A Magyar Konyha adventi kalendáriumán minden nap kinyílik egy ablak. Ma arról mesélünk, hogy akik tartották a böjtöt, azoknak mi került karácsonykor az asztalukra. A menütervezéshez ajánljuk a Magyar Konyha decemberi lapszámához csomagolt kiskönyvet is!

Akik tartották a régi karácsonyi böjtöt, délig egy harapást sem ettek. Délben ecetbe, majd mézbe mártott fokhagyma jelezte, hogy az élet az Üdvözítő születése előtt bizony meglehetősen sanyarú volt. Azután következett a hagyományos aszaltszilva-leves. Majd a mézes mácsik. Este mézes-mákos guba, dió és alma. A mai ebéd főszereplője a húsleves (lúdgége-tésztával) és a töltött káposzta. Több helyen a dión hízlalt pulyka, majd mákos és diós bejgli. A töltött káposzta, a mákos guba paraszti hagyománynak számít, a borleves, rántott ponty, városi jövevény, ahogy a pulyka is, köszönhetően Charles Dickensnek.

A Karácsonyi énekben szereplő szellemeknek olyan hatása volt a viktoriánus korabeli angolokra, hogy divatba jött az ajándékozás, a jótékonykodás - és a gesztenyével töltött pulyka, ami átszivárgott hozzánk is. Még mondja valaki, hogy az irodalomnak nincs hatása a gasztronómiára!

Persze a gasztronómiának is lehet az irodalomra. Példa erre az olaszok hagyományos karácsonyi kuglófja a panettone, amely számos olasz regényben szerepel, vagy a német Christstollen, azaz a Krisztuskalács, amely eredetileg szigorúan böjti étel volt (víz, zabliszt, élesztő), de az évszázadok alatt igazi püspökkenyér lett: ma már tiszta mézzel, tejjel, kandírozott narancs-, és citromhéjjal, mandulával, mogyoróval készül a tetejére pedig cukorbevonatot öntenek, hogy a bepólyált Kisjézusra hasonlítson.