Vannak mérföldkövek az ember életében. Az első rántotta, az első grillcsirke, az első Wellington-bélszín vagy a konfitált marhapofa pont ilyen. Ugyan meg lehet állni ezeknél, de mi van, ha az ember fejlődne, tanulna tovább?

Kiskamasz koromban, huszonöt éve szakács akartam lenni, valami olyan, mint amit a tévében láttam: magabiztos, határozott, bátran kísérletező. A kilencvenes években felénk vidéken csak maffiózók meg trükkös menzások voltak, séf egy sem.

Amikor felvetettem, hogy esetleg a gimnázium helyett a közeli kisváros pincér-szakács képzése érdekelne, apám csupán annyit mondott: „Nem.”

Elég hamar beláttam, hogy neki volt igaza, mert ott tényleg a pincéreken volt a hangsúly, akkor még az volt a menő szakma, a mindig vastag bukszájú felszolgálóké. Apám pedagógusként pontosan látta, milyen az oktatási színvonal arrafelé, így maradt szülővárosom, Dunaszerdahely gimnáziuma, meg az állandó fenyegetés, hogy ha tényleg megbukom matekból és kémiából, mehetek asztalosnak, az inasok közé.
Ismerve a bölcsészek életét, látva a posványos médiavilágot, lehet, hogy jobban jártam volna egy kis műhellyel, forgácsokkal, születő bútorokkal és a háttérből dalolászó hangfalakkal, de aztán év végén mindig meglett az elégséges –

szakképzés helyett maradtak az irodalmi versenyek, főzés helyett anyám konyhája.

Sokat tanultam tőle, leginkább az ételek igényelte időbeli fegyelmet. Nem késünk, nem csúszunk, nem bizonytalankodtunk – szerencsém volt, mert ő is logikusan felépített folyamatokkal dolgozott a tűzhely mellett, nem nagyon hibázott, a kihívásokat kreatívan oldotta meg, délre mindig elkészült az összes fogással. Sosem csak egy volt: csak 150 centisre nőtt, de nagypályán játszott. Észrevétlenül kaptam meg tőle az alapokat.
Ugye ismerős? Sokunk tudását határozta meg a szülői ház. Van, aki tovább fejlődik, kíváncsi, másnak pont elég az anyai ízvilág. Sokszor elég egy nálunk ügyesebb lakótárs vagy éppen egy manapság divatos főzős műsor, hogy megjöjjön a motiváció. De a netes videók, online receptek és szakkönyvek után mit tegyen az, aki komolyabban venné a gasztronómiát?
A hazai felnőttképzés még mindig kihívásokkal küzd, ebben nem különbözik a kamaszok szakoktatásától.

Az idő mintha meggyorsult volna az iskolák körül, sokszor tűélesen látszik, mennyire lemaradtak a valóság, a modern eljárások és trendek mögött.

Hiába van szakmám és munkám, szeretek tanulni, új dolgokat megismerni. A felsőoktatás után kitanultam a stúdiótechnikát, egy OKJ képzés után akár pálinkafőzdét is irányíthatok. A főzés is hihetetlenül motivál – a gasztronómiáról írok, abban élek – nem véltelen, hogy már jó ideje professzionális képzések órarendjét és tantárgyi struktúráját böngészem, melyik lehetne alkalmas számomra.
Nincs könnyű helyzetben az, aki hozzám hasonlóan közelebb lépne a szakácsszakmához. Végül a budapesti Culinary Institute of Europe egyéves tanfolyamát választottam. Hogy legyen benne csavar, úgy gondoltam, a Magyar Konyha online felületén folyamatosan beszámolok majd arról, sikerül-e megfelelnem a követelményeknek, bízva abban, hogy a gasztronómiai többi szerelmesének is meghozom a kedvét arra, hogy tanuljanak, az ízeken túl megismerjenek eljárásokat és fontos konyhai szabályokat – a tanév szeptember 27-én indul, akár még csatlakozni is lehet hozzám.Az oktatói gárdát Maki Stevenson vezeti, aki hiteles szereplője a szakmának, nemzetközi tapasztalatai mindenképpen túlmutatnak a hazai iskolák átlagán. A tanrend és a tanárok személye sem nélkülözi a külfölddel való kapcsolódást – ugyan nem tervezek három gyerekkel emigrálni a Dunakanyarból, de annak, aki a határon túl eladható tudást keres, ez motiváció lehet.
Számomra szimpatikus a környezettudatos szemlélet és az ezt keretező fenntarthatóság figyelembe vétele – kíváncsian várom, hogy a konyhai rutinon túl ezeket milyen formában ismerhetem majd meg? Lesz gazdaság és marketing, küzdünk késekkel, halakkal, húsokkal és zöldségekkel is. Tanulunk szószokról, csokikról és fagyikról, de a receptírás a HACCP követelmények is az órarend részei lesznek. Akit érdekel, képes-e a középkor felé ballagó férfi megfelelni a követelményeknek, és mit csinál a 202 órás képzés során, kövesse majd beszámolóimat. Szeptember végén startolunk.