Komlóban jó, malátában jellegtelen

Csak az nem vette észre a sörforradalmat, aki eddig egy pincében élt, bezárva. Az elmúlt évtizedben végbemenő feltámadás először cunaminak tűnt, de mostanra már csak békés hullámok maradtak. A lecsengést világosan jelzi az, hogy buli végére a multik is bevetették magukat a vízbe – vajon sikerül nekik a szörf?

Az, hogy vannak manufakturális, a minőséget más oldalról megközelítő főzdék, mostanra elfogadott tény. Azonban arra, hogy olyan óriások, mint a Dreher is belefognak valami újba, még mindig felkapjuk a fejünket annak ellenére, hogy nem ez az első próbálkozásuk.

Az elmúlt három évben

már kedveskedtek nekünk citra-, calypso és colombus komlós verziókkal a Kőbányai úti főzőmesterek.

Ahogy elnézem, a piacot egyik sem tépte szét, bár kétlem, hogy ez lett volna a céljuk; sokkal inkább ügyesen, kreatív látszatot keltve növelik a kínálatot, építik a márkát.

Mit tud az új? Amerikai mosaic komlót adtak a 4,5 százalék alkoholtartalmú sörléhez, kihasználva annak fűszeresebb, karakteresebb jegyeit. Nincs is ezzel baj, ha egy multi ilyenhez nyúl. A doboz felbontása után, a pohárba kitöltve hamar érvényesül is az illat, picit szénás, diszkréten citrusos - kellemes.

A hab nem őrjítően kemény, de egész jól megmarad. A színe olyan tipikusan nagyipari, túlzottan sárgás. A komló, mint a sör fűszere az első kortyot viszi is, lopja a show-t, de ahogy lecseng a szánkban a mosaic, sajnos a maláta is előjön.

Nem rossz, de egy ilyen stílusú sörhöz elviselnénk valami jobbat, karakteresebbet, végre kukorica nélkül

– nem lehetetlen az, még a konkurens Soproni is bevállalta az IPA-val, hogy kihagyják az olcsó grízt a magyar sörből.

Amíg nem kapunk egy jó alapsört, addig a divatkomlók használata

olyan, mint a kötényszpoiler meg a sportkipufogó a lakótelepi kölykök elnyűtt 320-as BMW-jén:

jól mutat, de a pályán elvérezne.