A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Hírek

Magyar Konyha

2014. december 12.

Gondolt már arra, hogy mi a különbség az íz, a zamat és az aroma között? Heston Blumenthal új könyvéből nagyon sokat megtudhatunk a főzés titkairól. A kísérleti gasztronómia mestere hasznos tippekkel és furfangos trükkökkel ismertet meg, klasszikus és meglepő ételek receptjeit kínálja az olvasónak.

"Vegyünk egy kekszet, befogott orral harapjunk bele, és rágjuk meg. Érezni fogjuk a sós vagy édes ízt, de mást nem. Most engedjük el az orrunkat. Az ízek hirtelen megrohamozzák az ízlelőbimbóinkat. Az orr és a száj az étel teljesen különböző minőségeit észlelik. A száj az ízeket, az orr az aromákat érzékeli. Az íz és az aroma kombinációja a zamat."

A híres angol szakács, a Kövér kacsa nevű étterem séfje, a fentiekhez hasonló szemléletes példákon vezet el minket ahhoz a gondolathoz, hogy az étkezés élvezet legyen számunkra és kísérletező kedvű szakácsművészekké váljunk magunk is. Mert az evés az összes érzékszervünkre hat, az egyik legbonyolultabb  tevékenység, amire az emberi test képes.

Heston Blumenthal otthon. Így hangzik a cím, merthogy a szerző nemcsak recepteket ad, hanem eszmefuttatások keretében mesél arról, mi történik főzés közben. A molekuláris konyha neves képviselője nem hazudtolja meg önmagát. A televízióban bemutatott modern konyhai technológiák helyett otthon is alkalmazható, ősi technikákkal szórakoztatja az olvasót.

Feltűnően sok füstöléssel készült étel szerepel a receptek között. Aztán megismerjük a technikát: Dobjunk faszilánkokat a nagy lángra helyezett serpenyőbe. Amikor a fa füstölni kezd, már tehetjük bele a rácsot és rá a halat, vagy húst, lefedjük és mehet a sütőbe.Nem egyszerű? De megtanulhatjuk a sóban pácolást, a gőzben sütést, a hús érlelést, és végre egyértelmű választ kapunk arra, mire jó a vákuumcsomagolás. Mert Blumenthal nem tágít a fizikai és kémiai magyarázatoktól. Tehát mivel a levegő rosszul vezeti a hőt, a legjobb, ha kiiktatjuk az oxigént, vagyis zacskóban levákuumozzuk az ételt, így a hő közvetlenül és hatékonyabban járja át és főzi meg az alapanyagot. Másrész az étel nem érintkezik a vízzel, amiben fő és nem veszít nedvességéből és zamataiból.
 
A húsokról szóló fejezetben az érlelés, pácolás, pirítás konyhai trükkjeiről olvashatunk. Cáfolja azt a hiedelmet, hogy "a pirítás bezárja a szaftokat a húsba", a pirításkor hallható sercegés egyszerűen a szaftok hirtelen elforrásának kísérőjelensége. A tésztafőzés  és a rizottófőzésről szóló fejezet is tartogat újdonságokat. "Amikor megfőtt a tészta, ne zúdítsuk a fazék tartalmát a tésztaszűrőbe - mert így ráborítjuk a tésztára az összes keményítőt, amit épp előtte nagy gonddal eltávolítottunk  belőle. Ehelyett emeljük ki a tésztát a vízből szűrőkanállal."

A szerző külön fejezetet szentel  a köreteknek. Merthogy az angol köretek nem örvendenek túl jó hírnévnek. vVlóban, a vízben szétfőtt zöldséget sokan kóstolták már a szigetországban. A zöldségek változatos elkészítési módja így azt gondolom főleg az angol olvasóknak szól, de tanácsait mindenkinek megéri megfogadni. Például a krumplival kapcsolatban:öt percig kell öblíteni, hogy lemossuk róla a keményítőt, ami Blumenthal szerint megakadályozza, hogy belül omlós, kívül ropogós legyen. Sütőben só nélkül kell sütni, mert a só rágóssá teszi a kérget. Aztán egy egész oldalt olvashatunk a tökéletes sült krumpliról és arról, miért a nedvesség a sült krumpli legnagyobb ellensége. Ebben a fejezetben fantasztikus ízesítő recepteket találunk. Vaníliás vaj, tormarém, céklamártás és számos ízesített olaj.

A desszertek fejezetből  jöjjön csak néhány recept. Az ideális citromtorta, őszibarackos tarte tatin rozmaringgal, csokoládéfelfújt, étcsokoládéval készített tiramisu és kamillás panna cotta.

Sok szakácskönyv jelent meg karácsonyra. Bár Blumenthal kötete valószínűleg a legdrágábbak közül való, tartalmilag biztos, hogy a legjobbak között van. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy ebben az évben az egyik leghasznosabb gasztronómiai kötet.