A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Termelők

László Dóra

2014. március 3.

Az ostorosi Orsolya Pince kézműves borászata jól példázza az egri borvidék sokszínűségét: testes vörösbor éppúgy készülhet itt, mint könnyű fehér vagy aszú jellegű, sőt pezsgő is.

Azt mondják, a vulkanikus talajon tüzes borok teremnek. Erősek, mélyen izzóak - hiszen a szőlőszemek is a hegyek mélyen izzó, kővé dermedt indulatából táplálkoznak. Az Egerrel már-már összenőtt Ostoros éppen ilyen kihamvadt izzás mementójára épült: az öreg tőkék gyökerei mélyen kapaszkodnak az ásványi anyagokkal telt riolittufába. A puha, jól formázható kőzetbe hétszáz barlanglakást is vájtak egykoron, mert a sziklák nyáron hűvöset adnak, télen nem eresztik a meleget, s még a tűzcsóvát a zsúptetőkre hajigáló tatár sem tudott nagy kárt tenni bennük. Tájház helyett ezért tájbarlang van ebben a faluban. Ma már inkább pinceként szolgálnak az egykori hajlékok, pedig mindegyiket lakták még nem olyan régen is, a hatvanas években, amikor Fábri Zoltán forgatta itt Húsz óra című filmjét. A barlanglakások elé a múlt század húszas éveiben takaros, egyforma parasztházakat biggyesztettek, ám mára csak egy idézi korhűn felújítva a múltat: az Orsolya Pince.

Tehéntánc, Hetedhét, Százrejtekű

Turcsek Orsolya és Tarnóczi Zoltán 15 évvel ezelőtt itt esküdött föl a kézműves borászatra. Ami pénz eddig befolyt a családi kasszába, azonnal ki is csorgott a gazdaságra: a szomszéd pincére, hordóra, gépekre - a gazdaság felépítése mindeddig előbbre való volt még a családi otthon megteremtésénél is. Ebbe nő bele, ezt tanulja a két gyerek, Kincső és Csanád: hogy munka és öröm ugyanazon a tőkén terem, s hogy építkezni csak tégláról téglára lehet. Hittel, de hitel nélkül - ebben áll a szabadság. Egyebet, mint a könyvelést, nemigen bíznak másra. Ha úgy tetszik, hát kísérleteznek: megmutatni, mi mindent tud az egri borvidék, s mi mindent a figyelmesen nevelt és szüretelt szőlő, ha emberi beavatkozás nélkül erjed. Céljuk mindjobban közelíteni az eredendő tökéletességhez, ezért sem fajélesztőket, sem acéltartályos reduktív erjesztést nem alkalmaznak, ként is csak módjával használnak.

Csuda jó a vadak ízlése errefelé: először mindig az Orsolya Pince termését pusztítják el. A Turcsek-Tarnóczi házaspár ugyanis legfeljebb egy kilót hagy meg a tőkén, így az összes zamat, szín és illat abban a kevésben sűrűsödik össze. A környék gazdái viszont annak örülnek, ha öt vagy még annál is több kilót terem a tőke, s ad bort bőven. Régről maradt szemlélet ez, akkorról, mikor - még a KGST-ben - Egerre osztották a vörösbor készítésének feladatát Bulgária mellett.

Az MSZMP politikai bizottságának határozata nyomán elindított Bikavér program keretében a '70-es évek végén rengeteg szőlőt telepítettek el itt. Az első évben a borkombinát olyannyira felkészületlen volt a hatalmas szőlőmennyiség fogadására, hogy az egri strand összes medencéjében is szőlőt erjesztettek. "Nem volt szempont a minőség, bármit el lehetett adni. A borkészítőt erősen korrumpálja, ha mindegy, hogy sikerül, elég, ha kierjed, úgyis a laborban készítik fel a bort a versenyre és az értékesítésre" - eleveníti fel a múltat Tarnóczi Zoltán. Azt, hogy miként változik a világ oda is, vissza is, jól mutatja Szepsy István két állami kitüntetése: az elsőt akkor kapta, amikor a mádi téesz ágazatvezetőjeként 400 mázsát termeltek a hektáronként háromezres tőkeszámú ültetvényen - majdnem 15 kilót tőkénként -, a másodikat pedig akkor, amikor sikerült negyven dekát vagy még annál is kevesebbet termelni egy tőkén. "Nagyon kevés, aki így meg tud változni, s mennyiség helyett a minőséget tartja szem előtt - neki sikerült" - kommentálja Zoltán. S ki mástól hoztak volna furmintot sokszínű gyűjteményükbe, mint a mádi borfejedelemtől?

Az ostorosi határban összesen 9 hektáron, szanaszét található az Orsolya Pince birtoka. Varázslatos a dűlők neve errefelé: Hermány, Macskás-tető, Tehéntánc - hogyne lennének varázslatosak az itt termőborok is? A fajtaborok mellett olykor házasításokat is készítenek: fehér fajtákból született az Abrakadabra, Hetedhétnek keresztelték a hét fajtából született vöröset, Százrejtekű lett az a bor, melybe az egykori, titokzatos, százrejtekű érseki pince közelében megtermett szőlőből is jutott. Az "egri stílusú", sok kékfrankost tartalmazó Tehéntánc viseli annak a dűlőnek a nevét, ahol valami jószágokat megbolondító, megtáncoltató fű terem.

"Azt kell figyelembe venni, hogy mi az, amit a természet az adott évjáratban enged. Ehhez sokat kell kint lenni a szőlőben, megérteni a természetet - foglalja össze a családfő az Orsolya Pince filozófiáját. - S ha megérteni nem lehet is, az ember megérzi, mikor kell leszedni a szőlőt, és mit lehet a borral kezdeni. Mobiltelefonnal is lehet szőlőt művelni, úgy is lehet jó bort készíteni, hogy az ember napszámost dolgoztat. Csakhogy akkor a boroknak nem lesz egyéniségük."

Nemes penész

"Miközben nem tudunk nagyon sok jó tokaji vörös- vagy villányi fehérbort felsorolni, a sokszínű egri borvidék éppúgy képes könnyű fehérbort adni, mint testes vöröset, aszút vagy akár pezsgőt is" - állítja Tarnóczi Zoltán. Minderre van saját tapasztalatuk, hiszen 14 szőlőfajtát termesztenek: olaszrizling, leányka, viognier, chardonnay, furmint, ezerjó, zweigelt, pinot noir, merlot, kadarka, syrah, kékfrankos, cabernet franc, csókaszőlő található a palettán. Pezsgőt 2009 óta készítenek. A legkülönlegesebbnek 2008-as, ötputtonyos aszúnak megfelelő maradékcukrot tartalmazó, aszúsodott szőlőből készült rizlingjüket tartják, mert jól mutatja, hogy természetes édes bor is készülhet Ostoroson.

Az egri borvidéken ugyanis nincs minden évben olyan aszúsodás, mint Tokajban: '98-ban telepített olaszrizling-ültetvényükön is csak egyetlen évben, 2008-ban jelent meg értékelhető nemes penész. "Olyannyira nem tudjuk errefelé, milyen is az aszúsodás, hogy szüret táján beszólt hozzánk az egyik szomszéd: néztétek már az olaszrizlingeteket? Szemétté rothadt! A szomszédos Szomolyáról épp itt volt Kaló Imre, és amikor meglátta a penészes szemeket, csak annyit mondott: főbor! Öt mázsa aszúszem volt rajta" - meséli Zoltán. Mint mondja, első pillantásra valóban hasonló a rothadó szem és az aszús bogyó, mégis, ég és föld a különbség. "A környékbeli gazdák sokat hagynak a tőkén, négyszer, ötször annyit, mint mi, s a tömött fürtök valóban berothadtak. Az aszú ajándék. Viszont minden évjáratban készíthetünk a vidékre jellemző, száraz borokat."

Az egri borvidék erősségei mégiscsak a kékfrankosból, kadarkából, pinot noirból készült vörösborok. A klíma itt nem túl meleg, de nem is annyira hűvös, mint a Rajna völgyében, ezért nagyon jó savú, hosszú életű fehérborokat itt nehezebb készíteni. A környezet a magas alkoholtartalmú, alacsonyabb savú borok létrejöttének kedvez, ugyanakkor nincs annyira meleg, hogy minden évjáratban robusztus, testes vörösborok születhetnének. "Aki ezt várja el minden évben, annak mesterséges adalékanyagot is segítségül kell hívnia. Az Európai Unióban több mint negyvenféle adalékanyag engedélyezett, miközben a magyar termelőknek csak a kén előfordulását kell feltüntetniük" - magyarázza Zoltán. Bár ezek nem ártalmasak az egészségre, az Orsolya Pince azt példázza, hogy a bor elkészíthető mindenféle adalékanyag nélkül is. "A világ egyik legegyszerűbb természetes folyamata, amikor a cukortartalmú must alkoholtartalmú borrá erjed" - állítják.

Annak ellenére, hogy az egri borvidéken sok leánykát termesztenek, s ez egyben a vidék fontos márkaneve is, a leánykát nem nagyon veszi komolyan errefelé senki. "Csak Kaló Imre - aki nagy formátumú borokat készít belőle, héjon is erjeszti, hordóban érleli sokáig - és talán mi. A fehér fajták közül az olaszrizlinget veszik komolyabban errefelé. A leányka nagyon tud teremni, ha sokat hagyunk rajta, jellegtelen bort ad, de ha keveset hagyunk, és engedjük jól beérni, nagyon érdekes borokat lehet belőle készíteni - vezet a további rejtelmekbe Tarnóczi Zoltán. - Persze nem mindegy, öt kilót terem-e egy tő vagy felet. Végül is nem kell hogy mindenki tömény, vastag, magas alkoholtartalmú italokat igyon, van piaca a fémtartályban élesztővel erjesztett bornak is."

A kadarka kitölt egy életet

Zoltán azt vallja, hogy lehet mindennap tömény, magas alkoholtartalmú borokat inni, de hogy mennyi az egészséges, az sok mindentől függ. A II. világháború alatt például, amikor német kézre jutott sok francia bor, s félő volt, hogy a franciáknak már nem jut elég, felmerült a kérdés: mennyi bor szükséges, mennyi elegendő?

A meg nem szállt Franciaországban az orvosi kamara arra a megállapításra jutott: napi egy liter vörösbor feltétlenül szükséges a férfiember számára, ha pedig fizikai munkát végez, s a bor nagy részét étkezés közben fogyasztja el, akkor másfél liter is elkelhet. Ez a megállapítás ma már Franciaországban sem állná meg a helyét, hiszen kevesen végeznek olyan fizikai munkát, mint a múlt században - s a közlekedési szabályok sem olyan megengedőek. Ostoroson egyik évben a fehér fajták adnak nagy bort, másikban a vörösek. A cabernet franc-ban eddig csak egy évben csalódtak - amikor leette a vad. Minden év mást hoz, s ezt a címkékkel is próbálják jelezni: nemcsak az évjáratot írják át, hanem teljesen újat terveztetnek, hiszen teljesen más bor terem minden évben.

S ha mindez nem lenne elég, még új utakat is keresnek: "Mindenképpen foglalkoznunk kell a kadarkával, aminek rengeteg változata van, bármilyen kiszámíthatatlan fajta. A kadarka kitölt egy életet, és még el sem kezdtük: eddig nyolcféle változatát telepítettük el. A régi leírások szerint Egerben a lúdtalpú változata termett legjobban, az szeretnénk még újratelepíteni" - mondja Orsolya.

És hogy ennyi munka mellett jut-e idő a családra, a gyerekekre?  "Kiszámoltam egyszer, hogy három hektár szőlő felel meg egy gyereknek, már ami a teendők mennyiségét illeti - mondja a családfő. - Úgyhogy nekünk van még három gyerekünk. Hiszen a szőlő is olyan, mint egy gyerek: állandó odafigyelést igényel. Télen alszik ugyan, de alvás közben is rá kell nézni."