Fogyókúrázni nem trendi dolog. No meg értelmetlen! Aki belevág, hamar megismerkedik a jojó-effektussal. A leadott kilók visszasomfordálnak, és még néhány barátjukat is magukkal hozzák a hasunkra, derekunkra, fenekünkre, combunkra, vádlinkra. A gonosz tükör és a mindig csaló fürdőszobai mérleg aztán újabb értelmetlen fogyókúrák elindítására serkentenek bennünket. Kivéve persze azokat az úttörőket, akiket megérintett az új szó a transzparenseken: életmódváltás. Már a szó is idegesítő! Lezárni a mú

1. Válasszunk függőséget!
Legnagyobb sajnálatunkra a függőség minden ember sajátja. Ne boruljunk tehát ki azon, ha azt mondják nekünk: „te egy függő ember vagy!” Ez ugyanis nyilvánvaló. Mindannyian függő emberek vagyunk! Függünk a társunktól, a szüleinktől, a munkánktól, az internettől, a szerencsejátékoktól, ételtől, italtól, ajzószerektől. Nem kevésbé függő az az embertársunk, aki megeszik naponta egy kiló kenyeret, mint aki napi kétszer megy el edzeni a reggeli futás után, estére meg beküld egy adag „ízletes” fehérjeport. A függőségeinket tehát ne szégyelljük! Próbáljuk meg őket kordában tartani, és igyekezzünk minél egészségesebb függőséget találni. Ha kell, próbáljunk függőséget cserélni.

2. Hányszor együnk?
Alapkérdés. A vélemények megoszlanak. A táplálkozással foglalkozó szakemberek többsége három és hat étkezés közé lövi be ezt a számot. A kevés étkezés hívei szerint nem kell az emésztőrendszert folyamatosan munkával terhelni, közben a függőket állandó kísértésnek kitenni.
A böjtölés barátai közül a legizgalmasabbak, akik nem a folyamatos éhezésben hisznek, hanem a napi, rendszeres böjtölésben. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ők csak a nap nyolc órájában esznek (déli 12 órától este nyolcig, ebbe maximum két étkezés fér bele). Szerintük a napi 16 óra éhezés megnöveli az élettartamot.
A „többször, keveset” étkezés hívei sok-sok érvvel bírnak. Ezeket nem is soroljuk fel, az internet bőséges adalékkal szolgál. A fő kérdés, amiről keveset írnak inkább az, hogy mi számít étkezésnek? Dr. Tóth Tamás, obezitológus szerint az, amikor íz kerül a szánkba. Tehát egy pohár víz nem étkezés. De egy presszókávé bizony az. Ha valaki megiszik naponta 5-6 kávét, esetleg egy-két keksz kíséretében, az bizony már hatszor étkezett. Ha az irodában körbejár egy tábla csoki, és kiveszünk belőle egyetlen kockát, az is étkezés. Az emésztőrendszer ugyanis minden ilyen alkalommal munkába lép. A nyálelválasztás fokozódik, a gyomorsav termelődik, a szervezet az étkezéshez idomul. Nagyon meg kell tehát gondolnunk, hogy mikor és mit eszünk, iszunk. A folyamatos mininassolást pedig – ha egy mód van rá – el kell felejteni.

