Gyakran halljuk, hogy egy neves séf az édesanyja, nagymamája főztjét jelöli meg fő inspirációs forrásként - mégis a vendéglátásban, főképp a fine dining éttermek konyháiban elkeserítően alacsony a nők aránya. Az okokat hosszan lehetne sorolni, az időbeosztástól a szexista légkörig - a pandémia következtében kialakult munkaerőhiány és a szakma erősödő szociális érzékenysége azonban előremutató folyamatok katalizátorai lehetnek.

A helyzet hosszabb távon akkor tud változni, ha minél több fiatal lány választja ezt a pályát, ehhez azonban egyenlő esélyek és példaképek kellenek. Itt-ott már sikerült áttörni az üvegplafont, ebben nagy szerepe volt és van az alábbiakban bemutatott világhírű séfek állhatatosságának.

Kezdjük a legendákkal!

A lyoni Eugénie Brazier (1895-1977), akit Brazier mamaként és Bocuse mestereként ismer az utókor, igazi self-made woman. Dajkának szegődött a nagyvárosba, néha besegített a konyhán, majd a híres Mère Fillioux szárnyai alatt tanulta ki a főzés mesterségét. 26 évesen vásárolt egy szerény bisztrót, amelyet jó érzékkel elegáns és divatos hellyé alakított át. A hagyományos polgári konyhát luxus alapanyagok használatával ötvözte mesterien, orvosokból, gyárosokból, politikusokból álló vendégköre pedig hamar ismertté tette.

1933-ban ő lett az első nő, aki 3 Michelin-csillagot kapott, ráadásul duplán:

a lyoni étterem mellett a környékbeli hegyekben található szezonális fogadójára is. 64 évet kellett várni, hogy ezt a bravúrt egy bizonyos Alain Ducasse meg tudja ismételni.

Korát megelőzve ösztönösen alkalmazta a fenntarthatóság elveit: a környékről származó, kiváló minőségű alapanyagokat használt, személyesen ismerte a beszállítóit, sallangmentes polgári konyhát vitt.

Az állami kitüntetéseket visszautasította mondván “egy szakácsnak az a dolga, hogy jól főzzön.”

Szellemiségét Mathieu Viannay viszi tovább, aki 2008-ban vásárolta meg a mitikus helyet.

Az amerikai Julia Child (1912-2004) 1948-ban férje külügyminisztériumi megbízatása révén került Párizsba, amely a kulináris felvilágosodást hozta el számára. Beiratkozott a híres Le Cordon Bleu szakácsiskolába, később maga is tartott főzőtanfolyamokat. Barátnőivel közösen írt 734 oldalas monumentális szakácskönyve Mastering the Art of French Cooking címen jelent meg 1961-ben és azonnal bestseller lett. Sikerében a praktikus ábráknak és a kezdő háziasszonyok számára is érthető, alapos leírásoknak nagy szerepe volt.

A könyv promóciós turnéja során figyeltek fel Child közvetlen és fesztelen stílusára, amelyet 1963-tól tíz éven keresztül a The French Chef televíziós főzőshowban csillogtatott.

Egyik legnagyobb érdemének azt tartják, hogy demisztifikálta az áhítattal emlegetett French cuisine-t

és humorral kezelte az adásban elkövetett baklövéseit, amelyeket a főzés természetes velejárójának tekintett.

Élő legenda a luxemburgi Léa Linster (szül. 1955) is, aki

máig az egyetlen nő, aki Bocuse d’Ort tudott nyerni:

1989-ben egyedüli nőként, egy aprócska országot képviselve utasította maga mögé versenytársait.

Már 14 éves korában felfigyeltek a tehetségére, később mégis inkább a jogi pályát választotta, de 1981-ben édesapja halála miatt felfüggesztette tanulmányait, hogy átvegye a családi éttermet, amelyet ma már a fia vezet.

Csillagos hármas

Anne-Sophie Pic (szül. 1969) a legtöbb, összesen 8 Michelin-csillagot birtokló nő, cégcsoportjának árbevétele eléri a 30 millió eurót és 450 embert foglalkoztat. Flottájának zászlóshajója a dél-franciaországi Valence-ban működő 3 csillagos családi étterem.

