Ízvadászat »  Világkonyha

Garnéláért irány Pestszentlőrinc!

Garnéláért irány Pestszentlőrinc!

2017.10.12.  | Zirig Árpád

Pestszentlőrinc nem az a felkapott hely. A belvárostól autóval is messze van, tömegközlekedéssel meg talán a Marsra is hamarabb eljutunk, mit az Üllői út végére. Pedig legalább két indokunk van, miért érdemes kibuszozni odáig: a Shrimpy levese meg a garnélás burgere miatt tényleg megéri zötykölődni.

Nincsenek gasztroturisták, sőt, semmilyenek se. Az ajtó előtt nem japán csoportok lelkesednek, hanem kínaiak battyognak valamelyik boltjuk felé. Ez a

külváros, nagy K-val: más a ritmus, más a közeg, de valahogy minden kiszámíthatóbbnak tűnik, mint a túlpörgetett belső kerületek.

Az utolsó lámpa mielőtt befordulunk a piachoz – a Shrimpy Street Food bar egy korábbi hamburgerező helyén működik. Akinek ismerős a cégnév, talán valamelyik food truckos rendezvényen találkozott velük, ők azok, akik remek, ázsiai beütésű garnélás fogásokat kínáltak.

A pult mellett hamar kiderül, miért itt kötöttek ki. Mivel látványkonyha van, sok minden előttünk történik, akár kérdéseink is lehetnek – a céget működtető házaspár itt lakik, helyiek, éppen ezért a környéken kerestek kiadó helyet, most, hogy a food truck szegmens látható gondokkal küzd. Lőrincen ráadásul ismerik is őket, hisz már két éve foglalkoznak kiszállítással is.

Végre, valaki nem a turistákra, hanem a helyiekre akar alapozni, nem a belvárosban, hanem Dél-Pesten mutatja meg, hogy van a vendéglátásnak egy ilyen oldala is.

A környék, ahol zs-kategóriás kínai büfék meg vállalhatatlan giroszosok maradtak csak a régi kisvendéglők leépülése után, talán már el bír tartani egy ilyen konyhát

– a közben asztalomra érkező thai leves is azt mondatja velem, megérdemli Budapest, hogy a külvárosban is legyen fizetőképes kereslet a tradicionálistól meg a gagyitól eltérőre.

A leves fűszeres, diszkréten édes, a garnélák állaga hibátlan. A tészta nem főtt túl, az egész fogás egyben van – meleg és laktató. A rizzsel tálalt roston sült királyrákhoz nagyon megy a zöldcurrys szósz; én még bírnék bele egy kis aromás chilit, de az legyen az én bajom. A rizs állaga hibátlan, a szósz nem követi a sótlan divatot, karakteres és emlékezetes.

Az asztalunkhoz érkezik egy tészta tenger gyümölcseivel is –

emberes, laktató adag, amelyben halhús, kagyló és rák is található.

Nehéz belekötni, megállná a helyét a londoni dokkoktól a bangkoki mobilbüfékig.

A hamburgerben persze van egy kis csavar, és nem csak a fekete, tintahal festékanyagával színezett zsömlére gondolok. Tempurált rák, halhús, melyekre harmonikusan rímel a szósz meg a zöldségek kupaca.

Nem egy tipikus, magyaros retróburger, de kellemes és ötletes

– a kétéves street food periódusban volt idejük kikísérletezni ezt.

Komplett menüt kínál a Shrimpy, így desszert is van: a mangótorta színével igazodik a többi fogáshoz, kedves, egyszerűségében is finom édesség. Ez a korrekt visszafogottság a konyha stílusát tükrözi – nekem nagyon tetszett, hogy nem esnek túlzásokba sem az étlapon, sem a berendezésben.

Hozzászólás a cikkhez (A *-gal jelölt mezőket mindenképpen töltse ki)


 

A hozzászólások moderálására a Magyar Konyha Kiadó a jogot fenntartja. Elküldött hozzászólása csak annak elfogadását követően jelenik meg az oldalon. A hozzászólások nem feltétlenül tükrözik a MagyarKonyhaMagazin.hu véleményét, azok tartalmáért a Kiadó nem tehető felelőssé.

Weboldalunk sütiket használ annak érdekében, hogy személyre szabott és interaktív módon tudjuk megjeleníteni az Ön számára releváns tartalmainkat. A Weboldalunk használatával Ön elfogadja, hogy az oldal sütiket használ.

Kérjük, olvassa el Cookies Szabályzatunkat, amelyben további információkat olvashat a sütikről és azt is megtudhatja, hogyan tudja blokkolni vagy törölni őket. Tovább