A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

Magyar Konyha

2019. december 9.

Valószínűleg nincs olyan ember hazánkban, aki ne evett volna már valamelyik péksüteményükből. Mi a Zalaco titka? Erről kérdeztük Berta Lászlót, a Zalaco Sütőipari Zrt. tulajdonos-vezérigazgatóját, és közben az is kiderül, hogy mi a különbség a német és mediterrán típusú péksütemények között.

– A Zalaco látja el a fél Dunántúlt kenyérrel, kiflivel, zsömlével, de a hipermarketek révén az egész országban jelen vannak.

– Sátoraljaújhelytől Szegeden és Pécsen át Sopronig mindenki meg tudja kóstolni a pogácsáinkat, a sajtos rudainkat, a nosztalgiakiflinket, a csigáinkat. Minden Lidl üzletben megtalálhatók a napi termékeink, de a Sparokban, Tescókban, Pennykben is jelen vagyunk.

– Mi a titkuk?

– A sikeres üzletet az választja el a sikertelentől, hogy az előbbiben megteszik mindazt, amiről az utóbbiban is tudják, hogy meg kellene tenni, mégsem csinálják. Egyszerű dolgok állnak a sikeres üzlet mögött: évi 365 napot kell fegyelmezetten, tisztességgel és jól dolgozni. Ha ezt valaki meg tudja tenni, akkor a siker garantált.

– A nevük eleve nagy céget sejtet: miért hagyták meg azt a „nagyüzemi hangzást”?

– A céget nem mi alapítottuk, jövőre lesz 70 éves. Ez a vállalat azon kevesek közé tartozik, amelyek túlélték azokat a politikai, gazdasági és egyéb változásokat, amelyeken az ország keresztülment. Tiszteljük annyira a múltat, hogy ezt a nevet meghagytuk.

 – Hogyan tudják a tömegtermelést és a kézművesminőséget összehozni?

– A nagyvállalati termékeinket is válogatott alapanyagokból és a legjobb technológiával, német gépekkel készítjük. A magyar sütőipari hagyományok a némettel kéz a kézben járnak, de az osztrák, cseh, szlovén, szlovák kínálat is hasonló. A mediterrán sütőipar – az olasz, a spanyol és részben a francia – egész más. A mediterrán típusú péksütemények ma nagyon divatosak, kiegészítő termékként mi is árulunk ciabattát, croissant-t, de a fő termékcsoport a hagyományos, német sütőiparon alapuló termékkör, a kenyér, a kifli, a zsömle.

– Mi jellemzi ezeket a „németes” péksüteményeket?

– Lágy bélzet és kemény héj, de jellegzetesek a rozsos termékek is, például a félbarna kenyér. Ezek most kezdenek divatba jönni a mediterrán országokban is.

– Hányféle pékárut gyártanak?

– Négyszázféle termékünk van a süteményeket is beleszámítva. Saját cukrászrészleget üzemeltetünk Zalaegerszegen és Komlón, így egyedülálló módon a termelésből is kivesszük a részünket minden termékcsoportban (napi, fagyasztott és csomagolt termékek, valamint cukrászati sütemények), és az értékesítésben is minden módon jelen vagyunk, a kis- és a nagykereskedelemben is. Mi foglalkoztatjuk a legtöbb embert a hazai sütőiparban.

– A Zalaco főleg Zala, Vas és Győr-Moson-Sopron megyében nyitott saját kisboltokat. Merre terveznek még bővülni?

– Igazi dunántúli vagyok, szóval nem megyünk át a Dunán, de Budapesten szeretnénk boltot nyitni. Termelni termelünk az Alföldön is – Mindszenten készítjük a kézműves árut. Ott teljesen kézi munkaerővel gyártják a péksüteményeket, úgy, ahogy húsz-harminc éve is készítették ezeket a kis- és közepes pékségekben. Ez a fajta kultúra maradt meg, és ezt meg is őrizzük. A nagykereskedelmi gyártás központja Zalaegerszegen van, egészen más technológiával. Az élet, a vevők határozzák meg, hogy merre megyünk tovább. Csődhelyzetben lévő pékségeket integráltunk korábban Sopronban, Ajkán és Komlón: ha nem vesszük meg, bezártak volna. Megvettük, mert ha a piac, a kultúra, a folyamatosság megszakad, akkor annak búcsút lehet inteni.

– Hány kisboltjuk van?

