A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Hírek

Magyar Konyha

2014. december 20.

A karácsonyi ajándékdesszertek között előkelő helyet foglal el a Mozartkugel. Csak vigyázzunk mit vásárolunk, mert a kapható marcipángolyóknak legtöbbször köze sincs az eredeti Mozartkugelhez.

Mi az? Kicsi, vörös és gurul? Nem, nem Rákosi Mátyás. A Mozart-golyó. Vágyaink netovábbja (a gorenje hűtőláda mellett) a nyolcvanas évekből. A kádári dolce vita. Számtalan formában kínálták a Mariahilferstrassén a "Magyar, ne lopj!" feliratu boltokban. Képzelhetik, mennyire megdöbbentem, amikor kiderült, hogy hamisítvány.

Annak a vörös-arany (többnyire kiszáradt) marcipán bigyónak, amit évekig magamba tömtem, semmi köze az eredeti Mozartkugelhez. Azt Paul Fürst (egy salzburgi seborvos fia) találta fel 1890-ben. Nagybátyjának 1830 óta működött péksége a Brodgasse 13. szám alatt és a fiatal cukrászinas (Pest-Budán is tanult Kugler Henrik műhelyében) 1884-ben nyitotta meg cukrászatát. Hosszú évekig kísérletezett egy pralinével, amelyet pisztáciás marcipánnal töltött és "Mozart-bonbon"-nak nevezett. Az édesség az 1905-ös párizsi iparkiállításon (és nem világkiállításon!) aranyérmet nyert. A konkurens Schatz cukrászda keresztelte el Mozartkugelnek.

Fürst mester annyira megörült a díjnak, hogy golyóbisát elfelejtette levédetni. Így aztán boldog-boldogtalan hamisítani kezdte. Mozart neve amúgyis vevőcsalogatónak bizonyult, a salzburgi Hladik-cég már az 1910-ben Mozart-cipőkrémet árusított, Stephan Fuchs grödigi hentes meg megálmodta a pisztáciával és muszkát-dióval ízesített - hegedűformájú - Mozart kolbászt, gyártottak Mozart-likőrt, joghurtot, nápolyit, croissant-t, sört, Papageno teakeveréket, Éj Királynője parfűmöt, Mozart-cumisüveget is. Norbert Fürstnek (az alapító dédunokájának) feltehetően akkor lett elege az egész merchandising cirkuszból, amikor egyes gyártók kékszínű diszdobozban is árusítani kezdték a Mozart-golyót. A dédapja ugyanis még életében megegyezett a Mirabell céggel, hogy amíg ők vörös-arany sztaniolba csomagolnak, addig a Fürst család kék-ezüstbe. A szerzői jogi vita nem is a név használatán robbant ki (az máig szabad préda), hanem a minősítésen. Mit jelent, hogy "eredeti"? Használhatják-e a "salzburgi" jelzőt bajor gyártók is? A pert - amely évek alatt kisebb gazdasági háborúvá terebélyesedett - végül a Fürst család nyerte. Ma egyedül ők jogosultak az "Original Mozartkugel Salzburg" védjegy használatára. A Schatz cukrászda azt írhatja a csomagolásra: "Echte Mozartkugel", a Holzmayr cukrászda meg: "Echte salzburger Mozartkugel".

A döntésnek inkább erkölcsi jelentősége van, hiszen a kis műhelyek (évi két-három millió golyóbissal) és a magas (310 forint/darab árral) jelentéktelen konkurensei az óriáscégeknek. Ám, aki egyszer megízleli az eredetit, többé nem akar másfajtát. A különbség - hogy egy mozarti hasonlattal éljünk - lezongorázhatatlan. Mint a mackósajt és a friss zsendice.

A Fürst cukrászdában a frissen készült pisztáciás marcipánt házi nugátkrémbe burkolják, majd pálcikára szúrva mártják a fekete étcsokoládéba. Aztán száradni hagyják, majd a pálcika helyét csokoládéval betömik. Az ábrán láthatják a különbséget. A Fürst-golyó: a magban pisztáciás marcipán, majd nugátkrém, kívül keserű csokoládé. A másik két kézműves cukrászdában a pisztácia és a marcipán már elkülönül egymástól. Az ipari golyókról meg beszélni sem érdemes. Semmi közük a Mozartkugelhez. Legfeljebb annyi, mint Marcsa hájának a harcsa májához.