A Formanek Vineg’art bor- és gyümölcseceteket előállító családi vállalkozás 2022 szeptember 10-én Magyar Konyha Termelői Díjat vehetett át Lévai Anikótól.
A SVÉT – Stílusos Vidéki Éttermiség és a Magyar Konyha magazin, Borbás Marcsi közreműködésével a tatai Esterházy-kastély parkjában immár hetedik alkalommal adta át a Magyar Konyha Termelői Díját. Az elismerést idén 2022 szeptember 10-én három termelő vehette át:
Formanek Ferenc és Képíró Anita, a tokaji borecetet készítő Formanek Vineg’art megalapítói,
Mitlasóczki István, a szárnyastenyésztő Kurca-parti Kendermagos létrehozója,
valamit a Bálint testvérpár, a zsámboki Bálint Kert alapítói.
A díjakat Lévai Anikó, a Magyar Konyha szerkesztőbizottságának elnöke, Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője és Ruprecht László, a SVÉT elnöke adta át. A díjban évente három-három olyan termelő részesül, akik kiemelkedő termékeikkel hozzájárulnak a hazai alapanyagok minőségének javulásához. Mert mint Gundel Károlytól, a legendás vendéglőstől tudjuk: „A jó alapanyagot el lehet rontani, de rosszból sosem lehet jót főzni.”
A Formanek Vineg'art díját Lévai Anikó az eseményen az alábbiak szerint indokolta.
Formanek Ferenc, Képíró Anita, Ruprecht László, Lévai Anikó (Fotó: Bielik István)
"A Magyar Konyha szerkesztőségében végzett munkánkhoz kapcsolódó egyik legizgalmasabb – nekem személyesen is nagyon kedves ügy – a termelői díjak jelöltjeinek kiválasztása, díjazása. Élvezem, mert a legmagasabb minőségű termékeket keressük és kóstoljuk ilyenkor. Ennél azonban többet is jelent számomra az ezzel kapcsolatos munka.
Megnyugtató érzés tudni, hogy fogyasztáson alapuló társadalmunkban életben tartottuk – apró műhelyekben, kicsi gazdaságokban, manufaktúrákban – az emberiségnek azt az életbevágóan fontos tudását, hogy saját magunknak tudjunk élelmiszert előállítani. Hogy gondoskodni tudjunk arról – nem nagyipari és főleg nem globalizált módszerekkel –, hogy a családtagjainknak, szeretteinknek étel kerüljön az asztalára. Ha erre gondolok, csökken bennem a valószínűleg mindannyiunkban jelen levő szorongás a világ, benne a magunk, a gyerekeink, az unokáink jövőjét illetően.
Azért kezdtem a nekem kiosztott laudálást Ádámtól és Évától, messziről, mert ez a jó érzésem van mindig, amikor olyan terméket előállító családot, vállalkozást díjazunk, amely szintén egy fontos, kiveszőben levő tudást tart életben.
A termék, amiről szó van, kicsit sárga, vagy sárga is lehet, kicsit savanyú és a miénk, mégsem a magyar narancs, hiszen itt aztán semmi kompromisszumot nem ismernek a készítők. Nem elégszenek meg sem színben, sem ízvilágban, sem semmilyen más tulajdonságban a tökéletesnél kicsit is rosszabb kategóriákkal. A Formanek család vállalkozása ecetet gyárt, borecetet, balzsamecetet, Tokaj-Hegyalján, Bodrogkeresztúron, hazánk egyik legszebb vidékén.
Száz évvel ezelőtt az ecetkészítés a magyar paraszti és polgári világ háztartásaiban általános volt. Mára az igazi, zamatos bor- és gyümölcsecetek tömegfogyasztása teljesen visszaszorult. Iparilag gyártott, ipari szeszből készült eceteket, tulajdonképpen vegyipari termékeket vásárolunk, és a legtöbb háztartásban legfeljebb a tojásos nokedlihez készült fejes salátához, esetleg a savanyú uborkához veszik elő a közismert zöld műanyag flakont.
Aki azonban kóstolta már Formanekék balzsameceteit, pontosan tudja, hogy az ecet tud olyan minőségű lenni, hogy másra se vágyjék az ember, mint salátákhoz, húsokhoz sőt desszertekhez használni, vagy ad absurdum önmagában, cseppenként eszegetni.
Jól emlékszem, hogy gyerekkoromban a mi környékünkön, az Alföldön a lehullott almából, körtéből még készítettek ecetet. Nagy vályúban törték össze a gyümölcsöt, hogy aztán a levéből ecetet érleljenek. Ha jól emlékszem csiregnek – a legöregebbek talán csürögnek – hívták nálunk ezt a furcsa gyümölcslevet, ami a későbbi ecet alapanyagát adta. Nagyon rég volt, hogy ezzel a tudással találkoztam, de remélem, hogy a Formanek család tagjai majd felfrissítik az emlékezetemet a pontos eljárást illetően.
Mert őket díjazzuk most. Formanek Ferenc és felesége, Képíró Anita hosszú kutatómunka és sok tanulás után alapította meg vállalkozását, amely mára a világ élvonalába emelkedett. A családi manufaktúra termékei itthon csúcséttermek ételeinek alapanyagául szolgálnak, megjárták a világ legrangosabb szakácsversenyét, csillagokat és díjakat hoztak el nemzetközi versenyekről, rengeteg országba eljutottak. A Formanek Vineg'art eceteihez elsősorban jó tokaji borokat használnak alapanyagul: muskotályt, furmintot, aszút. A gyümölcsecetekhez pedig a legváltozatosabb gyümölcsök és fűszernövények kerülnek feldolgozásra: homoktövis, csipkebogyó, kakukkfű, fahéj, birsalma, eper, gránátalma – érdemes a borecet.hu oldalon végiglapozni a virtuális üzletet az alapanyagok bőségének felfedezéséhez.
Az egész vállalkozás, a színes terméklista és a fantasztikusan változatos ízvilág azt bizonyítja, hogy az ecet méltatlanul elhanyagolt, ezerarcú alapanyag. Nem véletlenül mondta Krúdy Gyula, hogy lányos háznál érdemes megnézni, hogyan készítik az ecetet. Ahol jó ecet készül, ott érdemes udvarolni – írta a gasztronómiai igényességéről közismert szépíró. Formanekéknél érdemes udvarolni, másrészt pedig – és ez a fontosabb most – szeretettel és szívből gratulálok a Magyar Konyha termelői díjának elnyeréséhez a Formanek Vineg'art tulajdonosainak és munkatársainak."
