Ízvadászat » Magyar ízek

Mit együnk, mit igyunk? Kiruccanás Nagyváradra

Mit együnk, mit igyunk? Kiruccanás Nagyváradra

2018.12.27.  | Réthly Ákos

Nem lesz szó Ady Endréről, a hajdanvolt pezsgő irodalmi életről, a Kőrös-parti (vagy Pece-parti) Párizs legendáiról, novellákban dicsőített vendégfogadókról, szállodákról és kávéházakról.

Nagyvárad nem a múltjából él, ám sok évtizednyi hányattatást követően ma már féltve őrzi, ápolja és megmutatja értékeit. Ahogy a Ceaușescu-időszakban épült borzalmas beton-lakótelepek gyilkos öleléséből lassacskán újra kibontakozik a történelmi városmag, úgy próbál kitörni a szocialista vendéglátóipar és a vadkapitalista profitorientáció minőségellenes gyakorlatából néhány úttörő szemléletű séf és étteremtulajdonos.

De a megújulás nem egyszerű, hiszen Erdélyben talán még a magyarországinál is többen főznek otthon, így a mérce általában a megszokott ízek világára támaszkodik. Vendéglőbe mindeddig kevesen jártak, a legtöbben inkább csak a különféle társadalmi események alkalmával jutottak el ilyen helyekre, ahol aztán nem a felszolgált ételek minőségén volt a hangsúly. 

Ma már hiába keresnénk bármit a hajdanvolt legendás éttermek és kávéházak világából – semmit sem találunk. Eltűntek a szakemberek, a megfelelő alapanyagok és a hosszú távban gondolkodó vállalkozók is.

Az erdélyi vendéglátósok azonban tudják, mihez és hogyan kell felzárkózniuk.

Külföldről szerződtetnek séfeket, kutatják a minőségi helyi alapanyagokat és keresik, újjá élesztik a terület hagyományait, tradicionális ízeit és ételeit.

Európa legnagyobb vegyszermentes, bio minőségű gazdálkodásra alkalmas területei itt találhatóak. A korábbi évtizedek elvándorlási hullámaiban külföldre távozott, azóta magas minőségű szakmai ismereteket elsajátított szakácsokat már versenyképes fizetésekkel tudják haza csábítani. Bővül a turizmus és erősödik egy igényesebb hazai fogyasztói réteg. Az erdélyi konyha ízei pedig kétségkívül eredetiek: a magyarországi paprika-centrikus ízesítéssel szemben itt inkább a zöld fűszerek - a tárkony, lestyán, csombor és a zsálya – dominálnak, de a régióban sokkal többet használják az erdei gyümölcsöket, a gombákat és a vadhúsokat is.

Aradon, Kolozsvárott és Temesváron

sorra nyílnak a minőségi vendéglátóhelyek, és Nagyvárad sem kíván leszakadni

ebből a mezőnyből. Ma már több olyan étterem található a városban, ahol nem valamiféle megmosolyogtató, erőtlen próbálkozás találunk, hanem igazi kulináris élményekre számíthatunk.

A Kőrös partján álló Rivo volt talán az első, amely a megújulás útját választotta. A stílus – mint sok másik helyen – itt is mediterrán vonalon mozog, de a Távol-Kelet ízvilága felé is kacsintgatnak. A jó alapanyagok (tengeri halak, libamáj, stb.) persze az árszintre is hatással vannak. A helyes irányt jelzi, hogy

étlapjuk is szezonálisan meg-megújuló tételekből áll.

A Rivo igazán elegáns hely, közel a fine-dininghoz.

Ugyancsak a folyó partján, de a másik oldalon található a Spoon, amelyben néhány hagyományos magyar és román étel (csorba leves, pacal) mellett az olasz konyha klasszikusai (pizza, foccaccia) valamint pár amerikaias fogás (bárány, steak) szerepel.

A hely első ránézésre leginkább az olyan budapesti éttermekre hasonlít, amelyekben a terítékre szinte kötelező a legújabb telefon mellé a terepjáró kulcsát is lazán elhelyezni,

de ez az érzés csak az ételek felszolgálásáig tart. Abban a pillanatban kiderül, hogy itt sokkal többről van szó! A Spoonban nyilvánvaló, hogy egy olyan vendégkört próbálnak kinevelni, amellyel folyamatosan haladhatnak fölfelé.

A belvárosban egy történelmi épület földszintjén működik az Allegria, amely már a belépéskor megmutatja, mire számíthatunk: a bejárattal szembeni halpult és a különféle szárazon érlelt húsok látványa hatékonyan segít a gyors választásban. A meglepően bőséges és ízletes előételek mellett a főételek között is bőven szerepelnek mediterrán és tengeri fogások.

Az étlap vicces figyelmessége, hogy „retro” címszó alatt hagyományos tételek is helyet kaptak

a bátortalanabbak számára.

A városközpontot övező kertvárosiasabb rész egyik mellékutcájában rejtőzik a Meatic, amely a nevéből is kikövetkeztethetően a húsra koncentrál. Vannak persze tapasok, pizzák, különleges köretek, de a hangsúly mindig a húsokon van. A vegetáriánusokra is gondolnak mindenféle sült zöldségekkel, salátákkal és sajtspecialitásokkal. Figyelemre méltó a borkínálat: nem csak helyi, hanem olasz és magyar tételek közül is választhatunk.

A végére pedig egy kakukktojás: ha a nagyváradi kávéházi kultúra újjáélesztésében bizakodunk, akkor a fő téren (Piata Unirii) nemrég nyílt Ristretto Cafének lehet drukkolni. Ez az a hely, amelyik nemcsak a régit, a modernt és z sosemvolt világot idéző belső megjelenésével, hanem gazdag kínálatával, reggeli ételeivel és a személyzet közvetlen és szakértő hozzáállásával vívhatja ki a közönség szeretetét.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez.
Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások.