A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Termelők

Kling József

2015. március 9.

Ha valaki Budapesten megnyitná a somlói borok boltját, abban nem lenne semmi szokatlan. Ám a hegyen üzletet szentelni a helyi boroknak első hallásra szinte öngyilkos vállalkozásnak tűnik. Hogy mennyire nem az, azt a tulajdonos és ötletgazda, Cartwright Éva meséli el.

Azt gondolnám, Somlóra elsősorban azért megy az ember, hogy találkozzon a borásszal, megkóstolja a borait, és aztán vásároljon is néhány palackkal. Amilyen egyszerűen hangzik ez, olyan kivitelezhetetlen a valóságban. Pláne, ha egyszerre több pincét szeretnénk becserkészni. Somló azon ritka borvidékek egyike, ahová szőlőt művelni járnak a borászok, de nem ott élnek. Egy többállomásos pincelátogatást megszervezni a lehetetlennel határos, hiszen nincs sok esély rá, hogy azok a gazdák, akikre kíváncsiak vagyunk, épp egy időben tartózkodnak a pincéknél. Ha meg mégis ott vannak, akkor dolgoznak, metszenek, zöldmunkáznak, talajt művelnek, permeteznek, és nincs idejük az idegenvezetésre, kóstoltatásra.

 

 

Cartwright Éva logisztikával foglalkozik, meglehetősen sikeres a szakmájában. De még ő is azt mondja, egyszerűbb feladat Alaszkából eljuttatni egy olajfúró tornyot Kazahsztánba, mint megszervezni egy somlói bortúrát. Ez volt az első élménye, amikor hosszú idő után visszatalált a hegyhez. Mert a környékről származik, gyerekkora meghatározó élménye a tanúhegy. Mikor ismét sűrűbben kezdte látogatni a környéket, azt vette észre, hogy  képtelenség két nap alatt négy pincéhez eljutni. Aztán a párjával vásárolt egy pincét, amely véletlenül éppen félúton helyezkedett el a hegytetőre vezető turistaútvonalon.  Míg az épületet újítgatta fel, azt vette észre, hogy boldog-boldogtalan az ő ajtaja előtt megy el. Az összes turista beköszönt hozzá, majd feltette a kérdést: hol lehet itt bort venni? Hogy hol? Hát itt! Megszületett a nagy ötlet, amit valójában a borrajongók kényszerítettek ki. Boltot kell nyitni, ahol valamennyi somlói borász összes borát meg lehet vásárolni. A bolt neve ez lett: Félúton.


Nem csak vinotéka

 

Szóval adta magát az ötlet: legyen egy hely, ahol az összes somlói bort meg lehet kóstolni. A bolt komoly szerepet tölt be a hegyen. Nemcsak vinotéka, hanem a somlói borvilág szervezője is. Nevéhez fűződik számos Somló-hegyi esemény, mint a Tavaszi Nagytakarítás, az első somlói Éjszakai Pincetúra, a Borász a Teraszon rendezvénysorozat és hasonlók. Szép lassan nem csak a borturisták, a borászok számára is nélkülözhetetlenné vált. Műhellyé, ahol olyan boros gazdák ültek egy asztalhoz, akik tíz éve két szót sem váltottak egymással. 

 

 

"A borászok sokat járnak oda egymás borát kóstolni, csak úgy, spontán. Van egy alapszabály: a boltban két dologról nem szabad beszélni, politikáról és a másik borászról. A borról lehet véleményt mondani, a készítőjéről nem. A borászok komolyan veszik és tiszteletben tartják a játékszabályokat - mondja Éva. - Vannak olyan borok a polcon, amelyekkel nem értek egyet. Ha nem tetszik egy tétel, őszintén megmondom a borásznak. Olyat azonban nem mondok és nem is gondolok, hogy esetleg az adott bor nem fejezi ki Somlót. Somlónak ezer arca van. Egyébként meg abban hiszek, hogy a bor elsősorban a borász lelkét tükrözi. A termőhely, a fajta és minden egyéb csak hozzáad ehhez még valami pluszt."


Palack szellem nélkül

 

Évának akkor nem ízlik a bor, ha nem érzi benne a személyiséget. "Vannak borok, melyek szépen mutatják a termőhelyet, a fajtát, de nincs mögötte egy megfogható ember - mondja. - Nem feltétlenül a tömegborokra gondolok. Van, akinek egyszerűen nem sikerül belevarázsolnia magát a palackba. (Mit ér egy palack szellem nélkül? - A szerk.) Naivan hangzik? Lehet, de pont ezért nem képezem magam, mert nem akarom ezt a naivitást elveszíteni. Szeretnék megmaradni amatőr borkedvelőnek."

Cartwright Éva nemrégiben járt egy vertikális kóstolón, ahol Takács Lajos hárslevelűi kerültek terítékre az elmúlt tíz évből. Volt közöttük nagyon ütős és olyan is, amire Éva azt mondta, üres. Az elmúlt tíz évben szerinte így változott Takács Lajos lelke.

"A bor élőlény, velünk együtt fejlődik, mi neveljük fel. Szerintem a bor önkifejezés. Ezért lehet stílusokról beszélni, egyáltalán arról, hogy a borász benne van a borában. Nem véletlen, hogy sok esetben vakon is megismerjük a boraikat, és még csak nem is kell hozzá hű de nagy borszakértőnek lenni." 