Eredetileg ő sem erre a pályára készült, 23 évesen, üzleti tanulmányainak befejezése után döntött úgy, hogy mégiscsak kitanulja a szakmát édesapja mellett. Erre fájdalmasan kevés ideje jutott, három hónappal később a legendás Jacques Pic elhunyt. Az étterem hamarosan elveszítette harmadik csillagát - ez adta meg a végső lökést Anne-Sophie-nak, hogy 1997-ben mindenféle

hivatalos szakképesítés nélkül, autodidakta módon elsajátított tudásával és ösztönös tehetségével

kezébe vegye a konyhát. 2007 óta tündököl újra 3 csillag a bejárat mellett elhelyezett táblán.

A 2011-ben alapított “The World’s Best Female Chef” díjat neki ítélték oda elsőként.

Hélène Darroze (szül. 1967) egy délnyugat-franciaországi vendéglátós família negyedik generációja szállodaipari ambíciókat dédelgetett. Egy Alain Ducasse mellett töltött 4 hónapos gyakorlat indította el a pályán.

A mai állás szerint londoni étterme 3, a párizsi Marsan pedig 2 csillaggal büszkélkedhet.

A 50 Best díját 2015-ben kapta meg, 7 éve zsűritag a Top Chef francia kiadásában és róla mintázták a L’ecsó című filmben Colette figuráját.

Dominique Crenn (szül. 1965) Bretagne-ben született és nőtt fel, külgazdasági tanulmányai befejeztével döntött úgy, hogy Amerikába indul szerencsét próbálni. San Francisco hozta ki belőle a főzés iránti szenvedélyt. 2011-ben nyitotta meg az Atelier Crenn-t a kaliforniai városban, amely 7 év alatt feljutott a csúcsra, ezzel

Crenn az első és egyetlen nő az USA-ban, akit 3 csillaggal díjaztak.

A 50 Best tavalyi listáján 48. helyezett.

2016-ban megkapta a 50 Best díját és 2021-ben az Icon Award-ot is a befogadóbb társadalom, a fenntartható fejlődés és az LMBTQ+ közösségek melletti kiállásáért. Minden területen az egyenrangúságban hisz, az emberséges és szolidáris menedzsmentben.

Elena Arzak (szül. 1969) beleszületett a vendéglátásba: iskola után már 11 évesen a nagymama mellett dolgozott a családi étteremben. A vendéglátó diploma megszerzése után Troisgros, Ducasse, Gagnaire mellett stázsolt, majd a legendás El Bulliban dolgozott egy ideig.

A vidéki baszk konyha édesapjának köszönhetően emelkedett csillagos magasságokba, de Elena is sokat tett és tesz azért, hogy a san sebastiáni étterem igazodási pont legyen Spanyolország és a világ gasztronómiai térképén. Ő volt a 50 Best 2012-es díjazottja.

Clare Smyth (szül. 1978) 2013-ban Gordon Ramsay-nak szerzett 3 csillagot, majd 2021-ben, 4 évvel a nyitás után saját, Core nevű helyének is. 2018-ban Best Female Chef, éttermét ma a világ 64. legjobbjaként tartják számon. Harry herceg és Meghan Markle esküvőjén őt bízták meg a cateringgel.

Akikre még érdemes figyelni

Pia León (szül. 1986) 2021 legjobb női séfje. A limai Le Cordon Bleu szakácsiskola elvégzése után a katalán El Celler de Can Rocában és a new yorki Ritzben próbálgatta szárnyait, majd 2008-ban visszatért Peruba, ahol későbbi férje, Virgilio Martinez oldalán 3 év alatt a hidegpályától a konyhafőnöki posztig jutott. Közös éttermük, a Central ma 4. a 50 Best listáján, az Andokban található Mil a 90., míg León önálló projektje, a Kjolle a 95.

Ana Roš (szül. 1972) diplomatának készült, autodidakta séf lett belőle, nem is akármilyen,

sokan a szlovén gasztronómiát ma vele azonosítják.

017-ben az év séfnője, a Hiša Franko, sommelier férjével vezetett étterme jelenleg a 50 Best 21. helyével és 2 Michelin-csillaggal büszkélkedhet. A Netflixen futó Chef's Table külön epizódot szentelt neki. Vele személyesen is találkozhatunk a Bocuse d’Or európai döntőjén, amelynek ő lesz a tiszteletbeli elnöke.

Forrás: Wikipédia, Michelin Guide, The World’s 50 Best