Nem egy, hagyományosnak mondható és tömegeket vonzó rendezvény maradt el 2020-ban, így senkit nem lep meg, hogy a francia újbor ünnepe sem a megszokott módon zajlik idén. Hordógörgetés, pincepartik és utcabál helyett az érdeklődők otthon kóstolhatják meg az évjárat elsőként palackozott borait, amelyeket november 19-étől lehet megvásárolni.
A Beaujolais dimbes-dombos történelmi borvidéke Franciaország keleti részén, Lyontól északra terül el. Az eredetvédelem alá eső 22 500 hektáron mintegy 3 ezer bortermelő gazdálkodik, a forgalomba hozatalt nagyjából 30 nagykereskedő (négociant) látja el.
A régió emblematikus és szinte kizárólagos szőlőfajtája, a korán érő és bőtermő, fehér levű gamay noir kiválóan alkalmas a szénsavas macerációval történő borkészítéshez, amely a Beaujolais Nouveau sajátossága. A borvidéket sokan - tévesen - a világszerte ismert újborral azonosítják, amely árnyékot vet a dupla akkora mennyiségben előállított, esetenként kivételesen jó minőségű vörösborokra.
Le Beaujolais Nouveau est arrivé!
November harmadik csütörtökén, egész pontosan az azt megelőző szerdán éjfélkor kezdődhet az újbor árusítása - ekkor verik csapra az első hordókat a lyoni Saint Jean katedrális előtti téren és ezzel kezdetét veszi a napokon át tartó fesztiválhangulat.
De nem volt ez mindig így. A Beaujolais Nouveau 1951-ben kapott eredetvédelmi oltalmat, de akkoriban a borvidék össztermelésének 10 százalékát sem tette ki, míg napjainkban már az egyharmadát.
Későbbi sikerét Louis Bréchard helyi nemzetgyűlési képviselő zseniális elképzelésének és Georges Duboeuf üzleti érzékének köszönheti.
Bréchard fejéből pattant ki az ötlet, hogy eseményt kell kreálni az újbor köré, nemzeti ünnepet, valamiféle boros július 14-ét. A politikai szándék azonban nem volt elég, kellett hozzá Duboeuf, aki befolyásos nagykereskedőként a szavakat tettekre váltotta.
Ez olyan jól sikerült, hogy a Beaujolais-t hamarosan Lyon harmadik folyójaként kezdték emlegetni. Georges Duboeuf még múzeumot is alapított Romanèche-Thorins falucskában, ahol az interaktív szórakoztatás teljes eszköztárát felvonultatva mutatja be a borvidék történetét, jellegzetességeit.
Az évi kb. 50 millió palack 40 százalékát exportálják, összesen mintegy 110 országba, nagy részét Ázsiába és az Egyesült Államokba. Hogy idén se legyen fennakadás, a borkereskedők kivételesen engedélyt kaptak, hogy a szállítmányokat egy héttel korábban útnak indítsák az esetleges logisztikai nehézségekre való tekintettel. Ennek ellenére a Beaujolais Nouveau is megszenvedi az idei évet az éttermi fogyasztás drasztikus visszaesésével, még akkor is, ha népszerűsége már csak töredéke a korábbinak.
A pincék és kereskedők persze megteszik, ami tőlük telik: előrendeléssel, házhozszállítással, borválogatással, receptötletekkel, virtuális eseményekkel buzdítanak az otthoni ünneplésre.
Nem, a Beaujolais Nouveau nem banán ízű lőre
Pontosabban már nem az. Tény, hogy a nyolcvanas években bevett gyakorlat volt a banánra emlékeztető ízért felelős élesztők használata csakúgy, mint a cukor hozzáadása az alkoholfok növelése érdekében. Az így előállított sztenderd bor alkalmassá vált a nemzetközi karrierre, amelynek sikere nem gusztatív tulajdonságainak, hanem a köré kerekített marketingnek tudható be.
Szerencsére mindez már a múlté, bár a borvidék még mindig küzd ezzel a stigmával. Az új trend nem az uniformizálás, épp ellenkezőleg, minden pince a saját bora egyéniségét igyekszik hangsúlyozni. A borászok új generációja visszatért a hagyományos és természetes borkészítési metódusokhoz, a globális felmelegedés pedig gondoskodik a megfelelő cukortartalomról. A kézzel szüretelt, egészben hagyott fürtöket szén-dioxid párna alatt erjesztik, így a folyamat a bogyók belsejében indul meg és napok alatt végbemegy - a préselést és tisztítást követően, néhány héttel később pedig már palackozható is a bor.
Az újbor az évjárat előnézete, megmutatja, hogyan dolgozott a szőlész az elmúlt hónapokban, ezáltal előrevetíti a borvidék egyéb borainak minőségét, karakterét is.
A modern Beaujolais Nouveau friss, könnyű bor (vörös vagy újabban rozé), szelíd tanninokkal, gazdag gyümölcsös és virágos aromákkal, amelyek a gamay noir szőlőfajtát jellemzik. Emellett magán hordozza a borász és a termőhely karakterét.
Fogyasztását frissessége révén a fehérborokhoz hasonlóan 12 fokon javasolják, a palackozástól számított maximum 6 hónapon belül.
Borvacsora otthon
Éttermi borvacsorákról, borkóstolókról egyelőre nem is álmodhatunk, de a borszaküzletekben és egyes élelmiszerboltokban idén is kapható Beaujolais Nouveau. Ha mégsem jutnánk hozzá, válasszuk a Vylyan Bogyólé névre keresztelt újborát, amely hagyományos beaujolais technológiával, kékfrankos szőlőből készül.
A Beaujolais Nouveau egyszerű ital, a laza családi és baráti összejövetelek bora.
Ennek megfelelően kiváló aperitív, néhány szelet jó minőségű (lyoni) szalámi és sonka társaságában, de kiváló kísérője a szárnyasterrine-nek, kacsarilette-nek, tésztákéregben sült pástétomnak vagy a pisztáciás kolbásszal töltött kalácsnak is.
Főételként hagyományosan szőlőtörkölyben főtt lyoni kolbászt esznek hozzá, burgonyával és hagymalekvárral, de szofisztikáltabb fogásokhoz is passzol. A borászok ajánlják borjúhátszínhez vagy -veséhez, véreshurkához, vörösboros marharaguhoz, ez utóbbit természetesen Beaujolais Nouveau-val készítve. “Diétázók” fogyaszthatják lyoni salátával, a név azonban ne tévesszen meg senkit: a maréknyi salátalevél csak alibi, a lényeg a ropogós kruton, a pirított húsos szalonna és a Beaujolais-ban posírozott tojás.
A hagyományok tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy kísérletezzünk: a Beaujolais Nouveau, mint általában a könnyű vörösborok, és különösen az újdonságnak számító rozé változata szinte csábít arra, hogy könnyebb fogások mellé fogyasszuk: saláták, tésztafélék, de akár halak vagy vegetáriánus ételek mellé is jó választás.
Desszertnek készíthetünk közepén még folyós csokoládé fondant-t, amely szépen harmonizál a gyümölcsös (málna, meggy, szeder) aromákkal vagy nemes egyszerűséggel vörösborban párolt körtét, esetleg feketeribizli likőrrel tuningolt Beaujolais granitát, Paul Bocuse után szabadon.
Ahogy Georges Brassens, a franciák legendás sanzonénekese mondta egykor:
“Nem feltétlenül a legdrágább bor a legjobb, hanem az, amit együtt fogyasztunk el.”
Ha nem lehetséges személyesen, próbáljuk meg virtuálisan, ez csak szervezés kérdése.