– A termékeink 40 százalékát értékesítjük a kiskereskedelemben, 60 százaléka megy a hipermarketekbe. A tejboltokkal együtt már hetven fölött van a kisboltok száma. Az a filozófiánk, hogy a vevőt kényeztetni kell, hogy ne kelljen sorba állnia vagy keresgélni a boltot, két-háromszáz méteren belül találjon egy Zalaco-üzletet. Még az olyan kis településeken is két boltunk van, mint Celldömölk vagy Szentgotthárd. Szombathelyen a tejivókkal együtt 15, Zalaegerszegen 17 boltunk van. Ezek a számok azt mutatják, hogy mi az emberek boltja vagyunk. Vannak prémium termékeink, aki ilyet szeretne vásárolni, megtalálja, de az alaptermékek – a zsemle, a fehér és a félbarna kenyér – listaára 2006 óta nem változott. A zsemle ma is 17 forint. Kiszámíthatók szeretnénk lenni azok számára is, akik nem engedhetnek meg maguknak drágább termékeket, hogy ők is tudjanak kulturált környezetben, jó minőségű péksüteményeket vásárolni.

– Miért fontos ez?

– Mert nemcsak kapni, hanem adni is kell. Csak az drága a Zalacóban, aminek a feldolgozás és a benne lévő alapanyagok miatt drágának kell lennie. A vajjal készült termékeket például nyilván nem lehet annyiért adni, mint azokat, amelyekbe margarin kerül.

– Mindig akkor nyitnak újabb boltot, amikor látják, hogy már kezd nagyobb sor állni?

– Igen. Erre a legjobb példa Szombathely főtere: amikor láttam, hogy – különösen ebédidőben – kint áll a sor az utcán, akkor nyitottunk nem messze egy második üzletet is. Amikor ott is sor állt, nyitottunk egy harmadikat. A környéken most öt boltunk van.

– Nő a kenyérfogyasztás is?

– Nem, az inkább csökken. Míg Magyarországon 36 kiló az egy főre jutó évi kenyérfogyasztás, addig az európai átlag 50 kilogramm, és a fogyasztás nő. És biztos, hogy Németországban vagy Franciaországban nem étkeznek egészségtelenebbül, a várható élettartam is magasabb. Tíz éve még nálunk is 72 kiló volt a fogyasztás, ez feleződött meg. Ennek semmi köze a tudatossághoz vagy az egészséghez, csak a rossz kommunikációhoz: ellenséggé váltak a cereáliák Magyarországon, mint egy időben a zsír vagy a tojás. Átestünk megint a ló másik oldalára.

A túró elkészül reggel, és délután már meg lehet vásárolni."


– A lényeg az lenne, hogy jó minőségű, frissen készült pékárut vagy tejtermékeket vásároljunk. Kultúra, író, joghurt sorakozik a tejivóik polcain: miért kezdtek tejtermékeket is gyártani?

– Mert nem találtunk megfelelő minőségű tejet, túrót, sajtot a péksüteményeinkhez. A mi termékeinknél kevés esetben jelentkezik a tejérzékenység, csak a súlyosan allergiások nem tudják fogyasztani. És a tejes kifli tényleg tejből készül. Nincs tejpor.

– Tojáspor sincs – ez is a nagyüzem javára írható.

– Egy kis pékség képtelen háziasan termelni. Ellentmondásosan hangzik, de honnan is lenne rá helye? Hiszen el kell különíteni a különböző helyiségeket: ahova beérkezik a tojás, ahol fertőtlenítik, ahol törik, és ha még tejterméket is tárolnak, akkor ezer négyzetméter lenne csak a raktár. Nálunk a tehenek teje egy 50-60 méteres csövön érkezik a tejüzembe, közben nem szennyeződik, nem keveredik, és készáruraktár sincs, ahol a termékek várakoznának. A túró elkészül reggel, és délután már meg lehet vásárolni, míg egy nagyüzemi túró hat nap múlva jelenik meg a boltban.

– Sok mindent nem is pasztörizálnak, ezért az árut mielőbb hűtőbe kell rakni.

– Télen elbír egy-két órát az autóban, nyáron nem. A vevők ezt tudják.

– A joghurtokba a lekvárt is önök készítik.

– Ezért tudjuk is, hogy miből van: zalai szilva, zalai málna, zalai kajszi. Minél szélesebb körben próbáljuk kontrollálni a folyamatot, annál inkább tudjuk garantálni a minőséget. Ez a tejtermékeknél sikerül a legjobban, mert minden Győrváron készül. Imádják a vevőink a tömbvajat, a kimért mozzarellát, a tejfölt. Az üzletpolitikánkat is tükrözik a tejivókban kapható, egyedileg gyártott piros pöttyös bögrék: ezeket eredetileg nem akartuk eladni, de a vevők szerettek volna venni belőlük. A szlogenünk az, hogy „Szenvedélyünk a vásárló”. A vevőt ki kell szolgálni, minden módon.