Tesztek

Nábelek Zsófia

2020. augusztus 20.

Idén is volt Magyarország Tortája verseny, idén is megkóstoltuk, mit tudnak az év tortái, és bármilyen jók is, de a fenntartásaim és bizalmatlanságom sajnos nem múlt el a koncepcióval kapcsolatban.

Tizennegyedik alkalommal hirdették meg a “Magyarország Tortája” versenyt, aminek a nyertes tortáit az augusztus 20-i nemzeti ünnepre készítenek az ország több ezer cukrászdájában. A verseny alapvetően megosztó sok cukrász között, de az biztos, hogy minden évben hatalmas az érdeklődés, rengetegen szeretnék megkóstolni a Magyarország Tortáját és Magyarország Cukormentes Tortáját.

A részletes receptleírásait még az ünnep előtt nyilvánossá teszik, így a résztvevő cukrászdák a pontos receptekkel, alapanyagokkal és anyaghányadokkal készítik el a desszerteket, így lesz egységesen az ország minden cukrászdájában ugyanaz a minőség és ugyanaz az íz, mint ami a nyertes tortákban szerepel, hiszen ugyanazzal a technológiával és pont azokkal az alapanyagokkal dolgozik minden cukrász, amik a leírásokban szerepelnek.

Mármint az eredeti elképzelés szerint; a gyakorlatban ez nem igazán működik, és aki azt mondja, hogy nem érdekli az ország tortája, mert úgyis minden évben rossz, az valószínűleg emiatt mondja.



Mert a szokásos spórolás, olcsósítás, leegyszerűsítés, technológiai változtatás az, ami miatt könnyebb ehetetlen süteményeket találni, mint az eredeti, alapvetően jó minőségű torták változatait kipróbálni. A verseny szakmai zsűrije több fordulóban értékeli és pontozza a tortákat, az első körökben pedig javaslatokat is tesznek a receptek és az arányok kicsiszolására, tehát elviekben olyan cukrászok tortái szerepelnek jól, akik sok energiát, kísérletezést és persze kreatív munkát ölnek a végleges termék kialakításába. Ez az a munka, amit semmibe vesz az, aki a saját munkájának a megkönnyítése vagy technológiai hiányossága miatt egyszerűsít a recepten, vagy csak simán azért, hogy “jobb legyen rajta a matek”.

Jó példa erre az egyik legnépszerűbb országtorta, amit még ma is sok helyen készítenek és sok cukrászdában az állandó kínálat része, a 2016-os nyertes Őrség Zöld Aranya. Tökmag, málna, mandula és fehércsokoládé az alapízei, egy igazán jól összerakott, izgalmas, “okos” torta, Szó Gellért salgótarjáni cukrász munkája. És mégis elképesztően szomorú, hogy milyen silány változatokban bukkan fel az ország több pontján, a felismerhetetlenségig lebutítva.

Szóval, aki mégis elindul ezen a versenyen és vállalja, hogy a saját befektetett munkáját és termékét nagy valószínűséggel leegyszerűsítsék, aminek a végeredménye talán köszönőviszonyban sincs az eredeti változattal, az igazán eltökélt a szakmájában.

Nekem a fentiek miatt erős fenntartásaim vannak minden évben, még ha tudom is, hogy az alkotóik jó szakemberek, akik jó termékkel indulnak a versenyen. Vagy nagyon megbízható cukrászdában vagy lehetőség szerint az alkotó cukrásznál érdemes megkóstolni, amire persze sokszor nincs lehetőség, de idén legalább az egyiket meg tudtam kóstolni az eredeti változatban.

Az idei Magyarország Tortája a „Curiositas – Kíváncsiság”, ami Füredi Krisztián, a tápiószecsői Hisztéria Cukrászda cukrászmesterének alkotása. Gyönyörűen rétegelt desszert, aminek

mandulás piskóta, mogyoróolajos ropogós, birszselé birspárlattal, narancsos mandula mousse és étcsokoládés tükörbevonó az elemei.


A Hisztéria Cukrászdának szerencsére van budapesti egysége is, úgyhogy sikerült kipróbálni az igazit, amit egyébként folyamatosan fel kellett tölteni a pultban, szóval tényleg rengeteg az érdeklődő.

Tényleg úgy van összerakva, ahogy egy olyan desszertet képzelnek el, amin valójában gondolkodtak és kísérleteztek: könnyű a piskóta, jól roppan, aminek roppannia kell, a mousse és a bevonó pedig szépen, selymesen fogják körbe a rétegeket. A birszselé elbírna még egy kis savasságot, de még így sem túl édes a végeredmény. Ami hiányzik viszont, az a narancs íze, ez a mousse-ban egyáltalán nem érződik, és valószínűleg ez kerekítené le az egész desszertet.

A Magyarország Cukormentes Tortája versenyt az Egy Csepp Figyelem Alapítvány minden évben a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestületével együtt hirdeti meg, párhuzamosan a Magyarország Tortája versennyel. Idén a pilisszentiváni JÓkenyér cukrászat csapata győzött a Szentivánéji Álom tortával. Ezt

sajnos nem az eredeti verzióban sikerült kipróbálni, hanem egy megbízható fővárosi cukrászdában, de egész biztos, hogy a megvalósításba valami hiba csúszott, ez már a küllemén is feltűnően látszik.



A fehércsokoládés bevonó gumis, kellemetlen mellékíze van: természetesen cukormentes fehércsokoládéból készült, de nem az édesítőszer lógott ki, hanem inkább egy önmagában enyhén kesernyés íz, ami a torta többi részével összekóstolva nagyon rossz élményt adott.

A meggyes habkrém kissé lapos, de a tejszín, a zabpehely és a kifejezetten friss, savanykás meggyközép megmenti - főleg, ha sikerül a bevonó nélkül enni, mert akkor egy kifejezetten jó desszertről van szó könnyű piskótával, változatos rétegekkel, ami szeletenként 13,3 g szénhidrátot és 252,5 kcal-t tartalmaz, így a cukorbetegek számára jó választás meg persze azoknak is, akik egyébként odafigyelnek a szénhidrádbevitelükre. Kár, hogy nem sikerült egy az egyben reprodukálni, mert az eredeti változat valószínűleg pont ezektől a nüánsznyi különbségektől lett az idei verseny győztese.