3. Fogyunk, és ez nagyszerű! De miből?
Fogyni sajnos nemcsak a zsírpárnáinkból tudunk. Veszthetünk a folyadékháztartásunkból, az izmainkból is. Mindkettő probléma. Nem elég a mérlegre állnunk, és mosolyognunk, hogy megint előbb áll meg a mutató. Sajnos az is megtörténhet, hogy a leadott kilók többsége víz és izom. Ha kevesebbet eszünk, az ivásra talán még jobban oda kell figyelnünk. A napi 1,5-2 liter folyadék nem maradhat el.
Emellett nagyon fontos, hogy mozgással tartsuk karban az izomzatunkat. A mozgás milyenségéről szintén megoszlanak a vélemények. Sokak szerint ilyenkor a sétálás, kocogás teljesen értelmetlen. Izomépítő, erőkifejtő mozgásformákra van szükség, és intervall-edzésekre. Vagyis a lassú mozgások közé mindig épüljenek intenzív szakaszok. Néha álljunk olyan mérlegre, amely megmutatja a zsír-izom összetételünket. Főleg a viszcerális zsír mennyiségére figyeljünk oda. A viszcerális zsír ugyanis – az új kutatások szerint – önálló szervként viselkedik. Mintha ezek a zsírsejtek folyamatosan gyűléseznének, közös döntéseket hoznának, és ezeket végre is hajtanák – természetesen a mi kárunkra. Olyan, mintha egy semleges zsírcsomó lenne, de ez a szövet rendkívül aktív, és méreganyagokat bocsát a vérbe. Köztük például stresszhormont is, tehát ha az embernek sokszor borús a hangulata, és gyűlöli az egész környezetét, elképzelhető, hogy ezt a szervezetében megbúvó viszcerális zsír aknamunkája okozza.

4. Az alvás fontossága
Sajnos a természetes fényviszonyoknak megfelelő ritmusban kellene élnünk. Amikor világos van, sokat kéne a szabad levegőn tartózkodnunk. Ha a munkánk zárt helyre kényszerít, minél többet kellene szellőztetünk, még akkor is, ha a bejövő levegő minősége kívánnivalót hagy maga után. Este pedig pihenni kéne és eleget aludni, ha lehet, valamennyit éjfél előtt. Az elalvás szokásait is meg kellene változtatnunk. Nem helyes, ha ez a televízió képernyője, vagy egy számítógép monitor előtt történik. Ezek a fények stimulálják az idegrendszert, zaklatott, kevéssé pihentető alvást okoznak. Erről nem is érdemes többet írni, mindenki tudja, mennyire fontos a pihentető alvás. Sajnos a mai világban ezeket a szabályokat kevesen tudják és akarják betartani.

5. Másképpen fogyókúrázzon egy férfi, mint egy nő?
Megoszlanak a vélemények. A legtöbb táplálkozástudománnyal foglalkozó szakember szerint ebből a szempontból nincs a férfi és a nő között akkora különbség, hogy ezzel érdemben foglalkozzunk. Mások ezt nem így látják. Bartha Ákos, táplálkozáskutató szerint a férfiaknak másképpen kell étkeznie. „A férfi szervezetében ugyanis a tesztoszteron hormonszintje valahol 7 és 10 óra között tetőzik. De az inzulin sokkal agresszívabb nála. Ha ebben az időszakban ráküldöd a szervezetedre az inzulint, hosszú távon ez úgy hathat rád, mintha kiherélnéd magad.” Ákos szerint ha egy férfi nem éhes reggel, nem kell ennie. Éhgyomorra akár edzeni is el lehet menni. Úgy tűnik, hogy a nemek szerinti fogyókúrázás (életmódváltás) kérdésében még vannak megválaszolandó kérdések.

6. Fogyasszunk természetes élelmiszereket.
Ebben minden szakember egyetért. Tápanyagban gazdag, teljes értékű, vitamindús ételeket kell fogyasztanunk. Minél több bio-minősítésű, szezonális zöldséget, tojást, halat, tenger gyümölcseit. A gyümölcsök kérdésében már megoszlanak a vélemények, hiszen magas a fruktóztartalmuk.
A vegák és a húsevők is másképpen látják, miből álljon az ember ebédje.
Egy kérdésben azonban nincs vita: nem szabad beleszeretnünk a „természetes” szóba. Attól, hogy valamire ráírják, hogy természetes, még nem biztos, hogy egészséges is. A gyilkos galóca is természetes étel. Mégsem licitálunk rá a piacon. Ha egy rákpáncél kivonatot akarnak eladni nekünk, semmiképpen sem érv mellette, hogy a készítmény természetes alapanyagú. Az idők folyamán kevesen tesztelték a rákpáncél emberi szervezetre való hatását. Persze ettől, még lehet a készítmény jó és hatásos. Ezt döntsék el a szakemberek meg a használók.

