A Pannon Gasztronómiai Akadémia és a Magyar Konyha második közös tesztjén ezúttal a dió, valamint dióból készült tipikus termékek, a dióolaj és a zöld dióból készült lekvár került a zsűri elé.

A tesztre piacokon, nagyobb termelőktől és szupermarketekben szereztük be a pucolt diót. Az első kettő esetében idei, friss termést tudtunk tesztelni, a boltiaknál a csomagolásból nem derült ki, milyen évjáratú terméssel van dolgunk. A dióolajokat és lekvárokat részben a Pannon Gasztronómiai Akadémia tagjainak ajánlásai alapján válogattuk össze csemegeüzletekben és egészséges termékekre szakosodott áruházakban (Bijo, Herbaház).

A teszt végén a zsűritagok desszertként a váci Mihályi Patisserie Esterházy-tortáját, valamint a gödöllői Solier Cafe diós szufléját és hókiflijét kóstolhatták meg. A zsűrit alkotó séfek, étterem-tulajdonosok és termelők: Baricza József, Bányai Gergő, Bíró Lajos, Csapody Balázs, Dankó Péter, Harmath Csaba, Jahni László, Kis Zoltán, Rácz Noémi, Szlávik Tibor, Vajna Tamás.

A diókat az aromák feltárásához enyhén megpirítottuk, ezek egy részéről – mivel egyes desszertekhez, krémekhez ilyen „fehér” formában van rá szükség – a belső héjat eltávolítottuk, így a nyers szemekkel együtt, összesen háromféle módon kerültek a zsűri elé. A zsűritagok a tesztalanyokat a szokásos, 20 pontos rendszerben
pontozták, és rövid szöveges véleményt is írtak róluk.

A diók, az olajok és a lekvárok kóstolása is „vakon” történt, sorszámozott mintákat kaptak és értékeltek a zsűritagok, akik csak a teszt végén tudták meg, honnan származtak a jónak vagy éppen kevésbé jónak bizonyult termékek. A diók, a lekvárok és az olajak sorszámozása folyamatosan történt. Az alábbiakban a kóstolás sorrendjében mutatjuk be az egyes termékeket és a zsűri véleményét.

A diók

Az 1. számú mintát, a Kalifa márkájú csomagolt dióbelet (200 g) Spar áruházban vásároltuk. A zsűri szerint nyersen közepes, semleges ízű, pirítva kicsit jobb.

A 2. diót a budapesti Nagycsarnok egyik zöldségüzletében (B-III/6) vettük, ahol elmondásuk szerint körösladányi diót tartanak. A nagy szemeket a zsűri nyersen és pirítva is kitűnőnek ítélte. Kiemelték a belső héj nélküli változat lágy, krémes jellegét, ilyen formában krémekhez is ajánlják. Egyik zsűritagunk salátákhoz vagy halételekhez is el tudja képzelni.

A Paco márkanév alatt, 200 g-os csomagokban forgalmazott dióbelet (3. minta) egy Auchan áruházban vettük. Nyersen és pirítva kissé avasnak találtatott, talán nem idei termés.

Negyedikként egy kakukktojás, Kalifa márkájú cukrozott, darált dióbél került az asztalra. A legtöbb hasonló, darált-
csomagolt „diótöltelékkel” szemben ez nem tartalmaz diópótszert, csak diót és cukorlisztet. A zsűri „egész jónak”
ítélte, de avas, dohos utóízt is érzett rajta, már amennyire a sok cukor miatt egyáltalán ízeket lehetett érezni benne. A kívánatosnál magasabb cukortartalom a felhasználhatóságát mindenképpen korlátozza.

Egy gödöllői lerakatnál (Unibond Bt.) vásároltuk az 5. számú diót, amely a Felső-Tisza vidékéről, Mándokról származik. A zsűri minden formájában jó és tiszta ízű diónak érezte, finom aromákkal.

Budapesten, a Fehérvári úti piac első emeleti magos boltjánál vettük a 6. tesztalanyt, amely az eladók szerint a Balaton környékéről származik. Az előzőhöz hasonlóan zavaró aromáktól mentes, jóízű, jó minőségű diónak találtatott.

A hetedik dió Fodor Lajos siófoki termelőtől származott. Az 5. és 6. dióhoz hasonló, pozitív élményt okozott, de talán még inkább megközelítette az ideális dióról alkotott képet.

