Bor és társai

Szilvórium

Szilvórium

2012.01.04.  | Varga Klára

Máig a szilvapálinka Magyarország legelterjedtebb, leggyakrabban fogyasztott pálinkája. Szilvapálinkából - különösen a beszterceiből - kell a legtöbbet tartani a magyar éttermekben, és a kóstolóházakba betérők is gyakran a szilvapálinkán tesztelik, megkóstolják-e a főzde többi italát is.

Az ötvenes-hatvanas generáció számá­ra az otthon készült házi szilvapálinka je­lenti az alapélményt, a harmincas-negy­venes értelmiségiek már inkább erdélyi szilvapálinkán szocializálódtak.

Nincs is olyan pálinkaház Magyarorszá­gon, ahol ne főznének legalább egyféle szilvapálinkát, de nem ritkán három-négy fajtát is kínálnak. Az ezredfordulót követő pálinkaforradalom után - amikor a kizá­rólag hibátlan, friss gyümölcsből készült prémiumpálinkák megjelentek a piacon - két szilvapálinka-fajta is uniós eredetvé­dettséget kapott. A szatmári szilvapálinka fő alapanyaga a Szatmárban, vagyis a Ti­sza-Szamos környékén gyakran dzsungel­gyümölcsösökben termett penyigei vagy más néven "nemtudom szilva", illetve a besztercei szilva lehet. Másfajta szilvát a párlat csak húsz százalékban tartalmaz­hat, de vörös szilva egy szem sem lehet benne. A békési szilvapálinka, amely szin­tén eredetvédett, legalább ötven száza­lékban a Békésen és környékén termett vörös szilvából készülhet, de mehet a cef­rébe besztercei, stanley és ageni szilva is.

A szatmári szárazabb, szikárabb, gyak­rabban készül belőle afféle klasszikus fér­fias pálinka, míg a békési kerekebb, édes­késebb, de a szabvány szerint mindkettő cefréjében maradhat egyötöd rész mag, amely a kesernyés-marcipános ízeket mindkét pálinkában megtartja. Szikársá­got, nagyvonalú, tartózkodó eleganciát a mag íze mellett a tölgyfahordós érlelés is adhat a szilvának. Így akkor is komoly, fo­gadásokhoz illő férfipálinkának tűnik a tulipános poharakban aranyló ital, ha csu­pán negyvenfokosra hagyja a főzőmester.

Van persze a szilvapálinkának játéko­sabb, "nőiesebb" arca is. A debreceni mus­kotályos szilvából készült nedű virágos, tavaszt idéző, könnyed ital lehet, de már önmagában az is "légiesebbé" teszi a szil­vapálinkát, ha a cefrébe nem kerül bele a gyümölcs magja. Akkor ugyanis megma­rad a kerekded íz és az a lebegés, amely a frissen szedett gyümölcs sajátja. Aszalt szilvával is megágyazhatunk a pálinká­nak. Teltebb, árnyaltabb, hosszabb aro­mát kap így.

 


Ossza meg ismerőseivel:
Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább