A cikk a honlapuk tartalmi és képi megújulása előtt készült.


Cikkek

L.A.

2015. április 17.

Április a könyvfesztivál hónapja. A könyvbarátoknak most is lesz mire költenie, hisz az április 23-án kezdődő fesztiválon több száz újdonság mellett gasztronómiai kiadványok kínálatából is szemezgethetnek. Most a Penna és fakanál rovatunk tavaszi ajánlását gyűjtöttük össze, nemcsak háziasszonyoknak.

EGY KIS FRANCIA

Ritkán kerül a kezünkbe olyan könyv - különösen, ha kicsi és olcsóbb fajta -, ami igazán igényes. Ahogy a francia konyhának is a lehető legegyszerűbb, de legjobb minőségű alapanyag az alfája és az ómegája, úgy a Sziget Kiadó kicsi, franciából fordított (eredetileg a Larousse adta ki), házi praktikákról szóló sorozata is törekszik arra, hogy tetszetős és igényes legyen. Az a fajta kötet ez, amit szívesen viszünk ajándékba "csak úgy", minden apropó nélkül, megszépítve egy szürke hétköznapot, valamiféle női összekacsintás jegyében. Merthogy a női törzsi szövetség csalhatatlan kelléke a saját praktikáink átadása egymásnak: legyen szó egészségről, szépségről, konyháról, kertről, házipatikáról. Az efféle "intim" tudás vándorútját talán csak a legnagyobb hálózatszakértők tudnák követni - egyszer majd javasoljuk Barabási Albert Lászlónak ezt a témakört. A darázscsípés gyógyítása, a fokhagyma tisztítása, a levendula szárításának legegyszerűbb módja - olyan titkos tudások, amelyek anyáról leányra, szomszédasszonyokról barátnőkre szállnak, közös kultúrkört teremtve.

Minden füzetet más-más szerző jegyez, természetesen többnyire hölgyek. Külön-külön kötetet szenteltek az olívaolaj, a méz, a citrom, a levendula, a csalán vagy a fokhagyma titkainak. De vannak tematikus könyvek is, mint a Nagyanyáink házipatikájából című, amely a házi gyógymódokat sorolja A-tól Z-ig, vagy A Hold titkai, amely a nálunk csak a Rudolph Steiner hívei által ismert, a holdciklusokhoz köthető kerti és egészségügyi praktikákat, hagyományokat veszi sorba. Itt, a Magyar Konyha lapjain elsősorban a konyhai tudnivalókra kell kitérnünk: talán nem várná az ember, de remek recepteket tartalmaznak a füzetek. Valamennyi a vidéki francia konyha jellegzetes étele: természetesnek tekinti a kitűnő minőségű alapanyagokat és a sallangmentes elkészítést. Az olívaolaj titkai című füzetből az olajban eltett fűszerek, zöldségek, a marinírozott hal- és húsfélék receptjei nyűgöztek le, A fokhagyma titkai című kötetből pedig a Néhány olyan recept, melyek a fokhagyma dicsőségére válnak című fejezet lett a kedvencem.

Ezek a kötetek azonban a recepteken túl olyan szépségápolási, egészségügyi vagy csak egyszerűen a jó közérzetre vonatkozó ötletet is tartalmaznak, amilyeneket így egybegyűjtve nem is igen láthattunk még. Tudták, hogy a citrom bevethető szemölcs, ekcéma, tyúkszem ellen? Hogy az olíva bőrre, körömre, fogínyre - de akár az óvodában összeszedett fejtetvek ellen is alkalmazható? Próbáltak már fokhagymafőzettel permetezni a zöldséges- vagy virágoskertben? Készítettek már levendulából házilag arcpakolást, sminklemosó tejet vagy hajbalzsamot? Az ötletek, praktikák gyakorlatiasak, többnyire a slow-life (lassú élet) vagy a hagyományos vidéki élet keretei közé illenek, egyfajta nosztalgikus hangulatot hozva mindennapjainkba. Ránk fér, nem igaz?

A Sziget Kiadó Titok sorozata (Ára: 1480 Ft/db)

SZÁZ SZÍVMELENGETŐ ÉTEL

A televízióból jól ismert Borbás Marcsi szerint csiszolgatni kell érzékeinket, hogy a hétköznapi életben felismerjük a Jót, felfedezzük a mindennapok apró örömeit. Marcsi szerint erre remek alkalom a gasztronómia - a főzés és a közös étkezés. Ez a gondolat hatja át szakácskönyvét, erre utal a cím is: gyerekkorunk levesei, melyekben megáll a kanál, ahogy kell: A sűrűje. A száz szívmelengető recept többsége a Kárpát-medence vidéki konyháját, az igazi falusi vasárnapokat idézi. A kötet végére érve bebarangoltuk Bácskát, Muravidéket, Erdélyt, a Balaton-felvidéket, jártunk Kárpátalján, a Hajdúságban, Vasban és Zalában, főztünk és ettünk svábokkal, székelyekkel, szlovákokkal, zsidókkal.A legtöbb történet (és a legtöbb ételleírás) azonban Marcsi szülőfalujából, Madarasról, a szerb határ közeléből származik.A szerző számára ez a falu a kályha, ahonnan el lehet indulni. A receptek bevezetőiben a gyerekkor ízei, a hamisítatlan vidéki háztartás és falusi életmód pillanatai elevenednek meg. Nem kell nyelvésznek lennünk, hogy örömöt okozzon a sok hagyományos, elfeledett ételnév: csotros kalács, bálmos, dödölle, fluta, ganci, gánica, csipedet, málé, vetrece, mocskos tészta, pájsli. Értjük, hogy a koncepcióba beleillik a hamburger, a pita és a makaron is, hiszen ezek is szívmelengető, hétköznapi örömöket jelentő fogások, ám ezeket a recepteket akár ki is hagyhatnánk a kötetből, esetleg felcserélhetnénk kürtőskalácsra, ludaskására.

