Ízvadászat » Magyar ízek

Stand25 Bisztró: Szabina és Tamás konyhája

Örömfőzés

Stand25 Bisztró: Szabina és Tamás konyhája

2017.02.24.  | Sümegi Noémi

Egyszerű, de karakteres ételeket kínálnak, a magyar konyha szerethető arcát mutatják be a vendégeknek. A Hold utcába szinte hazaérkeztek, hiszen itt szurkolhattunk nekik a Bocuse d’Or alatt, mégis, ha valaki egy éve azt mondja, hogy Szulló Szabina és Széll Tamás vásárcsarnokra cseréli a Michelin-csillagos éttermet, senki nem hitte volna el. Ők maguk sem. A Belvárosi Piac földszintjén megnyitott a Stand25.

Részlet az interjúból:

– Leülepedett már a lyoni világdöntő izgalma?

SZULLÓ SZABINA: Most már nem ötpercenként jut eszünkbe, hanem csak félóránként. Fél éven keresztül egy héten hat napot csak ezzel foglalkoztunk, ennek vetettük alá magunkat százszázalékosan – ez mindenképp űrt hagyott maga után érzelmileg is. Az ember megszokta a kis csapatát, össze voltunk zárva, együtt főztünk, együtt ettünk, együtt dolgoztunk a sikerért. Olyanok voltunk, mint egy kis család. Nehéz elengedni.
SZÉLL TAMÁS: Nekem fél év kell, mire lecseng a verseny izgalma. Kavarognak még mindig a gondolataim.

– A Bocuse d’Or világdöntőjében negyedik helyen végezni 24 ország közül óriási eredmény. Mégis, gondolnak néha arra, hogy mit kellett volna esetleg másképp csinálni?

SZABINA: Amit eltervezett a csapat, azt százszázalékosan tudta hozni. Hiba nélkül dolgoztak Tomiék a bokszban. Viszont egy következő versenyre nyilván lennének plusz ötleteink, amit a tapasztalatok alapján már másképp csinálnánk.

– Korábban is mondták már, hogy egy séfnek mindig az az álma, hogy saját étterme legyen. Hogyan találtak pont
a Hold utcára?

TAMÁS: Amikor eljöttünk az előző munkahelyünkről, akkor kizárólag a Bocuse d’Orra koncentráltunk, de egyszer csak jött egy lehetőség, hogy van itt egy szép kis üzlet, és a verseny után már lehetne is kezdeni. Nem ez volt a terv, úgy gondoltuk, hogy ha vége a Bocuse-nak, akkor majd elkezdünk keresgélni étteremnek való helyet, de ez adódott, és kitaláltuk, hogy nulladik üzletként kinyitunk itt, még mielőtt valami nagyobb dologba belevágnánk. Két edzés között azonban volt időnk gondolkodni, és kiforrta magát a koncepció. Nem csak nulladik üzlet lesz belőle.

– Magyarországon sokszor kerül ellentétbe a tulajdonosi érdek a séf elképzeléseivel, kevés a családi vállalkozásban működő vendéglő. A Stand25-ben már mindenki a maga ura?

TAMÁS: Inkább éhen döglök, de soha többet nem megyek el alkalmazottnak. Ez hármunk vállalkozása. Beleraktuk mindenünket, ami volt.

– Ez is stressz, csak másfajta. Ki kell termelni a költségeket.

SZABINA: Nagyobb a felelősség, ez kétségtelen. De pozitívan állunk hozzá, sikerre akarjuk vinni a vállalkozást.

A teljes cikk a Magyar Konyha márciusi számában olvasható el!

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább