Ma már a trópusi- és szubtrópusi gyümölcsök jó néhány fajtáját megtalálhatjuk a boltok polcain. A banán és a citrusfélék mellett egyre többen kedvelik és keresik az egzotikus, szemet gyönyörködtető ismeretlen terméseket is. De jó tudni, hogy legtöbbjük csak éretten finom.

Néhány évvel ezelőtt Spanyolországból hazatérve hoztam magammal néhány érett caqui gyümölcsöt. Óvodás kisfiam megkóstolta és egyből beleszeretett. A zamatos, leveses, magnélküli gyümölcs íze semmihez sem hasonlítható, egzotikus, izgalmas újdonságnak hatott. Itthon már lehetett kapni török fajtát, amelyet hurma néven árultak, de mi továbbra is caquinak (kaki) neveztük. Egyik nap szomorúan jött haza az óvodából, hogy leszidta az óvónéni, mert gyümölcsöket kellett mondani és ő azt mondta kaki. Hiába a rossz emlék, azóta is a kedvenc gyümölcse.

Mondhatnánk, hogy szerencsére már szinte minden zöldség-gyümölcs boltban kapható, de nem így van. Sajnos hozzánk az éretlen darabok jutnak el, márpedig a kaki csak puhán jó és ha zölden szedik le, az íze élvezhetetlen. Így van ez a legtöbb piacon árult kakival. Ezért csak olyat vásároljunk meg, amelynek színe sötét narancssárga, és a héját le lehet húzni. Ha félig éretten árulják, akor beérik, de pár napig meleg helyen kell tartani. Megéri. Aki evett már éretlen őszibarackot, az tudja, hogy mi a különbség gyümölcs és gyümölcs között.

Az ébenfa gyümölcse

A kerek, narancsszínű, gömbölyű valami leginkább paradicsomra emlékeztet, de tetején széles csészeleveleket látni. A gyümölcsöt általában hurma, kaki, esetleg khaki néven árulják. A kaki a gyümölcs japán neve, ezt vagy a persimmon szót használja az angol is. A hurma a Törökországból importált ládákon szerepel, a perzsa khorma, azaz datolya szóból ered. „Hivatalos” magyar neve datolyaszilva, de sem a datolyához, sem a szilvához nincs köze: a növény (Diospyros kaki) az ébenfafélék családjába tartozik. A Diospyros nemzetséghez sorolt mintegy 700 fajból néhány terjedt el a mérsékelt klímájú tájakon is, de többségük a világ trópusi övezeteiben él. Legismertebbek közülük a kérgük alatt fekete, kemény és tartós faanyagot adó híres ébenfák, valamint a datolyaszilvához hasonló gyümölcsöt adó fajták.

A nemzetség neve görögül „isteni gyümölcsöt” jelent. Az ókori görögök ugyanis már ismerték az Ázsia nyugati felén honos lótuszszilvát (Diospyros lotus), ennek terméseit nevezték el ilyen módon. A lótuszszilva a kakihoz hasonlóan néz ki, de sokkal kisebb, inkább bogyónak nevezhető. Perzsául ennek a neve khormaloo (angolul pedig date-plum), azaz datolyaszilva. Az egy-két centis édes gyümölcsök mindenesetre jobban rászolgálnak erre a névre, mint az alma méretű kaki. A feltételezések szerint a lótuszszilva az egyik lehetséges megoldása az Odüsszeiában szereplő lótusz rejtélyének: az eposzban leírt békés nép, a lotophagoszok, azaz lótuszevők tápláléka az a bizonyos lótusz, amelyről nem tudni, pontosan melyik növény gyümölcse lehetett.

Az Észak-Amerikában elterjedt Diospyros virginiana a kakihoz hasonló gyümölcsöt terem, az indiánok ősidők óta termesztik. Magjaiból a polgárháború idején gombot készítettek, gyümölcséből sörszerű italt is főznek. A szabálytalan alakú, nem túl terebélyes kakifa kifejezetten szép növény. Fényes zöld, ősszel vörösre váltó levelei, fehér virágai bármelyik kert díszére válnak. Termése egész későn érik, különleges módon csak a levelek lehullása után válnak a zöld „paradicsomok” igazán narancsszínűvé. Nem kell megijedni, ha fagyokat ígérnek a meteorológusok, néhány fokos mínusz csak jót tesz nekik, ellenben a korán, fagyok előtt leszedett gyümölcsök sokára válnak fogyaszthatóvá, karácsonyig is eltarthat, míg puhára érnek. Márpedig az éretlen kakiszilvába nem érdemes beleharapni, mert – zöldségesnyelven fogalmazva – igencsak csókra húzza az ember száját. A gyümölcs ugyanis sok csersavat tartalmaz, amely az érés során tűnik el belőle. Legjobb közvetlenül az igazán télies idő beköszönte előtt, november végén, december elején szüretelni. Az érett gyümölcsök puha húsát legegyszerűbb a héjukból kikanalazni. Ha a zavaró tanninok eltűntek, az édes, kajszira, szilvára (talán nagyon távolról datolyára) emlékeztető püré egzotikus ízeket és melegséget hoz a szürke, borongós téli napokba.

Ázsiában természetesen a kakit sem egyszerű gyümölcsként, hanem gyógynövényként kezelik. Csersavtartalma miatt a félérett gyümölcs összehúzó hatású, gyomorerősítőként, hasmenés ellen, vérnyomáscsökkentőként alkalmazzák. Akinek a kertjébe elfér egy közepes méretű fácska, érdemes kakit ültetnie. Az első években nem árt télire betakarni, de utána jól bírja az átlagos hazai teleket. A magyar kertészetek a hazai viszonyokat jobban tűrő lótuszszilva alanyra szokták oltani, de mindenképpen ismert fajtájú oltványt célszerű venni. Léteznek mag nélküli vagy akár alacsony csersavtartalmú, kemény állapotban is fogyasztható fajták. Ez utóbb fajtakört Izraelben nemesítették ki, és a termékeny Sharon-alföld után Sharon-gyümölcsnek nevezték el.