Ha a japán gasztronómia szóba kerül, a legtöbben azonnal ecsetelni kezdik, mennyire szeretik – vagy épp ellenkezőleg – a szusit, de ha a felszínt kicsit megkapargatjuk, hamar kiderül, hogy az emberek alig ismerik ezt az ősi konyhát.

A japán konyhaművészet nem merül ki csak a szusiban és a ramenben; csakúgy, mint bármely más kultúra, a japán konyha is óriási, a laikusok számára többnyire még ismeretlen háttértárral büszkélkedhet. A friss, makulátlan alapanyagairól, és egészséges fogásairól híres japán gasztronómia évezredes hagyományait még csak mostanában fedezik fel nyugaton – pedig legismertebb ételei egyikének, a már emlegetett szusinak is legalább 1800 éves múltja van.

Számos házias, laktató étel vár még tehát a nyugati világ felfedezésére, ezek közül mutatott be néhányat a Food Beastnek az Egyesült Államokban élő, ígéretes séftehetség, Kuniko Jagi, aki korábban a Michelin-csillagos Sona executive séfjeként tevékenykedett, és megmérette magát a Bravo Top Chef  című műsorában is. Jagi jelenleg egy máris remek értékelésekkel bíró, új vendéglátóhely, a Pikunico tulajdonosaként, a japán comfortfood dinamikus világát szeretné bemutatni az embereknek, egyben mindenkit arra buzdítani, hogy merjen eltérni a megszokott rendelésétől, ha legközelebb betér egy japán étterembe.

Japán curry

Ez a fogás rendkívül népszerű az országban, bár az évezredes hagyományokkal bíró japán konyha „csak” az 1800-as évek végén ismerkedett meg vele. Az Indiából származó alapváltozat az európai fűszerkereskedelem révén jutott el Japánba, ahol hamar a lakosság kedvence lett. A japán curryt általában rizzsel, burgonyával, répával és hagymával készítik, az íze pedig lágyabb, édeskésebb az indiai változatnál. Csirke és birka helyett ez a verzió inkább sertésből és marhából készül.

Japán omlett

Az eredetileg Franciaországhoz kötött tojásétel japán változata a tamagojaki, amit gyakran szolgálnak fel szusi mellé is. A nyugaton ismert, töltött omlettekkel ellentétben a tamagojakit feltekerik, vagy a tojást sütés előtt dúsítják (például pépesre tört rák- vagy halhússal). Két fő változata az acujakitamago és a dasimakitamago – az első egy vastag, négyzet formájú serpenyőben kisütött „rántotta”, míg az utóbbi egy légiesen könnyű, réteges tojásétel. Mindkettő készíthető sós és édes változatban is.

Burgonyasaláta

Talán meglepő, de a krumplisaláta a japán házias konyha egyik alapétele. Eltér a nálunk is ismert változattól, mert a főtt burgonyát a japánok összetörik, ecettel, sóval, borssal ízesítik, és zöldségdarabokkal, sonkával keverik.

Jakiszoba

A kevergetve sütött tésztaétel annak idején Kínából érkezett Japánba. Habár a nevében szerepel a szoba szó, aminek jelentése hajdina, valójában ennek az ételnek az alapja, maga a tészta, inkább búzalisztből készül. A fogást sertéshús és zöldségek (répa, hagyma, káposzta) hozzáadásával készítik, s speciális jakiszoba szósszal (szaké, mirin, szójaszósz, worchestershire-szósz, tonkacu-szósz, osztrigaszósz, cukor), sóval és borssal ízesítik.

Karaage

A lisztbe és keményítőbe forgatott, majd bő, forró olajban ropogósra sütött karaage lényegében a rántott hús japán változata. Leginkább csirkéből, ritkábban halból készítik. A húst általában sütés előtt marinálják (szója szósz, rizsecet vagy szaké, reszelt gyömbér és fokhagyma), majd liszt és keményítő 1:1 arányú, sóval, borssal ízesített keverékébe forgatják. A sütés a húsdarabok nagyságától függően 4-8 perc, ami alatt a hús külseje porhanyós-ropogósra sül, ám a belseje – a pácnak köszönhetően is – szaftos marad. Általában mártogatós szósszal kínálják, zöldségek vagy rizs társaságában.

Csahan

Mint sok más japán étel, a japán pirított rizs, vagyis a csahan gyökerei is Kínában erednek. Rengeteg elkészítési módja ismert, használható hozzá hagyma, fokhagyma, shiitake gomba, sertéshús, tofu, rántotta, darált hús, és persze mindenféle zöldség, tengeri herkentyűk is. Ízesítésére a só és bors mellett legtöbbször szójaszószt, osztrigaszószt, szezámolajat, illetve kacuobusit, szárított tonhalpelyhet használnak.