Pohner Ádám a Bocuse d’Or 2015-ös lyoni döntőjén Molnár Gábort segítette commisként, jelenleg a balatonszemesi Kistücsök séfhelyettese. A családi hagyományokról, a mama főztjéről, a húsleves és a hájas tészta evolúciójáról mesélt nekünk.

Pohner Ádám gyerekkorában a nyarakat Mályinkán töltötte, ahol a nagymama kertje tavasztól kezdve ontotta magából a végtelen mennyiségű zöldséget és gyümölcsöt, ami a legalapvetőbb szezonalitást, frissességet és egyszerűséget jelentette. Az ételeket meghatározta, hogy éppen mi termett, lényegében a kerti jóságokat ették mindennap, nagyon is idilli képet festve arról, hogyan tudja az ember felvenni a természet ritmusát.

„Tök, bab, uborka, répa, petrezselyem, zeller, karalábé, káposzta, kapor, egy kis területen kukorica is termett – felsorolni is nehéz, annyi minden volt. Mályinka pici, borsod megyei falu, alig néhány százan lakják. A Bükki Nemzeti Park lábánál ér véget a település: ha a kert végéből elindultam, öt perc alatt az erdő közepén voltam” – meséli Ádám.

A zöldbabültetvények terméséből rengeteg leves és főzelék készült, és nagyrészt a többi kertben termő zöldség is így végezte. De volt, hogy csak kimentek a kertbe és a vajas kenyérhez leszedték az uborkát vagy a hagymát. A főzelék pedig nem úgy készül, hogy egy sűrített, ízes lében megfőzik a zöldséget, hanem mártást készítenek hozzá, a kívánt puhaságúra főzött zöldség így őrzi meg a frissességet.

A gyümölcsös még most is megvan: szilva-, körtefa, sokfajta alma, bodza, birs, amiből sajtot meg lekvárt készítettek. „Válogatós gyerek voltam. Rengeteg lecsót ettünk, amit én csak sokára szerettem meg igazán. De a gyümölcs mind elfogyott, a cseresznyéből például még csak befőzni sem tudtunk, mert mindet leettük a fáról. Van egy hatalmas cseresznyefa, s a mai napig úgy van, hogy ha nem másztam meg, akkor ott se voltam.”

Régebben tartottak nyulat és sertést is a szárnyasok mellett, Pohner gyerekkorából mégis a csirke és az abból készült húsleves vált maradandó emlékké: a húsleves Ádám édesanyjától, az ő nővéreitől, a nagymamától és az ő testvéreitől, akiknél még csigatésztát is készítettek otthon.

„A húsleves végigkísért az életemen, mindenkié a családban. Nálunk a leves nem volt alkalomhoz kötött, bármikor felpattanhatott egy húsleves a fazékba. Én először leforrázom a húst, ők hideg vízben teszik fel, ezután lehabozzák, így kapják meg a tiszta levest. Van, aki szétszedi a csirkét, van, aki egészben teszi a levesbe. Az ízesítők, a zöldségezés és a fűszerezés megegyezik: só, bors, petrezselyemzöld, répa, időnként egy kis zeller zöldje. Nálunk mindig szárnyasból, általában csirkéből készült a leves, de én azért főzök otthon marhából, nyúlból is, amilyen hús éppen van.”

A családi húsleves szeretete, meg persze az állandó kísérletezés miatt ma már nincs olyan eset, hogy ne lenne otthon húsleves valamilyen formában. A házi mesterlevesük olyan erőteljes, mély lé, amely újra és újra ízesíti a következő leveseket. A húson kívül kerül bele pár szem shiitake gomba, répa, kacsához vagy marhához tesznek egy fél szem csillagánizst, pár csepp szójaszószt, majd mikor elkészült, a húst leszedegetik a csontokról.

„Amikor az új lakásba költöztünk, főztünk egy csirkealaplevet, amit aztán nem használtunk fel, ezért inkább főztem belőle egy levest. Félretettünk belőle, amit később a következőhöz felhasználtunk, és így tovább. A hagyomány az, hogy mikor elkészül egy leves, másfél litert lefagyasztok belőle, és előveszem a következőhöz, így nem szakad meg a lánc. Ez már egy háromnegyed éves mesterleves.”

Mesterleves

HOZZÁVALÓK:

• 3 kg szárnyas- vagy marhahús (csontos)
• 4 szem szárított shiitake gomba
• 1 db csillagánizs
• 1 ujjnyi gyömbér
• 30 g kombu (szárított tengeri alga)
• 2 ek szójaszósz
• 2 szál sárgarépa
• 1 fej vöröshagyma
• 1 cs újhagyma
• 1 l mesterleves (korábbról, ha van)

ELKÉSZÍTÉSE:

A húsokat leforrázzuk és átöblítjük. 5 liter vízzel, a meghámozott sárgarépával, gyömbérrel, a megtisztított hagymával és a többi hozzávalóval, valamint az előzőleg készült levessel (első alkalommal valamilyen alaplével) lassan gyöngyözve hat órán át főzzük. A mesterleves folytatásához egy liternyit leszűrünk a léből, és a következő leves főzéséig fagyasztjuk.

Vannak olyan ételek is, amelyek sokkal inkább a Mályinkán töltött időt idézik, vagy éppen a régi gasztronómiai hagyományokhoz való visszatérést jelentik: amolyan kulturális nosztalgia bizonyos ételeken keresztül.

„Fontos még számomra a hájas tészta és a tejfölös gombaleves. Keresztapámmal sokat jártunk az erdőbe, ahol gombásztunk is: olyan távolságokból vette észre a rókagombát a sárga avar alatt, hogy azt nem hiszi el senki. Mindig volt a ház körül gomba, de majdnem tizennyolc éves koromig nem ettem belőle. Azóta viszont megszerettem, és valahogy most próbálom visszaadni magamnak, amit akkor kihagytam. Ilyen ez a gombaleves is: kicsit pótolja az elmulasztott ízeket.”

A hájas tészta pedig – amely egy hagyományos, de méltatlanul elfeledett sütemény, cukrászdában gyakorlatilag lehetetlen hozzájutni – nem a családi hagyományok révén kapott fontos szerepet Pohner Ádámnál, hanem egy sokkal frissebb élménnyel vált a nosztalgikus ételek között meghatározóvá.

„Sokat járunk a tokaji borvidékre, főleg Mádra. Néhány éve, amikor ott voltunk, Vomberg Frigyes adta az ötletet, hogy süssek hájas tésztát a tokaji borok mellé, szilvával.

Megcsináltam, és sokan emlékeztek rá, hogy régen, amikor a nagymamájuk hájas tésztát sütött, megtöltötték szilvalekvárral és tepertővel. Azóta készítem akár modern desszert formájában, akár hagyományosan. Mert ahogyan a franciáknak ott a vajas tészta, úgy a hajtogatott hájasnak is helye van a modern gasztronómiában.”

A főzéshez használt tűzhelyet a Wamsler SE biztosította.

ELÉRHETŐSÉGEK
Wamsler SE Háztartástechnikai Európai Rt.
3100 Salgótarján, Rákóczi út 53-55.
+ 36 (32) 411-833
www.wamsler.hu

MINTABOLTOK

3100 Salgótarján, Rákóczi út 53-55.
1098 Budapest, Dési Huber út 20.