Magyar Konyha
2018. május 3.Sok évvel Gautáma Buddha előtt élt Ánangana Buddha. Ellentétben későbbi (és népszerűbb) társával, ő nem magyarázatokkal kísérelte meg felhívni a figyelmet arra, hogy a világ csupán illúzió, amelyet magunk képzelünk magunknak, hanem cselekedett.
Amire jobb kezének mutatóujjával rámutatott, megszűnt létezni. Egyszer aztán – talán unalmában – önmagára mutatott és eltűnt örökre. Csak az ujja maradt meg. A derék tibetiek, hogy megvédjék az emberiséget a megsemmisüléstől, felcipelték az ujjat a legmagasabb hegyre és az ég felé fordították. Viktor Pelevin regénybeli hőse, Csapajev, a bolsevik hadosztályparancsnok ellopja az ujjat, agyagba foglalja és beépíti a géppuskájába.
De most nem erről az ujjról lesz szó. Még csak nem is Gautáma Buddha imára összekulcsolt kezéről, hanem egy növényről.
A Buddha ujja ugyanis (kulináris berkekben Buddha kezének is mondják) citrusféle. Kínában és Indiában évezredek óta termesztik.
Ha jól érzi magát a talajban, hatalmas fává fejlődik és egy-két kilogrammos, citromsárga, vastag húsú termést hoz, de nem gömbölyűt, hanem olyat, mint valami reumás kéz. Az ujjak összevissza állnak. Levelei citromszerűek, illata friss, virágos és tömény citrus, húsa savanykás, de nem lédús, nem is teába facsarják tehát, hanem teát főznek belőle – torokfájás ellen. Meg lekvárt. Buddhista kolostorokban megszokott látvány, a szerzetesek tömjén helyett használják, ezzel illatosítják a helyiségeket. Ez az őscitrom, gyógyító erőt tulajdonítanak neki (citrus medica), így aztán logikusan a hosszú élet szimbóluma.
De jelképe a csúcsgasztronómiának is. Heinz Reitbauer, a két Michelin-csillagos bécsi Steirereck tulajdonosa – aki az idei budai Gourmet Fesztivál vendégséfje lesz – aromáját egyenesen a szarvasgombához hasonlítja. Tíz éve étlapon tartja a Buddha keze kandírozott citrusszeletekkel nevű fogást.
A berlini sztárséf, Tim Raue Szingapúrban találkozott először a gyümölccsel csatni formájában. Bár elegáns illata szerinte is akkor érvényesül a legjobban, ha hajszálvékonyan (mint a szarvasgombát) rágyalulják például a vadlazacra.
Andreas Döllerer – egy másik fine dining séf – a vendég előtt reszeli rá a sült báránycombra, mint a fehér szarvasgombát. Szóval a Buddha keze a konyha királynője.
Bécsben Julius Meinl Grabenen található üzletében többnyire kapható (általában izraeli importból, ötezer forint körüli összegért), ami első hallásra horribilis ár, ám ne feledjük, hogy egyetlen gyümölcsből lekvárt is főzhetünk, likőrt is készíthetünk, salátákra is használhatjuk – olyan hatalmas.
Buddha ujja lekvár
Hozzávalók:
- 2 db Buddha ujja
- 3 db Meyer-citrom
- 1,25 l víz,
- 600 g barna cukor
- 1/2 db citrom leve
Elkészítése:
A gyümölcsöt a Meyer-citrommal együtt először csíkokra, majd apró kockákra vágjuk. A Buddha ujjának fehéres húsát és a Meyer-citrom magjait szövetzacskóba tesszük, jól összekötjük. Mindent beteszünk egy fazékba, és ötven percig folyamatosan keverve felfőzzük. Aztán a szövetzacskót kidobjuk, a lekvárt üvegekbe merjük. Közben felütjük Viktor Pelevin könyvét, Az agyag géppuskát és elgondolkodunk a létezés (és a főzés) értelmén.