Első hallásra mindez lilának tűnik? Azért érdemes elgondolkodni azon, vajon milyen borokat fog készíteni a jövőben Kis Tamás Takács Lajos területein. A borász ugyanis elhagyja Somlót, a birtokát bérbe adta, amíg nem sikerül végleg értékesítenie. Ugyanazon a termőhelyen ugyanazokkal a fajtákkal mit kezd egy másik személyiség, más gondolatokkal, lelki alkattal, beállítottsággal? Lehet, hogy ha egyszer majd megkóstoljuk azokat a borokat, Éva gondolatai már nem is tűnnek olyan ezoterikusnak?


Új arcok, új borok?


Én a magam részéről pont az ellenkezőjét gondolom. Egyrészt, hogy a bor közösségi munka, tehát a személyiség csak kevéssé nyomja rá a bélyegét. Másrészt, hogy az ember (a borász) a terroir hangvillája, az lenne a dolga, hogy az adott termőhely sokszínűségét (mikroklíma, talaj, szőlőfajta, ember) valahogy láthatóvá tegye. Somló igazán markáns, egyedi karakterrel rendelkezik, jó lenne megismerni, milyen is valójában. Régi Somló-rajongóként sokat gondolkodtam rajta, mi is az, ami az itteni jó borokat olyan egyedülállóvá teszi.

A közelmúltban Cartwright Éva és a Somlói Apátsági Pince gazdája, Balogh Zoltán Új arcok és új borok a Somlóról címmel szakmai kóstolót tartott a Danubius Hotel Gellért emeleti kistermében. Az esemény elég nagy sajtóvisszhangot váltott ki, kemény kritikák láttak napvilágot, mindegyike azt feszegette, tulajdonképpen miről is szól Somló. Ezt a kérdést nekem is fel kellett tennem, amikor ott ültem Évával a bolt teraszán, és a különböző somlói tételeket kóstolgattam. A Gellértben megrendezett kóstoló új arcokat ígért, ám valahogy pont az újdonság, az újragondoltság, az öndefiníció hiányzott a poharakból. Az én poharamból is a hegyen, bár maga a kehely igazán szemrevaló, kecses portéka, és tökéletes választás ahhoz, hogy az ásványokban gazdag somlóiságot közvetítse. Szóval elgondolkodtam ott, a teraszon azon, mit is jelent nekem Somló. Pontosabban kit? Az alapélmény Györgykovács Imre boraiban gyökerezik. Nem abban az értelemben, ahogy Évának.

Persze, fontos a személyiség, de én Imre boraiban nem a halk szavú, szerény mesterembert szeretem, hanem a kristálytiszta, koncentrált és szofisztikált somlóiságot, ami pont attól válik láthatóvá, hogy a borász nem tolja magát előtérbe. Hagyja, hogy a hegy beszéljen. Hogy az ominózus kóstolóra Györgykovács miért nem adott egyetlen tételt sem, az rejtély. Pedig pont arról szólt a megmérettetés, hogy a pincészetek egy-egy frissen piacra kerülő termékükkel képviseltetik magukat. A Somlói Borok Boltjának teraszán is az volt az érzésem, hogy még mindig Györgykovács Imre lát legmesszebb a hegyről. Nem véletlen, hogy Roland Velich, a legendás osztrák borász (ő a másik nagy kedvencem) oly sűrűn kóstolja a borait épp ezen a helyen, ahogy azt Évától hallom.

 

 

Valamennyi borvidékünk küzd azzal, hogyan tudna valamiféle egységes képet kialakítani és közvetíteni. Tokaj a furminttal, a Balaton-felvidék az olaszrizlinggel araszolgat előre, Somlónak pedig ki kellene kupálnia a saját karakterét, amely nem elsősorban a fajtáról, hanem a borstílusról szól. A borászoknak össze kellene fogni, és szépen végiggondolni elölről, mik azok az egyedi adottságok, amelyeket a felszínre segíthetnének. Ez nyilván a szőlőben kezdődik. Konszenzusra kellene jutni a művelésmód, a hozamkorlátozás, a fajták fontossági sorrendje, a hordóhasználat, az érlelés ideje és még sok-sok apróság kérdésében ahhoz, hogy valami egységes, tényleg a borvidékre jellemző karakter domborodjon a poharakban. Kellene egy igazi, bevállalós borvidéki szabályozás.

 

 

A Félúton teraszán szerzett benyomásaim konklúziója végső soron nem más, mint a kollégáké, akik a Gellértben kóstolták végig a 25 somlói bort. Sok a fás, vaníliás, likőrös, oxidált, túl szeszes, tüzes, közízlést kiszolgáló tétel. Igaz, hogy a somlói ásványok átütnek mindenen, de az ásványosság mint fő érték, a maga ragyogó tisztaságában csak elvétve jelenik meg. Pedig a mineralitás olyan árnyalt és gazdag tud lenni! A somlói az ásványoknak, az intelligens savaknak, a moderált alkoholnak, a vegetáció csodás átváltozásainak kaleidoszkópja - lehetne. Jelenleg azonban ahány borász, annyi út. Félúton tartanak, és az út második fele minden bizonnyal izgalmasabb lesz, mint az idáig vezető.