A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Hírek

Magyar Konyha

2013. szeptember 16.

Gondolták volna, hogy virágok sorát esszük meg naponta ebédre? Hogy virág a brokkoli, a karfiol, a szegfűszeg, a snidling és még sorolhatnánk?

Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Igaz. De aki (hamm) megeszi? Mit szólnának, ha valaki krizantémpörköltet rendelne ibolyasalátával? Vagy tévézés közben tulipánszirmot rágcsálna chips helyett? Esetleg sárgadinnyelevest kanalazna vadárvácskával. Mielőtt hívnák a kertészt (vagy az elmeorvost) nem árt, ha magukba szállnak. Önök is esznek virágot! Legfeljebb nem tudnak róla. Virág a brokkoli és a karfiol (csak meghúsosodott és csökevényes) és bármilyen hihetetlen a kapri cserjének sem a bogyóját esszük (pedig kapribogyónak mondjuk), hanem a még ki nem nyílt (sötétzöld és kerekded) virágbimbóját.

Nem is szólva az articsókáról: az öklömnyi nagyságú virágzat csészelevelei (még bimbós állapotban) a mediterrán konyha meghatározó csemegéi. De virágbimbó a szegfűszeg és fűszervirág a sáfrány, meg a snidling is. Az pedig már igazán nem eretnekség, ha valaki kedveli a palacsintatésztába mártott, forró olajban hirtelen kisütött (porcukorral meghintett) akác-, vagy bodzavirágot. Hát még a rántott tökvirág! Akácmézzel és bodzaszörppel kisérve. Persze csakis gyalogbodza virágából (amiből a bodzatea és a bodzafánk is készül), mert a fekete bodza a gonosz lelkek fája (nem véletlen, hogy Júdás ilyenre akasztotta fel magát).

Súlyosan húsfüggő és pollenallergiától szenvedő egyének persze jobb, ha elkerülik Kecelt. Itt nem kapnak szaftos, remegő borjúlábat, itt a trendi étlap a következő: szagosmüge (enyhén diós-vaníliás beütéssel, fagylaltok és lekvárok ízesítéséhez), kis büdöske („a szegény ember sáfránya”, hiszen sárgás színű és enyhén csípős lesz tőle a krumplileves), mustáros ízű körömvirág (uborkasalátába), angyalgyökér (zellerhez hasonlít), borsos ízű sarkantyúvirág (nyersen szeletelve sajtokra), édeskés borágó (Jamie Oliver is ezt használja), japán rózsa (a citromnál tízszer több c-vitamint tartalmaz), begónia (kissé csípős, citromos).

Aki pedig (kizökkenve normális rántott húsos világából) kezében egy liliomszállal nem képes dönteni, hogy vázába tegye, vagy felvagdossa salátának, annak néhány kanál rózsaleves, egy falat ibolyavirágos túrópuding, esetleg egy pitypangos omlett nem árthat. De óvatosan a duhajkodással! Büntetlenül senki nem legelhet Sappho virágoskertjében. A legszebb és legillatosabb virágok (a nárcisz, a jácint, a gyöngyvirág az írisz, az azálea és a leánder) a legmérgezőbbek. S ettől megjuhászkodik még a legelszántabb bokrétafaló ínyenc is. Elvégre egy vegetáriánus sem szívesen harap fűbe.