A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Termelők

László Dóra

2013. november 11.

Kővári Éváék farmja Ábrahámhegy tövében azok közé a megkerülhetetlen helyek közé tartozik a Káli-medencében, melyeket GPS-sel nem lehet megtalálni, csak szájhagyomány után.

A mangalicazsírra és töpörtyűre Kőváriék farmján előre fel kell iratkozni, hiszen egy állatnak legfeljebb 2-2,5 kilogramm zsírja van, nem jut akármennyi. Máskülönben van minden, ami szem-szájnak ingere: mangalicakolbászok, -szalámik sorjáznak a rudakon, amit kérésre a vevő ízlésének megfelelően készítenek el, túrók, franciás lágysajtok, meg érett fűszeresek, mindig más. Tarja, szalonna, oldalas lóg tömött sorokban a hústárolóban, a füstölt csülök meg penész alatt érik, mint a pármai sonka. Ezenkívül lekvárok, Olaszországból származó olajok, balzsamecetek sorakoznak még a farm kis boltjában, virágzik a cserekereskedelem, ki ezzel, ki azzal fizet - a pecások például pontyot hoznak szákban -, s mindenki boldog.

Pedig amikor Kőváriék amolyan falusi pedagógus házaspárként Somogyból idekerültek, megfogadták: még egy egerük sem lesz. Kolos fogyatékkal, Down-kórral élő gyerekeket tanított és tanít a mai napig a tapolcai iskolában, Éva az alsósokat oktatta betűvetésre előbb Ábrahámhegyen, majd Kővágóörsön, csakhogy mindkét iskolát bezárták. Épp ekkor történt, hogy egy ismerős egy időre rájuk bízott két kecskét. Ennek egyenes következménye lett, hogy minden fogadkozás ellenére vettek egy párat, és hamarosan kaptak mellé ajándékba egy malacot is. "Eldőlt a sorsunk - mondja Éva -, kerestem volna újabb iskolát, hogy azt is bezárják?"

Ma vagy százhatvan kecskéjük legel a mezőn, egy kisebb konda mangalica és juhnyáj mellett, az állatokat hivatásos pásztor vigyázza. Ezenkívül egy segítségük van, egy hentes. "Nem tettünk mást, mint elfogadtuk azt, amit az élet felkínált, s azóta is így haladunk. Kedveském, bárányt nem vágnak? - kérdezik, hát vágunk. Csirkét nem tartanak? - hát tartunk. Tojás kellene, töpörtyű, télen kocsonya, pörkölt - hát lett minden." Nyaralni mennénk, nem hagyhatnánk rád a gyerekeket? - kérdezte aztán előbb egy, majd hat család, persze ebből is rendszer lett, évek óta tartanak gyerektáborokat is. Az egykori kecskeistálló és disznó fialtató ma fapados turistaszálló. "A legfárasztóbb az állandó készenlét" - mondja Éva, hiszen vevő bármikor betoppanhat hozzájuk, ha valami elfogyott, vagy ha váratlan vendég érkezik, legyen hajnal, dél vagy épp késő este.

Ezek után az sem meglepő, hogy néhány süldő vadmalac ácsorog tétován egy karámban. Az Afrika-múzeumban születtek, ott már nem volt helyük, szinte természetes, hogy idehozták őket, ahogy a félszemű fehér pónit, Mirzát is, akinek durva gazdája verte ki a szemét. A kiszolgált csacsit megörökölték, Szalámit, az ötéves kisbéri kancát pedig úgy hajtották ide, mint holmi vágóhídra. Ők, a hobbiállatok elviszik azt a pénzt, amit a gazdaság megtermel. Gyerekek helyett Éva mostanában kiskecskéket tanít, akik két-három nap alatt bármit megtanulnak. Tapsra indulnak a legelőre, s tapsra jönnek vissza is.

Százhatvan kecskéből most úgy száz tejel. "Van a környéken vagy tizenkét sajtos, manapság mindenki ebben találja a boldogulását errefelé - mondja Éva, akit nem zavar a konkurencia, hiszen őszre a vevők a deszkáról az utolsó sajtmorzsát is levakarják. Persze, a sajtkészítés neki sem ment egyből, a borzas kutya már vinnyogva menekült, ha meglátta gazdája kezében a nagy piros lábost, annyi félresikerült sajtot végigpróbált már. "Mindig azzal jönnek: épp olyan sajtot kérünk, amilyent a múltkor vittünk. Hát épp olyan nincs. A tej minősége sok mindentől függ, például a hőmérséklettől, de még attól is, hogy mit evett a kecske."

Újabban nem enged vásárolni kóstoló nélkül, hiszen volt már olyan, aki egy darab lágysajtot vett kora reggel, levitte magával a strandra, a tűző napon hagyta álló nap, s este jött reklamálni, hogy folyik. Nincsenek még hozzászokva az emberek, hogy amiben nincs tartósítószer vagy adalékanyag, az gyorsan megromlik. "Már-már ott tartunk, hogy minden darab hús mellé szakácskönyvet is kell adnom - teszi hozzá nevetve -, hiszen annyit kérdik: hát ezt s ezt hogyan kell elkészíteni?"
Kolossal ketten összesen hat gyereket neveltek fel, de elmenekültek mind, hanyatt-homlok ettől az életformától. "A lányom Kékkúton él, lovakat tart, a városi piperkőc életet váltotta fel erre. A legutolsó divat szerinti ruhákat pedig a legutolsó divat szerinti gumicsizmára cserélte, szóval megcsinálta ő is a karriert."

Télen, amikor az állatok nem tejelnek, kevesebb ember is elboldogul a farmon. Éva ilyenkor megpakol egy hátizsákot, bakancsot húz, és nekivág a világnak. Bejárta már így Amerikát, Indiát, Nepált. Nem terveznek, hiszen nem tudják, mit hoz a holnap. "Mire is terveznék - kérdi a farm gazdasszonya -, amikor a »luxusfaház« a múlt évben a vendégek érkezésének napján porig égett?"