A férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út. Aki a tűzhely titkait elleste, ujja köré csavarhatott bárkit. Hát még ha ismerte a bájitalok, varázsszerek, vágykeltő afrodiziákumok titkát is.

A kifejezés a szerelem görög istennőjének Aphroditének a nevéből származik. Az istennő ¬– a mitológia szerint – a tenger habjaiból emelkedett ki, és egy fésűkagylóban (mások szerint osztrigában) állva érte el a partot, ahol léptei nyomán virágok, gombák, fűszernövények sarjadtak. Ezek az afrodiziákumok. Hogy mit tekintünk annak, az koronként és égtájanként változik, néhányat ezek közül azért megpróbáltunk összegyűjteni.

Mire jó a bagzófű?

Ma már mosolygunk azon, ha valaki a szerelmes együttlét előtt petrezselyemgyökeret rág, pedig különböző kultúrákban évszázadokig hittek benne, és nem is tévedtek nagyot, hiszen a növény apiol vegyülete izgatóan hat az idegrendszerre. Kiment a divatból a rinocérosz-, tigriskarom-, krokodilpénisz-őrlemény, és nehéz elképzelni azt is, hogy akad Indiában modern feleség, aki a kos heréjét édes tejbe áztatná, vagy mézzel csurgatott verébtojást kínálna a férjének. Az sem a mindennapok gyakorlata, hogy bárki boszorkánygyökér-, azaz mandragórafőzetet készítene. Pedig évszázadokig hitték, hogy ha éjfélkor az akasztott ember lába alatt felássuk a földet, kitépjük az ember formájú gyökeret és a varázsitalt megitatjuk a feleségünkkel, megszűnik a meddőség.

A füvek, fűszerek vágykeltő hatásáról az évezredek alatt több művet írtak, mint ahány szakácskönyvet. Szendrey Zsigmond néprajzkutató 1937-ben számos varázsszert gyűjtött össze. „A veteményfélék közül a petrezselyem és a zeller szerelemvarázsló afrodiziákumok, az erős szagú rozmaring a jegyespárok dísze. A zsálya, tűzliliom, kankalin, s bagzófű ételbe lopva szerelemkeltők. A szárnyasok közül a kakas és a tyúk a termékenység szimbólumai, miként a béka is, országszerte ismeretes például a hangyabolyba tett béka szerelemvarázsló ereje. A hangyatojás orvosszer, sőt, ha ez utóbbit a legény zsebébe lopja a leány, az halálosan beleszeret. Az izzadság pogácsába sütve szerelemvarázsló.”

Nagy bájkeverők

A két legelterjedtebb afrodiziákum évszázadokig az ámbra és a pézsma volt. Ezt tekintették életelixírnek az alkimisták, akik leginkább aranyat kerestek, de azért kotyvasztottak számos bájitalt is. Az illatos ámbra, a parfümgyártás egyik alapanyaga valójában a cetek hányadéka, szürke, viaszos állagú anyag. A pézsmát a pézsmaszarvasok mirigye termeli és az illatszergyártás előkelő hozzávalója. Ámbrát evett pasztillák formájában Richelieu marsall (nem tévesztendő össze a bíborossal), szüksége is volt rá, hiszen a 18. században élt főúr hatszor házasodott és 90 éves korában lett utoljára apa.

Ámbrás és pézsmás csokoládéval fogadta XV. Lajost Madame Pompadour is, akárhányszor csak a király belépett a hálószobába. Próbálkozott más afrodiziákummal, osztrigával, göngyölt nyelvhallal, zellerkrémlevessel, de a csokoládé szerotonintermelést fokozó hatása mindent vitt. Aztán megjelent a színen du Barry grófnő, aki nem is grófnő volt, hanem kurtizán, főzni sem tudott (bár róla nevezték el a Dubarry-szeletet), viszont szép volt és húsz évvel fiatalabb. És ettől kezdve Pompadour márkinő hiába készítette pasztilláit. A vágy titokzatos tárgya tehát mégsem a csokoládé, hanem a nő. Vagy a férfi.

Egyéb trükkök

Régebbről is ismeretes pár trükk. Kleopátra egyiptomi királynő a vágyfokozás miatt kenegette bőrét mandulás mézzel. Először elbódította Julius Caesart, majd fenyőmagos, mazsolás angolnával Antoniust, a hadvezért. A rossz nyelvek szerint ópiumos mákot és hasist is kevert a tönkölyliszthez – biztos, ami biztos. A királynő hajójának érkezését már órákkal korábban érezni lehetett, mert Kleopátra rózsavízzel itattatta át a vitorlákat. De nemcsak ő élt fondorlattal. A történetírók feljegyezték, hogy Josephine császárné ibolyaillatot permetezett a hajára, Napóleon meg szarvasgombát falt marékszám, nehogy szégyenben maradjon. Ovidius, római költő szerint a szerelmi kedvet leginkább a hagymafélék fokozzák. A hagymákra sokan esküsznek. Ezt javallja a 15. században Nefzawi sejk is, az egyik legismertebb arab költemény, az Illatos kert szerzője:

„Abul-Hailúdzs tagja állva meredezett
Harminc kerek napig, mert sok hagymát evett.
Abul-Haidzsá pedig egyetlen éjszaka
Nyolcvan szűz leánynak lett a hites ura.
Tehette ezt azért, mert csak hommoszt evett,
S nem ivott rá mást, csak mézzel kevert tejet.”

