Van egy vállalkozás Magyarországon, amelynek tagjai pontosan ismerik a dilemmát, nevezetesen, mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás, de erre a kérdésre nem is akarnak válaszolni. A YouTyúk lényege ugyanis eleve a tyúkban rejlik: ha van tyúk, akkor van tojás is. Amit úgy is el lehet adni, hogy a vevők a tojást tojó tyúkra kötnek bérleti szerződést.

Ha nincsen tyúkja, tojása még lehet. Ez persze evidencia, hiszen amióta az ember városban él, és tojást reggelizne, vagy felütne néhányat tésztának, egyéb finomságnak, elegendő kimenni a piacra, a boltba, és ott sorakoznak a tojások dobozban, kartonban, nejlonban, vagy csak úgy, kosárba rakva. Legyenek azok szép nagyok vagy tömzsik, mindegy is, hiszen a lényeg úgyis az, hogy a fehérjéjük legyen üde, a sárgájuk pedig tápláló. A vidékiek közül sokan még piacra se járnak, ők csak kilépnek a pitvar mögé, arrébb tolnak néhány tyúkot, és máris a kezükbe gördül egy pár friss tojás.

Ám ha jobban megnézzük a Magyarországon működő vállalkozások különböző formáit, mára az is világossá vált, hogy akár a városi embernek is lehet tyúkja, és ezáltal friss tojása. Még akkor is, ha az illető egy panelház negyedik emeletén él, a lakóközösségi szerződése pedig nem teszi lehetővé, hogy az erkélyen vagy a biciklitárolóban szárnyasokat tartson. És lássuk be, ez így nem is életszerű – bár a betonélet normáiba akár bele is férhetne a tyúktartás, csak éppen a világnak ezen a felén nem így alakult.

De ha már felhoztuk a vállalkozási formákat, írásunk pedig a tyúkkal és a tojással kezdődik, akkor messze kimagaslik Balogh Ákos és feleségének ötlete, ami olyannyira pofon egyszerű, hogy nem is nagyon érthető, miért nem e sorok írójának jutott az eszébe. Ez pediglen a tyúkbérlet. Hiszen kézenfekvő, hogy ha autót, fűnyírót vagy lakást lehet bérelni, miért éppen tyúkot ne.

De nem akármilyet, hanem tojást tojót. Egészségest, szép nagyot, olyat, amelyik egész életében boldogan áll az emberiség rendelkezésére, mert életének értelme éppen az, amire született: tojást tojik. Az év szinte minden napján egyet, hacsak nem hogyan lehet mindezt úgy beilleszteni a gazdasági körforgásba, hogy a végeredményt, a sikerességet ne csupán a közgazdaság szabályai szerint lehessen mérni. Vagyis ne úgy, hogy hány tojást lehet eladni egységnyi idő alatt egy bizonyos számú vevőnek, és mennyi ebből a hozam, hanem mindezt hogyan lehet társadalmi üggyé tenni. A tyúkbérlet pedig innentől kezdve sokkal több mint ötlet vagy vállalkozás:

társadalmi szerepvállalás.

Ennek megértéséhez, ha nem is olyan messzire, de vissza kell nyúlni az időben. Nem feltétlenül az eltelt évekre kell figyelni, inkább a társadalomra, és benne az emberre. Arra a férfira és nőre, aki egykor falun élt, majd a városba költözött, ám szíve mélyén visszavágyik a hegyek közé, völgyek mélyére, alföldi utcák világába. Vagy az is lehet, hogy sosem élt vidéken, a szülei viszont ott nőttek fel, így hagyják alatta valamelyiket, hogy üldögéljen rajta, amíg a csibe ki nem kel belőle.

