Sok pusztító nyári sört kóstoltunk már, ezek közül a gyümölcsös verziók egy külön pokoli kategóriát alkotnak – a sörös multik rászoktatták a cukros, alacsonyalkoholtartalmú vackokra a tömegeket, így most már nagyon nehezen fogadják el a fogyasztók a tisztességes, korrekt változatokat.

A Szent András Sörfőzdét sokan pont a gyümölcsös dolgaikról ismerték meg – a friss, harmonikus szilvásuk egy évtizeddel ezelőtt sokak kedvence volt. A békésszentandrási főzde rengeteg fejlődött, ám sosem váltak hivalkodóvá, egy-egy extrémebb karácsonyi vagy húsvéti sörön kívül nem nagyon készítettek túlzó, gegekre épülő söröket.

A közelmúltban megjelent, nyárra időzített áfonyás ale-jük viszont mérföldkő. Nemcsak a saját palettájukon kiemelkedő, hanem

A titok nem valami extra fűszerben rejlik, hanem magában a gyümölcsben, vagyis annak mennyiségében: literenként 150 grammos gyümölcstartalmának köszönhetően hihetetlen illatot és ízeket tölthettek a 0,33-as palackokba.

Abban a pillanatban, hogy leugrik a kupak, megtölti a szobát az áfonya illata –

Kitöltve jön a másik szép momentum, a sűrű vörös hab látványa – a kékáfonya és a tőzegáfonya alaposan megszínezte. A korty sem okoz csalódást – inkább természetes édességről beszélhetünk, nincs nyoma a cukorbombának, nem robban be a szájban a mesterséges édesítőszer sem. Meglepődtem, hogy milyen szép harmónia épült fel a savak, az édes aromák és a hallertau perle komló adta kellemes keserűség között.

A hab percekig tart, a blond ale íze is sokáig megmarad. Olyan lassan tűnik el a szájból, mintha egy rendes gyümölcslekvárba kanalaztunk volna bele. Békésszentandráson nem csak saját magukhoz képest léptek szintet ezzel a sörrel, de

megmutatva, hogy azért, mert valami könnyed és nyári, még lehet benne sok íz és tisztességes munka.