A hagymafélék végigkísérték az erotikus konyhaművészetet a görögöktől az újkorig. A 13. században élt német filozófus, Albertus Magnus a következő metódust ajánlotta szerelmi légyottokra: „Egy órával a szerelmi aktus előtt kenjük be bal nagylábujjunkat, valamint a vesénk tájékát bőségesen orbáncfű- és fokhagymabalzsammal. Hölgyünk sosem fogja elfelejteni ezt a mágikus pillanatot.”

Őrlemények

Sokak szerint a koriander (főként borban áztatva) olyan erős ajzószer, hogy a férfit könnyen őrületbe kergeti. Képzelhetjük, mit érzett IV. Ferdinánd nápolyi király, aki imádta a korianderrel, szarvasgombával és babérlevéllel készített sült kecskepacalt, amit finom sonkalével locsolt meg. Ez háromszoros afrodiziákum-löket, ha jól számolom. A hinduk a bazsalikomra, a japánok a tengeri sünre és a dashi levesre, a kínaiak a ginzenggyökérre,

Arisztotelész a sült kabócára esküdött. De majdnem minden élelmiszerben van valamilyen hatóanyag. A csili kapszaicintartalma boldogsághormont szabadít fel az agyban, a gyömbér serkenti a vérkeringést, a csokoládé fenil-etil-amint tartalmaz, ugyanazt a vegyületet, amelyet agyunk is termel, ha szerelmesek vagyunk. Az ámbra és a pézsma mellett a legbiztosabb ajzószernek három őrlemény számított: a porrá tört szarvasagancs és a kőrisbogár, valamint a rinocéroszszarv-őrlemény. Az utóbbi hiedelem a mai napig felelős az orrszarvúk pusztulásáért, a kőrisbogárport meg egyenesen betiltották az Egyesült Államokban, annyira veszélyes. De ezt a 16. században még nem tudták.

Különös íze lehet a mexikói tapaque nevű afrodiziákumnak is, ami úgy készül, hogy az agavé erjesztett levét vadmézzel édesítjük, miközben kukoricaolajon megsütünk egy marék gusanót (ez egy hernyófajta, ami az agavén él) és az italba keverjük. Ha ettől nem kezd el tombolni a vágy szívünk hölgyében, semmi érzéke a koktélok világához. Rajta akkor már a krumpli sem segít, pedig arról a 16. századi Angliában komolyan hitték, hogy vágyfokozó. A régi világban afrodiziákumnak számított a fahéj, a tojássárgájával kevert gyömbér, a sáfrány, a bájitalokba kevert köménymag, a szerecsendió is, amit én lecsóba szoktam reszelni, minden célzatosság nélkül.

Osztrigahívők

Minden idők legnagyobb csábítója, Casanova az osztrigában hitt. Saját bevallása szerint négy tucatot is elpusztított reggelente. Ám ez semmi Balzac rekordjához képest! Az író a párizsi Véry étteremben gond nélkül lenyelt 100 fine de claire-t, és hirtelenjében nem is tudta megmondani, hódításaira büszkébb-e, vagy étvágyára. Rajta is túltett a porosz vaskancellár, Otto von Bismarck, akinek az apró, zöldes-sárga húsú gravette volt a kedvence. Ennyi jód- és cinktartalom az egekbe emelte a libidót, úgyhogy rejtély, miként tudtak ezek a férfiak egyáltalán politikára vagy írásra gondolni. Az ínyencek képzeletét felkorbácsolja az a tény is, hogy az osztriga hermafrodita. Ivarszerve felváltva termel spermát vagy petesejtet. Ráadásul az ivarszerv közvetlenül a szív mellett helyezkedik el. Sok ínyenc emiatt „a tenger szívének” nevezi.

Szarvasgombapártiak

A másik legismertebb vágyfokozó a szarvasgomba. Sokak szerint a legdrágább kulináris orgazmus. A híres francia gasztropápa, Brillat-Savarin azt mondja, hogy a trifla mindkét nemnél felkelti az érzékiség gyönyöreinek emlékét, még mielőtt megkóstolnánk. Tehát már az illatával elbódít. Valóban nehéz szabadulni tőle:

akit egyszer megcsapott a gímgomba súlyos és émelyítő illata (régen azért hívták így, mert párzáskor a gímszarvas feltúrta érte az avart), többé nem menekülhet. Függő lesz egy életre.

Mindegy, minek is nevezi, szarvaskának, drága pöfetegnek, kutyaorrgombának vagy Vénusz fűszerének: a szarvasgomba kábítószer. Nem hiába tartja szerelemgerjesztőnek idősebb Alexandre Dumas, s nem véletlenül falta marokszám Napóleon, amikor örököst szeretett volna imádott feleségétől.

Konklúzió

A helyzet azonban az, hogy a tudomány eddig egyetlen természetes vágyfokozó hatását sem tudta bizonyítani. Vannak ugyan növények (az ázsiai ginzeng, a sáfrány), amelyek serkenthetik a szerelmi vágyat, ám csak akkor, ha az magától is megjelenik. A fekete csokoládé is hasznos lehet, de ahhoz, hogy valóban és biztosan hatásos legyen, a szerelmi légyott előtt néhány órával 2500 szeletet kellene megennünk.