! programjában anyagi támogatást, illetve tanácsokat kapnak a pénzügyi, üzleti terveik tökéletesítéséhez, az értékesítési csatornáik bővítéséhez, hatékony kommunikációs stratégia kidolgozásához.

Így aztán a Molnár testvérek elkezdték nevelgetni mindkettejük harmadik gyermekét, a Kanálkát; a márkát is a korábbi üzemtől vették át. És milyen jól illik a név ahhoz, amit csinálnak! Pici üvegekbe kerülnek olyan finomságok, amelyek minden milligrammjára odafigyeltek, és amiket – mi tagadás – az ember legszívesebben kiskanállal befalna, nem várva meg, hogy hús mellé kerüljön, vagy pirítósra, esetleg valamilyen tésztaféle tetejére.

A feldolgozott zöldségek, gyümölcsök helyi alapanyagok, a kertben most szüretelték le a fokhagymát és a kápia papikát, hamarosan vetik a hagymát és a céklát, de vásárolnak helyi termelőktől is, tíz családdal vannak így kapcsolatban. A kis üzemükben büszkén vezetik körbe a látogatót attól a helyiségtől, ahol az áru beérkezik, a főzés fázisán át a csomagolóig. A támogatásból vettek egy üstöt, egy nagy, profi töltőgépet és egy csomagológépet, utóbbival hatosával tudják zsugorfóliázni az üvegeket, és a kapacitásuk azt is lehetővé teszi, hogy bérgyártást vállaljanak – ilyen módon is bevételhez tudnak jutni.

Csapatépítés

„Makó környéki, Csongrád megyére jellemző alapanyagokat dolgozunk fel helyi munkaerővel, ezt szeretnénk menővé, trendivé és szexivé tenni” – nevet össze Ági és Jucus, s az embernek tényleg kedve támad, hogy egeret és klaviatúrát eldobva kaszára, kapára kapjon, és beálljon csumázni az asszonyok közé. És hát mit ad Isten, megjelenik Csányi Tünde, a manufaktúra üzemvezetője egy nagy láda kápia paprikával, műanyag kesztyűket és kiskéseket oszt szét, és máris mutatja, hogyan kell kettévágni, csumájától megszabadítani, feldarabolni ezeket a friss, harsogós, jellegzetes illatú zöldségeket.

Hamarosan paprikaillattal telik meg a kis udvar, és igen, a helyzet itt is működik, az „asszonyok” – köztük a kíváncsiskodó újságíró – úgy kezdenek beszélgetni, ahogy hajdan a fonóban tették. Amikor szóba kerül, hogy a testvérek milyen szerencsések, milyen simán ment minden, akkor – mosolyogva – elmesélik azt is, mennyi nehézség, mennyi munka van e mögött, vagy hogy az elnyert pályázat előtt és után is elbuktak vagy tíz másikat.

A Kanálka krémeket jó marketingesként rendezvényekre, fesztiválokra viszik, és ott árulnak, kóstoltatnak. Legutóbb a Pozsonyi Pikniken, a Budavári Borfesztiválon és a Szegedi Bortéren jártak. Nagyban építenek a városi, fővárosi fizetőképes keresletre, és a kóstolásoknál közvetlen kapcsolatba kerülnek a fogyasztókkal, rögtön kapnak visszajelzést, igaz, mára azt is megtanulták, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni. Viszont a napokban megélték azt, amire a márka sikerének leméréséhez első lépésben vágytak: Judit vendégségbe ment valahova, ahol Kanálka krémet szervíroztak a vacsorához, elújságolva, hogy cuki lányoktól vették a borfesztiválon.

Ezt már a címkeragasztás közben mesélik, mert ezt is kipróbálhattuk: nem is olyan könnyű először felragasztani az ovális Kanálka feliratot, majd alá szépen beilleszteni azt a csíkot, amelyen a termék neve olvasható, mindezzel pedig pont átellenbe elhelyezni a termékleírást tartalmazó matricát. Ha megvalósul a vendégház is, lehetne pucolós-címkézős csapatépítő tréningeket szervezni – a közös munka öröme és a bénázásokból fakadó jókedv garantált.

Jót (t)enni

A lányok még kicsit küzdenek a chutney szóval, mert nem mindenki ismeri, sokan talán ki sem tudják olvasni, de hát ez a neve ezeknek a jellegzetes ízű szószoknak, nem mindig működik a krém megnevezés, mint például a padlizsánkrém esetében, amit szintén gyártanak. Ha a kóstolások során a vásárlók emlegetni kezdik a mangó chutneyt – kereskedelmi forgalomban ezt lehetett kapni legelőször –, akkor kedvesen elmagyarázzák, hogy a Dél-Alföldön nem annyira terem a mangó, és bár az avokádó is finom, abból sem fognak krémet készíteni, az üvegcsékben magyar ízek kelnek életre, kicsit újragondolva.

Minden évszakban igyekeznek új termékkel előrukkolni: a borfesztiválon nagy sikere volt a birsalmachutneynak fehérborokkal és érlelt sajtokkal, az őszi tervek között pedig a szilva és sütőtök szerepel. Fontos termékük a zeller- és a céklachips, ami más hasonló termékekkel ellentétben itt só és olaj nélkül készül, mégis roppanós marad. Gourmet-boltokban, igényes henteseknél, delikáteszekben találhatók meg a Kanálka-termékek, és nemcsak Budapesten (a lelőhelyek listája a honlapon megtalálható), illetve már CBA boltokban is kaphatók, de szeretnének a nagy üzletláncokban is megjelenni.

A krémeket, chutney-kat – a családokra gondolva – nagyobb kiszerelésben is gyártják, az üvegek azonban minden esetben olyan szépek, hogy az asztal díszei lehetnek. Nagy kérdés, hogy az emberek készek-e a drágább, de minőségi árut megvenni – a Kanálka-krémek ára 1000–1700 forint között mozog –, illetve figyelnek-e arra, hogy mondjuk egy prémium francia krém helyett hazai terméket válasszanak.

A Molnár testvéreken nem fog múlni a siker. „Szeretünk jót tenni és jót enni” – szerintük ennyi az egész. Állandóan ötletelnek, napi több száz döntést hoznak, és egyelőre nem az anyagi siker motiválja őket, bár hosszú távon nyilván az a cél, hogy nyereségessé tegyék az üzemet. Egyszerűen szeretik a munkájukat, tudatosak, elkötelezettek és érzelmileg is szorosan kötődnek a vállalkozáshoz, a helyiekhez. És még a férjeik is támogatják őket – nem csoda, ha közben ilyen finomságokat varázsolnak nekik az asztalra.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.