Szintén Somogy megyéből, Andócsról, Oláh Bélától érkezett a 8. minta. Ezt is a diószerű diók közé sorolta a zsűri, de az előzőeknél kevesebb pontot kapott. Az utolsó három minta egy helyről, a lengyeltóti Juglans Hungária Kft.-től érkezett. A cég a somogyi dombokon Közép-Európa legnagyobb egybefüggő dióültetvényét kezeli, összesen 200 hektáron termelnek diót. A termést saját üzemükben, a szüretet követően rövid időn belül szárítják, így a bél színe világos marad.

A tesztre három különböző fajtát szereztünk be tőlük: 9. Alsószentiváni 117: vékony héj, karakteres dióíz, nyersen és pirítva is „szép”.

10. Fernor: a francia fajta tetszetős, hosszúkás szemei kitűnő ízűnek bizonyultak. A szöveges leírások szerint több zsűritag ezt érezte a legjobbnak, és valóban ez a dió kapta a legmagasabb átlagos pontszámot.

11. Milotai 10: a népszerű magyar fajta lengyeltóti képviselője jónak bizonyult, de nem került be a legjobbak közé. Talán a kesernyés, tapadós héja rontott az élményen, azt eltávolítva a „fehér” beleket jóízűnek találták.

A zölddió-lekvárok

Az első lekvárt (13. minta) a csopaki Tamás pince készítette, egy budapesti csemegeüzletben (Fromage) vásároltuk. Illata nem volt rossz, de ízét a legtöbb zsűritag zavaróan keserűnek érezte, nem aratott sikert.

A 14. számú lekvár Vrancsik Tibor termelőtől származott. A zsűritagok finom dióízűnek, de kissé túl édesnek találták, a savakat hiányolták belőle. Az Ázsia Bt. boltjában találtuk a Márk Attiláné által készített lekvárt (15.). Ezt is elég édesnek érezték, ráadásul a jellegzetes dióízt is hiányolták belőle.

A következő, 16. számú minta a Herbária márkájú zölddió-extradzsem volt. Bár állagát kicsit hígnak találták, de íze hozta az elvárt zöld diós karaktereket.

Az utolsó, 17. számú lekvár a monoszlói Zsusska terméke. A zöld dió jellegzetes, kólás aromáját hozó fűszeres karaktere tetszett a zsűrinek, ezt ítélték a legjobb lekvárnak.

Az olajok

A dióolajok sorát a Grapiola termékével (18.) kezdte a zsűri. A címkéről nem derült ki az alapanyag származási helye. A világos színű olaj a zsűrit nem fogta meg, nyersnek, kissé ízetlennek érezték.

A 19. számú minta a Donum Terrae szerbiai dióolaja volt. Az előzőnél mélyebb színű, borostyánsárga olaj íze is tartalmasabbnak, gyümölcsösebbnek bizonyult.

A 20. olajat a kisszentmártoni Olajütő Szociális Szövetkezet készítette magyarországi dióból. A barnás színű olaj ízét füstös dióíznek írták le, valaki kellemetlen utóízt érzett rajta, de a zavaró tényezőktől eltekintve összességében jó értékelést kapott. 

A Pödör osztrák dióolaja kapta a 21. sorszámot. Kellemes, tiszta dióízűnek találta a zsűri.

A 22. számú versenyző Franciaországból érkezett. A Cauvin márkájú termék nem aratott nagy sikert, valaki a szardínia olajához hasonlította.
A lengyeltóti diókból készült olaj jelentette a 23. mintát. Ebből sajnos csak régi, már kevésbé élvezhető tartalmú palack állt rendelkezésre.

Az utoljára kóstolt, 24. számú olaj tetszett a zsűrinek a legjobban. Balatonlelléről származik, Szabó László készíti. Kiegyensúlyozott, lágy ízét, szép utóízét emelték ki, van, aki desszertekre, salátákra, köretekre egyaránt ajánlja.

Az eredmény

A legjobb diókat termelőktől és piacokon kaptuk. A legtöbb pontot átlagosan a lengyeltóti Juglans Kft. Fernor fajtájú diója (10. minta) kapta, de az első öt között nem alakult ki jelentős különbség, mindegyik 16-17 pontos értékelést kapott. A további négy közülük Fodor Lajos diója (7.), a Juglans Kft. Alsószentivánija (9.), a mándoki (5.) és a körösladányi (2.) dió.

A lekvárok közül kiemelkedett Zsusska lekvárja (17. minta, és 17 pont), de a többi kistermelői termékhez képest jobban szerepelt a Herbária lekvárja (16., 14 pont) is. A dióolajok meglehetősen nemzetközi mezőnyében Szabó László balatonlellei olaja (24., 16 pont) nyert. 15 pontot kapott a Pödör-féle osztrák (21.), és az Olajütő kisszentmártoni (20.) terméke.