A Magyar Konyha adventi kalendáriumán minden nap kinyílik egy ablak. Hol egy szép idézet, hol egy recept, hol egy karácsonnyal kapcsolatos gasztrotörténeti morzsát osztunk meg olvasóinkkal. Lélekben és tettekben készüljünk együtt a karácsonyra!

Ki gondolná ma már, a pazarló ünnepi lakmározások idején, hogy régi ünnepi étkezések egyik legfontosabb része éppen a karácsonyi morzsa lehetett? A hagyományos paraszti hiedelemvilágban fontos volt minden ünnepről származó tárgy, amely szentté, mágikussá vált. Ilyen szerep jutott az étkezések maradékának is. 

A hiedelem a karácsonyi morzsához fűződött, azaz a december 24-i ünnepi ebéd vagy vacsora hulladékához, amit ilyenkor nem szórtak a szemétbe, hanem gondosan összegyűjtötték. Többnyire megszárítva, kis vászonzacskóban felakasztva őrizték a következő karácsonyig.

A morzsa „készítése” előírás volt sok helyen. Létrejöhetett például úgy, hogy az első kanál ételt minden fogásból az abroszra tették, ki-ki saját maga elé. Volt olyan falu, ahol csak az első fogás, másutt csak az alma vagy kalács maradékait tették el morzsának. A földre esett hulladékokat is gondosan összeseperték, és az ünnep elteltével a morzsához keverték. 

A karácsonyi ételek már maguk is varázserejűek voltak. A mézes fokhagyma a jövő évi egészséget szolgálta. A sült tök torokfájást gyógyított. A babszemek sokasága sok pénzt hozott a házhoz. A mákos tésztával férjet jósolt a lány. Az alma közös elfogyasztása „összetartotta” a családot, a dióból pedig betegséget, halált jövendöltek. Ez a sokféle „haszon” a hiedelmek szerint jelen volt a maradékokban is.

Vacsora után még nem nyúltak az otthagyott morzsához, sőt, sok helyen egész Vízkeresztig az asztalon hagyták az abroszt a hulladékkal együtt. Ilyenkor aztán az abroszba csavarva tették el, vagy akár azonnal felhasználták.

Ha például Vízkeresztkor a gyümölcsfák alá szórták, azt tartották, hogy olyan jól fog teremni a fa. Volt, aki a tehénnek adta, annak takarmányába keverve, hogy egész évben jól tejeljen, és ne ártson neki a rontó, tejet apasztó boszorkány.

Más vidékeken már karácsony másnapján, 25-én szórtak belőle a tyúkok eleségébe, a lovak ivovizébe, a disznó moslékjába. Az így táplált baromfi aztán hitük szerint jól fejlődött, nem hullott el. 

Aki gyógyításra használta, egy lapáttal a parázsra szórta: ez volt a beteg füstölőszere. Varázsigéket mormolva, háromszor körbejárták vele a lepedővel letakart beteget.

Fotó: Fortepan, Unsplash