Orbán Szilvia
2022. június 22.hal , halászat , fenntarthatóság , mahi mahi , delfinhal , nagy aranymakrahal
A tengeri halak közül, fenntarthatósági szempontból a mahi mahi csillaga felemelkedni látszik.
A mahi mahi vagy nagy aranymakrahal (Coryphaena hippurus) a világ éttermi menüjén egy viszonylag elterjedt tengeri halfajta, de sok helyütt, így például az Egyesült Államokban is, egy időben gondot okozott a hal másik, közkeletű neve: delfinhal. A vendégek ugyanis
összemosták az elnevezést és a közszeretetnek örvendő uszonyos emlőst,
és elrettentek még csak a gondolatára is, hogy a megrendelt ételnek köze lehet Flipper valamelyik rokonához.
A nagy aranymakrahal valójában viszont semmilyen rokonságban sem áll a delfinekkel, de hogy az ellenérzést megszüntessék, az USA-ban elkezdték
a trópusi, szubtrópusi vizekben őshonos halat a hawaii nevén, mahi mahiként emlegetni.
Ahogyan a többi olyan halat is, amit világszerte fogyasztanak az emberek, a mahi mahit is érinti a nagyüzemi halászat. A túlhalászás miatt ezek a fajok egyre képtelenebbek populációjuk regenerálására, az egyedszám növelésére pedig gyakorlatilag esélyük sincs, mindez pedig szörnyű jövőbeli képet fest az óceánok élővilágáról. A Környezetvédelmi Alap adatai szerint a világ halászterületeinek harmadát már ma is a túlhalászat fenyegeti.
A káros emberi tevékenységre bizonyos halfajok érzékenyebben reagálnak, de a mahi mahit néhány tulajdonsága a többinél valamelyest ellenállóbbá teszi
– ezzel pedig ez a fajta fenntarthatósági szempontból jobb választás lehet a jövőben, állítják a szakértők.
Remek szaporodókészség vs túlhalászás
Néhány kutatás már foglalkozott a nagy aranymakrahal kedvező tulajdonságaival, így tudható, hogy a populáció a szokásosnál jobban birkózik meg a túlzásba vitt halkitermelés rémével. Ennek a tudósok szerint több oka is van, ilyen példáula gyors növekedési ráta, a sikeres nemzőkészség, illetve az, hogy az egyedek viszonylag fiatal korban válnak szaporodóképessé.
A hosszú távú fenntarthatóság szempontjából pedig azok a halfajok, amelyek gyorsabban és sikeresebben szaporodnak, nyilvánvaló előnyben vannak azokkal szemben, amelyek lassabban képesek regenerálódni egy brutális lehalászást követően. Példaként említik a cápákat, amelyekből éves szinten 100 millió egyedet fognak be, főként a még mindig nagyon erős cápauszony kereslet miatt, ám mivel a cápák a lassú szaporodású fajok közé tartoznak, a cápapopuláció halászata finoman szólva sem fenntartható; a túlhalászat a cápák végét is jelentheti.
Fontos azonban megjegyezni, figyelmeztet például a Floridai Természettudományi Múzeum is, hogy a kutatások eddig a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán déli régiójának mahi mahi populációját vizsgálták, a fajta teljes állományára vonatkozó átfogó tanulmányok jelenleg nincsenek. Azonban