Vissza vidékre

Az idea, hogy tojásra mint táplálékra szinte mindenkinek szüksége van, öt évvel ezelőtt, egy esti borozgatás közben pattant ki Balogh Ákos (eredetileg gépészmérnök) és felesége (eredetileg tanár) fejéből. Igaz, fél év is beletelt, mire abból vállalkozás lett. Ákos akkor éppen gyeden volt – a család ma már hatfős, Sára lányuk nyolcéves, Gellért hat, Hanka három, Ábris pedig tíz hónapos –, de nem is a gyermeknevelés az, ami az időt vitte a tyúkbérlés részleteinek kidolgozásakor. Inkább az, hogy utána kellett járni, hogyan lehet hatóságilag, vállalkozástanilag megfelelni az ezzel járó elvárásoknak, másrészt, és ez talán még a cégszerű működésnél is fontosabb, nyaranta csöndes és lassú napokat töltött nagyszülei házában.

Ezek az emberek megtapasztalták már, milyenek a falusi mindennapok, a városok forgatagában pedig ennek érzetét hiányolják. Legalábbis így meséli Balogh Ákos, és azt is megemlíti, hogy ez a hiány a flaszterek világában idővel sokakban másfajta szemléletet, új szokásokat, mondhatni életformát alakít ki.

Egyre tudatosabban keresik az érzethez illeszthető minőséget, vonatkozzon ez a mindennapok bármelyik területére, munkára, közlekedésre, növényekkel és állatokkal való bánásmódra, gyereknevelésre, egymásra figyelésre, táplálkozásra. Az emberek pedig így azt is felismerik, hogy ha nem is az ország eldugott zugában élnek, hanem nyüzsgő forgatagban, az étel, amit magukhoz vesznek, sokkal több lehet annál, mint amit a boltok pultjai kínálnak.

Balogh Ákosék valahová ebbe a tudatossági térbe illesztették vállalkozásukat, amelynek a YouTyúk nevet adták. Magyarra fordítani nem érdemes, legalábbis szó szerint nem, lényegét tekintve azonban annyit jelent, hogy a te tyúkod, vagyis a szárnyas, amelyik tojást ad.

Neked. Persze, most mondhatják, hogy bármelyik tyúk ezt teszi, tojást rak, a szárnyasok a nagykereskedelmi üzletek világában is a vevőnek tojnak, de tegye fel a kezét az (vidéken élő olvasóinkra ez most nem feltétlenül vonatkozik), aki pontosan tudja, hogy a tojás, ami a tányérján pihen, milyen körülmények között „született”, és főként mit evett a tyúk, amelyik tojta, milyen körülmények között nevelik és tartják.

Merthogy Balogh Ákosék nem pusztán frappáns nevet akartak adni vállalkozásuknak, hanem kifejezni azt is, ami mindig is a gazdálkodás lényege, csak a tömegtermelés korszakában minden személytelenebbé válik. A gazdálkodók és a vevők nem is tudnak egymásról, nem találkoznak, az áru pedig legtöbbször arctalan, történet nélküli termék.

Csak a látszat

Éppen ezért a tyúkbérlés célja alapjában kettős: ráébreszteni az embereket a vidéki termelés fontosságára, másrészt megélhetéshez segíteni vidéki termelőket, családokat. Baloghék szerint ugyanis gazdasági fenntarthatóság nincs társadalmi fenntarthatóság nélkül, vagyis ezek egymással összefüggő rendszerek, amelyekben szükség van a családi gazdaságokra. Éppen ezért a tyúkbérlet, s ezen keresztül a tojásrakás és -vásárlás folyamatossága értékrendteremtő is, nem csupán kereskedelmileg mérhető.

Eleve úgy választják ki a tyúknevelő családokat, hogy a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság részesei legyenek, ami azt jelenti, hogy ha kell, inkább megvárják, amíg egy család beletanul a tyúktartásba, semmint olyanokkal dolgozzanak együtt, akik a vállalkozás mögött csak a hasznot keresik. Volt már példa mindkettőre, de hosszú távon csakis olyan család lehet a YouTyúk partnere, amelyik hasonlóan gondolkozik a gazdálkodásról.