7. A light termékek fogyasztása nem mindenható
Sőt. Először is megbuktak ezek a termékek, hiszen megjelenésükkel és tömeges használatukkal sem sikerült megfordítani a rossz statisztikák emelkedő görbéit. Egyre több a light termék, egyre több a világon az elhízott ember. Miközben a cukorpótlókról egyre rosszabb hírek érkeznek.
Először az aszpartámról írták le, hogy – bár nem teljesen biztos, hiszen nem tűntek el – valószínűleg rákkeltő hatása is lehet. Most már a xilitről és a erithritről is jelentek meg hasonló cikkek. Érdemes figyelni a kutatásokat. Lehet, hogy inkább a cukorfogyasztásunkat kell visszafogni, és nem másképpen pótolnunk a néha annyira hiányzó édes ízt. A laktóz- és gluténmentes termékeket is leginkább a laktóz- és gluténérzékenyeknek javasoljuk. Egyébként ugyanis valószínűleg nem egészségesebbek, mint laktózos, gluténes társaik. Ráadásul, dr. Tóth Tamás, obezitológus szerint: „mindennek, amit megeszünk, van hatása és mellékhatása.” A nagyon egészséges zöldségeknek, a legfinomabb gyógyteáknak is van mellékhatása. Tehát semmit ne tömjünk magunkba nyakra-főre.

8. Figyeljünk a koleszterinszintünkre.
Nagyon igaz. Bár ebben a kérdésben is érdemes figyelni a változásokra. Ami biztos, hogy a koleszterincsökkentő gyógyszereknek rengeteg káros mellékhatása van. Elképzelhető, hogy magas áron hozzuk rendbe a koleszterinszintünket, miközben arról is viták folynak, mennyire egyedi a saját egészséges koleszterinszintünk. Érdemes először természetes módszerekkel tenni az egészségünkért. Csak nagyon indokolt esetben nyúljunk gyógyszerekhez.

9. Pótoljuk a téli, ritkásan érkező napfény energiáját, az elmaradt vitaminokat, ásványi anyagokat.
Újabban divatba jött a D-vitamin nagy dózisban való szedése. Az orvosi ajánlások is megváltoztak. Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet még néhány éve is, napi 200 nemzetközi egység D-vitamin bevitelét ajánlotta. Ez a mennyiség mára a tízszeresére emelkedett, 2000 nemzetközi egység. De túlsúlyosak esetében a 3-4000 egység D-vitamin szedése is megengedett lehet. Fontos, hogy a D-vitamint K2 vitamin és magnézium kíséretében érdemes szedni. Ezek segítik a felszívódását. De így tél végén a C-vitamin, az Omega3, a Cink, a B-vitamin komplex is növelhetik a betegségekkel szemben való ellenálló képességünket.

10. Mielőtt változtatni akarunk, vizsgáltassuk ki magunkat!
Nagyon fontos alapvetés. Olyan problémák bujkálhatnak a szervezetünkben, amelyek egy életmódváltás hatására aktivizálódnak. Jobb megelőzni a bajt. Mondjuk jobb időben felfedezni egy pajzsmirigy problémát. Ráadásul a fogyókúra sem fog sikerülni. Egy másik példa: 15-20 éve még azt sem tudtuk, mi az inzulinrezisztencia, ma pedig már népbetegségnek számít. Egy négytagú családból ketten már valószínűsíthetően inzulinrezisztenciával küzdenek. Aki pedig ezzel a beteggel él, annak nagyon oda kell figyelnie az étkezésére. Dr. Benkő Éva – inzulinrezisztenciával foglalkozó – orvos szerint „aki már beteg, annak kezelésként, aki még nem beteg annak megelőzésként az inzulinrezisztencia étrend szerint, azaz 3 óránként kell étkeznie. Legalább körülbelül tudnia kell az ételek szénhidrát gramm tartalmát, a napszak szerinti gyors-lassú szénhidrátok fogyaszthatóságát és kordában kell tartani a napi szénhidrát bevitelt.” Ráadásul mostanában új betegségnevekkel is meg kellett ismerkednünk: áteresztő bél szindróma, zsírmáj. A cukorbetegséget sem kell bemutatni senkinek. Érdemes tehát megnézetni magunkat, és tudatosan változtatni az életünkön!