Varázsfuvola, vagy laza kis black metal?

Már a Széll Kálmán téri megállóban barátkozni kezdenek a borisszák, „elnézést, ez a busz megy a Várba?” „Ez, igen”, de ennyinél nem állnak meg, rögvest kiderítik egymásról, hogy a Budapest Borfesztiválra igyekeznek, minek köszönhetően már az első megállónál évjáratokról, meg tanninokról kifejtett bölcseletektől hangos a busz. Az utazóközönség másik fele külföldi, többen még nem tudják, hogy hamarosan ők is a fesztiválon fognak borozni, pedig így lesz. A rendezvény bejárata felé sietve hallom, am

A belépőjegy 3400 forint. A bérlet árát nem tudom előzetesen kideríteni az esemény honlapjáról, mert az összes elfogyott. Később egy újdonsült cimbora azt mondja, 4500 volt.

A betérőket 144 borászat és pezsgőgyártó várja. Zömmel magyarok, köztük horvátországi magyar, és erdélyi pultokkal, de vannak olasz, spanyol kiállítók is. Mellettük kávézók, éttermek, street foodosok, csokoládés manufaktúrák várják a zsúrozókat, és aminek nagyon örülök, sajtosok is. Mert hát mi lehet szebb dolog a világon, mint jó sajtot harapni és finom bort kortyolni rá? Egy angol fiatalember szerint macaront enni és úgy iddogálni - már a látványba is beleborzongok. De csak mert nem szeretem az édes borokat.

Szédületes a felhozatal, ha egy-egy pincészet csak 10 borát hozta el, akkor az 1440 megkóstolandó tételt jelent.

Mint a játékőrült kiskutya, aki egyszerre 1440 labdát kap, nem tudok hova kapni, ezért először körbesétálok.

Nem leszek okosabb, próbálok valami rendszert vinni a dologba, ezért arra gondolok, hogy borvidékenként kóstolok egy-egy tételt, ami még így is 22. A matek csődöt mond, szerencsére azonban Gordon Sheperd neurológus, a Yale Egyetem tudósának Neuroborászat: hogyan hozza létre agyunk a bor ízét című könyvéből tudhatni, hogy a bor kóstolásakor „az érzékelő és mozgató idegek, valamint a központi idegrendszer elképesztően nagy része mutat aktivitást”, ezek a folyamatok összességében több agysejtet hoznak működésbe, mint a zenehallgatás vagy bonyolult matematikai feladványok megoldása.

Vagyis nem érdemes hezitálni, taktikázni, ha valaki felmegy a Várba, vesse bele magát a forgatagba, rosszul járni nem fog. Én is így teszek, hamarosan kiderül, hogy az

nem úgy van ám, hogy kérek egy deci bort, oszt jónapot,

a pultosok, - akik sok esetben maguk a borászok - ugyanis ráérősen elbeszélgetnek a kuncsaftokkal. A jó borász pszichológus is: „Szívet akar hódítani? Ez a nedű poétává teszi. Elhagyta a menyasszonya? Bánat ellen ezt kell kóstolnia. Könnyű legyen és virágos, mint a kedvese blúza? Ez a maga tétele!” És így tovább.

Nem véletlenül hoztam ilyen példákat, mert a fesztivál valójában a szerelemről szól. Andalgó párocskák röpdelnek pultról pultra, kézenfogva isszák a jó borokat és - hogy a képzavar teljes legyen - az őszi napsütést. Összefutok egy öregúrral, aki sajátos szisztémával kóstol: csibészes mosollyal és latin idézetekkel végigudvarolja a legszebb pultoslányokat. Majd végül vesz egy palack bort a feleségének, aki, mondja huncutul csillogó szemekkel,

„SAJNOS a rossz csípője miatt nem tudott kijönni”.

A módszertant illetően vannak még nála profibbak is, többen végignyálazták otthon a szakirodalmat és konkrét tételekre utaznak. Persze tudok ellenpéldát is mondani, az egyik pultnál egy fiatalember franciás akcentusú angollal kikéri a pince csúcsborát, aztán kólával akarja felönteni. A borász előbb látványos szélütést kap, majd visszakéri a bort: inkább megiszom én, neked meg adok valami mást, csak ne becstelenítsd meg a büszkeségemet! Nem egészen ezeket a szavakat használja, viszont mindvégig mosolyog közben, ami igazán szép teljesítmény egy nyíltszíni kulturális stroke közben.

A pénzes ifjaknak egyébként semmi nem számít, egy egész palack bor olcsóbb lenne, mint decinként kikérni, de ki bánja?

A legolcsóbb bor, amit találok, 350 forint. Mármint egy deci. Lehetetlenségnek tűnik kideríteni, melyik a legdrágább, amit észreveszek, az 28 ezer. Ez egy palackra vonatkozik.

Nem szeretném, ha a 144 borászat egy emberként kergetne meg üzletrontásért, tehát ez nem tipp, inkább csak egy észrevétel: minden pultnál nagyon szívélyesek az eladók, így mielőtt az ember megvenne egy deci nedűt, meg is kóstolhatja, ingyen. És persze ahogy telik a délután, a módosabbak egyre több megkezdett palackot hagynak maguk után a pultok elé kitett asztalokon, a csóró egyetemisták legnagyobb örömére.

Ilyen sok kóstolnivaló mellett nehéz lenne konkrét tippeket adni. Filozófiailag úgy van ez, mint Don Juan volt a nőivel: nem lehetett hű egyikhez sem, mert akkor hűtlen lett volna az összes többihez. Szóval, ha most kiemelnék egy-egy tételt, miközben volt vagy 1420, amit nem kóstoltam meg, akkor a borászok még egy kör erejéig megkergetnének, ami azért sem jó, mert

lehetetlenség ennyit futni úgy, hogy ne lötyögjön ki a bor a kóstolópohárból.

Érdemes barátkozni, ami ugye itt könnyen megy, az ember igazán jó tippeket kaphat új pajtásaitól. Én például két olyan társasággal is összefutok, akik arra buzdítanak, hogy igyak syrah-t (vagy másképpen shirazt), meg is fogadom a tanácsukat és nem bánom meg. Pedig magamtól eszembe sem jutott volna. A legobjektívebb taktika, amit észreveszek, egy feltehetőleg műszaki értelmiségiek alkotta csoport találmánya.

Bekapcsolják és gyorsan megállítják a telefonjukon a stoppert, így sorsolják ki, hányas számú standhoz menjenek.

Ennek ráadásul sportértéke is van, mert elmondhatják a pultnál, hogy századmásodpercek döntöttek e mellett a borászat mellett, valamint gyorsan kérhetnek valamit inni, mert menten kiszáradnak. 

Öröm nézni, hogy a vietnami papucsos, mackóalsós német suttyótól a frissen ondolált hajú, elegáns kosztümben ücsörgő budai úriasszonyig bezárólag mindenki itt van, aki szereti a bort, már persze ha megteheti. Ez is mutatja, hogy a bor a felszínen mennyire demokratikus műfaj. Másnap ellenben már korántsem az, van, aki reggel kocogni megy, más meg délután is az életéért könyörög. Éppen ezért párezer korty után józan döntést hozok és hazamegyek, nehogy reggel futni támadjon kedvem.

A kijárat felé sétálva belesodor a tömeg egy parázs vitába, a szimpózium tárgya röviden összefoglalva: Varázsfuvola, vagy laza kis black metal? Minden iróniát félretéve: létezhetnek ennél fontosabb kérdések?