Balogh Ákos ezt úgy magyarázza, hogy a termelőt sosem szakmai, hanem emberi szempontok szerint választják ki. Elmennek hozzá, megismerik, megnézik az állattartás körülményeit. Aki pedig úgy dönt, hogy tojást vásárolna tőlük, az szintén elmehet, és meglátogathatja a családi gazdaságok szereplőit. A vevők kéthetente, szállításkor, az átvételi ponton csak a tojásokkal találkoznak, a személyes kapcsolatfelvétel viszont személyessé és bizalmivá teheti a folyamatot.

A közösségi gazdálkodás rendszerében a tyúktartás nem lehet nagyüzemi, a tollasokat mindenki a természethez közelien neveli, vagyis a szó klasszikus értelmében háztáji módon. A tyúkok szabadon élnek, nem zsúfolódnak egymás mellé, napközben kapirgálnak, a takarmányban pedig, amit esznek (kukorica- és búzadara) nincsen semmiféle adalék, szintetikus vagy hozzáadott anyag, az állatok nem kapnak színezőanyagot sem, amitől a szem számára talán szebbé válik a tojássárgája. A takarmányok csakis magyar gazdaságokból származnak, lehetőleg a gazdák saját földjéről, a gazdálkodások pedig minden hatósági előírásnak megfelelnek, az állattartástól a szállításig.

Emberi léptékkel

Balogh Ákos szerint azért van szükség arra, hogy visszatérjünk a természet- és emberközeli gazdálkodáshoz, mert – maradva a tojás példájánál – sok ember valóban azt hiszi, hogy ha a tojássárgája élénk és rikító, az csakis a kiváló minőséget jelentheti. Miközben a boltokban sok minden csak érzet, az emberek pedig hajlamosak azt gondolni, hogy ami szépen csillog és fényes, az csak finom lehet.

A falusi, tanyasi tojások éppen hogy sokkal világosabbak, mint a nagyüzemi színezettek, miközben a tápértékük messze magasabb, mint a futószalagról legördülő példányoké. Ami pedig a színeket illeti: aki rendszeresen eszik tanyasi tojást, az tudja, mi a különbség a ketrecesen, intenzíven, valamint a szabadon tartott tyúkok között, és azt már nem csak a jó gazda, de a jó vevő is felismerte, hogy a tojások minőségét és színét a tyúk életkora is befolyásolja: az idős tyúkok olykor kettős sárgájú tojásokat is tojnak, de az évszakok és a bevitt folyadék mennyisége is megmutatkozik a tojások minőségén.

A YouTyúk kezdetben még csak Baloghék szűkebb régiójában, Litér környékén gyűjtötte a tojásrendeléseket, ma már a fővárosban is bőven akad vevőjük. Kapcsolatban állnak éttermekkel is, azokat bármikor el tudják látni friss tojásokkal, de a vállalkozást ipari méretűre már nem szeretnék növeszteni. Ha sok tojást kérnek, akkor újabb kisebb termelőket vonnak be, hiszen az üzleti modell nem a multigazdaságosság elvére épül. A kiszállítás olykor rohanós, mégis rugalmas és megbízható, és legfőképpen emberléptékű. Ha nem így lenne, akkor éppen az tűnne el belőle, amiért létrehozták.

Szerintük ugyanis minden családi vállalkozás értelme az emberléptékűségben rejtőzik. Abban, hogy mindenki dolgozik, de senki nem válik a munkája rabszolgájává. Ebben a folyamatban fontos felismerés az is, hogy az emberek hiába ujjonganak azért, hogy a gasztronómia forradalmát éljük – ha ennek célja csupán annyi, hogy az étel minél látványosabb és finomabb legyen, miközben az embert, a termelőt, a kereskedőt, a séfet és a fogyasztót kihagyjuk ebből, az egész nem ér semmit. Pedig a gasztronómia hálás terep: minél több olyan szereplő vesz benne részt, aki a tudás mellett észreveszi az embert, az emberséget is, akkor minden belefektetett energia többszörösen megtérül.