A receptek közé a szerző olyan fejezeteket illesztett, amelyek saját konyhai tapasztalatairól szólnak. Marcsi próbálja átadni azt a tudást, amit ő feltehetően a saját kárán tanult meg - hadd okuljunk a tévedéseiből. Tetszik a tervezésről szóló oldal is, ami tulajdonképpen arról szól, hogy a tervezés - spórolás. A paraszti kultúrának még természetes módon a sajátja volt, hogy semmit nem dobunk ki. Egy libából öt ebédet készítettek, és a kétmázsás disznóból is csak félvödörnyi hulladék maradt a kutyáknak. Marcsinak van bátorsága a magyar háztartásokban szinte kötelezővé vált túlzó bőségről kimondani: pocsékolás. És csakugyan, Nyugat-Európában gyakran a miénkhez képest fényűző háztartásokban sokkal inkább kiporciózzák az ételt, megelőzve az ennivaló kidobásának veszélyét. Erre a szemléletre utal a könyv mottójául választott Hamvas Béla-idézet is: "A normális élet az, ami az ételek között a rántottleves." Szeretem Marcsi ízlését, és őszintén egyetértek a kötet világszemléletével. Szeretettel ajánlom a Kárpát-medence háziasszonyainak, hétköznapi és vasárnapi használatra egyaránt.

Borbás Marcsi: A sűrűje 100 szívmelengető recept (StratComm Kft., 2014. Ára: 5500 Ft)

FIZETEK, FŐÚR!

A kávéházi kultúra igazi pesti legenda. A XX. század irodalmi és kulturális közélete fontos helyszínként tartja számon a kávéházakat, éttermeket, presszókat, kocsmákat. Evés-ivás, de legalábbis kávézgatás nélkül nincs magyar kultúra. A kávéházak számára fontos marketingeszköz volt a törzsközönség: a főpincérek, tulajdonosok sokszor hitelezéssel édesgettek magukhoz egy-egy jó írót, költőt, festőt. Az a néhány kávéház, amely a múltjából él ma is, gondoskodik arról, hogy vendégei tudják: itt alkotott Ady Endre (Szabadság Kávéház), vagy itt írta novelláit Karinthy Frigyes (Centrál Kávéház). Persze, Nagyvárad is a kávéházak városának tartja magát, ha a látogató nem csak áthajt a városon Kolozsvárra menet - gondosan kikerülve a szecessziós belvárost -, láthatja a kávéházi kultúra nyomait ma is. Nem meglepő tehát, hogy a közelmúltban két igényes munka is született a kávéházakról. Érdekes, hogy mindkettőnek a címe azt a pillanatot idézi fel, amikor a vendég fizet és elmegy. Zeke Gyula Volt egy feketém című kötete a budapesti eszpresszók történetének állít emléket (1924-től kezdődően), Péter I. Zoltán Főúr, fizetek! című kötete pedig a Monarchia esztendeiben virágzó nagyváradi kávéházi kultúráról szól. A két kötet szinte egymás folytatásának, kiegészítésének is tekinthető, kávéházrajongók olvashatják egymás után vagy egymással párhuzamosan - ha győzik az információtengert.

"Ezer éve kávéházban ülök" - írja magáról Zeke Gyula egy önéletrajzában, és "kilencévesen főztem először kávét" - írja később ugyanitt. "A mi nemzedékünknek a presszó jutott" - idézi a kötet fülszövegében Tamás Gáspár Miklóst, a kávé gyors - expressz - felhörpintésénél nagyobb jelentőséget adva ezeknek a rohanásra kitalált, de üldögélésre, sőt alkotásra való helyeknek. A nagyváradi kötet marad a klasszikus történeti, levéltári kutatások műfajánál, nem válik irodalommá az ember kezében, mint Zeke Gyula könyve, de ugyanolyan érdekes. Lapjain ismerős alakok elevenednek meg - Ady Endre, Krúdy Gyula, Czinka Panna, Jókai Mór, Juhász Gyula. De még náluk is érdekesebbek a nagyváradi polgárság jellegzetes alakjai, a kávésok, vérbeli kereskedők, akiknek a leleményességét - hogy tudniillik egymástól elcsábíthassák az úri közönséget - számtalan anekdota és korabeli újsághirdetés örökíti ránk. A könyv bevezetőjében így összegzi a szerző a kávéházak jelentőségét: "Azzal, hogy megalkotta a kávéházat a maga klasszikus formájában, az Osztrák-Magyar Monarchia létrehozta azt, amit politikailag már nem sikerült megteremtenie: a lehető legellentmondásosabb elemek életképes integrációját."

Zeke Gyula: Volt egy feketém. A budapesti eszpresszók története. (Balassi Kiadó, 2015. Ára: 3400 Ft)

Péter I. Zoltán: Főúr, fizetek! Kávéházi élet Nagyváradon a Monarchia idejében (Noran Libro Kiadó - Riport Kiadó, 2013. Ára: 3600 Ft)