Megjelent Koniorczyk Borbála és Merker Dávid Hosszúlépés a körúton túl című könyve. A szerzőpáros 2013-ban alapított városi sétaszervező céget. Második könyvük az újpestiek, csepeliek, hegyvidékiek és józsefvárosiak örömére szolgál. Az újpesti fejezet gasztrotörténeti érdekességet is tartogat. Megírja annak a férfinak történetét, aki a nyári idényben népszigeti csárdájában a Duna vizét is felhasználva főzte vendégeinek a halászlevet. Illik Viktorra emlékezünk.

A szerzőpáros második könyve bemutatja a Boldog békeidők Józsefvárosát, szól az utolsó csendes éjről Budán és behatóbban foglalkozik Csepellel, illetve a századelőn robbanásszerű fejlődésen átment Újpesttel. A sorok és a képek láttán beszélni kezdenek a mára szoborrá merevedett hírességek és az elfeledett kisemberek. Az üres terek megtelnek rég nem hallott zsibongással, színesre vált a fekete-fehér mozgókép.

Ami sajnálatos, hogy a vaskos kötet egyetlen gasztronómiai vonatkozással bír, de ilyen tekintetben szerencsére nem lerágott csontot csócsál a szerzőpáros. Az Újpest fejezetben Illik Viktor Szúnyog-szigeten (másnéven Népsziget) lévő halászcsárdájának állítanak emléket. A hely a maga fizikai valójában már nem létezik, de a csárda a maga idejében, a húszas-harmincas években legendásnak számított. Illik ráadásul Újpest megkerülhetetlen figurája volt, aki a húszas évektől etette az éhes újpesti publikumot. Az ipari környezet miatt inkább a munkásokat, akik kirándulni jöttek a szigetre. Illik elévülhetetlen érdeme, hogy a szegény családoknak is lehetővé tette a népszigeti kirándulásokat, ugyanis a saját kompjain szállította a vendégeket a csárdához. Emellett megadta számukra a vendéglőben fogyasztás élményét, ugyanis az ide betérők fejenként 1 pengőért lakhattak jól halászlével. 

Illik Viktor sosem bízta másra a halászlé főzését (Fotó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum)

Illik előéletéről annyi tudható, hogy 1891-ben, Barcson halászcsaládba született. Az I. világháborúban egy repeszdarab a fél szemére megvakította, onnantól viselte jobb szemén jellegzetes szemtakaróját. Hadirokkantként engedélyt kapott vendéglő-nyitásra, majd az 1920-as évek elején megnyitotta halászcsárdáját. Volt honnan beszereznie az alapanyagot. Ő birtokolta a Duna Esztergom menti szakaszának halászati jogait, így a halak vagy a vendéglőjében vagy a halkereskedésében landoltak, így mindig friss áruval szolgálhatott. A csárdában noha sokan a keze alá dolgoztak, kizárólag ő főzött. A halakat személyesen, irdalta, nem engedett mást a fazekakhoz, a halászlé készítéséhez a Duna vizét használta, ami felvet kérdőjeleket, az iparosodó újpest szennyvize ugyanis gyakran végezte a folyóban.

Illik idejekorán felismerte, hogy kár hosszú étlappal szolgálni, mert az csak megnehezítené a választást. Három ételt kínált, halászlét, rántott halat és túrós csuszát, de a halászléhez kenyeret például már nem adott, azt a vendégeknek maguknak kellett hozniuk. Amit helyette adott, azt hívjuk úgy: élmény. Hajóztatta a vendéget, csárdájában cigányzenekar, Dulli Lakatos Gyuszi bandája húzta, mindig friss ételeihez a festői hátteret a Duna adta. Illik tudta, hogy az újpesti munkásoknak, kisiparosoknak nem telik drága utazásokra, így kicsiben ő kívánta megadni nekik a pihenés, a kikapcsolódás élményét, valamiféle kapaszkodót, ünneppé emelve a nála töltött időt a szürke hétköznapok után. 

Az étterem évtizedeken keresztül dübörgő teltházzal üzemelt, ma márcsak a helye van meg. Nemesvölgyi Attila, a Babka Étterem tulajdonosa és a Hosszúlépés könyv szerzői itt adtak jó hangulatú ebédet tegnap délután. Bográcsban főtt a halászlé, cigányzenészek sajnos nem voltak.

Az, hogy mi lett az Illik sztori vége, kimaradt a könyvből, a Hosszúlépés szerzői az étterem boldog békeidőket felölelő éveire koncentrált, pedig a folytatás is érdekes. A végét az Arcanum adatbázisból sikerült valamennyire rekonstruálni: 1936. június 15-éről 16-ára virradó éjszaka az újpesti holt Dunaágban, az Illik halászcsárda előtt 13 halálos áldozatot követelő katasztrófa történt. A korabeli sajtó meglehetős részletességgel, a mai bulvárlapokhoz képes jóval szaftosabban tálalta a "halálhajó" ügyét. A Kurír például így ír.

"Az llik-féle híres halászcsárda a Szúnyogszigeten van s ennek a nagy szabadtéri vendéglőnek tulajdonosa állandóan nyolc különböző csónakot és kompot járat, hogy a pesti oldalról és Újpestről érkező vendégeit ki és beszállítsák a holt Dunaágon keresztül. A pesti oldalra eső részen közlekednek ezek a járóművek. A víz itt elég mély, helyenként 10-12 méter.

Énekszóval a halálba 

A halászcsárdában a Besztárt-alkalmazottak nemzeti munkaközpontja 240 terítékes bankettet rendezett, amelyre a villamosvezetőket, a kalauzokat és ezek hozzátartozóit hívták meg. Már hat órakor megkezdődött a vacsora. Rendre érkeztek meg apró turnusokban a BSzKRT-alkalmazottak feleségestül és hosszú asztalok mellett fogyasztották el az obligát halászlét. Jól szórakoztak és vidámak voltak különösen a férfiak, mert a pincérek szorgalmasan hozták a literes borosüvegeket. A vidám vacsora 6-tól 12 óráig tartott. Sokan énekelni kezdtek. Ez az éneklés már el is fajult. Rekedt, vidám tombolássá emelkedett a hangulat, úgy annyira, hogy az halászcsárda közelében levő nyári weekendházak és csónakházak már kint nyaraló vendégei szinte aludni sem tudtak a mulatozók éneklésétől. A később lejátszódott tragikus események során ez még szerencsésnek is bizonyult, mert az ébren levő csónakosok, vadevezősök aránylag gyorsabban tudtak a borzalmas szerencsétlenség helyére sietni, hogy a vízben kínlódó és fuldokló embereket kimenthessék.

A vacsorát 12 órakor fejezték be a Beszkárt-alkalomazottak és különböző járműveken, három-négy turnusban már el is indították a szigetről a pesti oldal felé a vacsora résztvevőit. Ezeknek az előbb elindult csoportoknak sikerült szerencsésen, minden baj nélkül partot érni. Az Újpest felé közlekedő külön kompon pontosan éjfélkor sokan igyekeztek Újpest felé átevezni. Ez a komp, mint hivatalosan megállapították, 45 személyre berendezett motoros komp, amelyet Kubatov Károly vezetett. Szinte zsúfoltságig megtelt, elmúlt éjfél már, amikor elindult. Nagy nehezen lehetett csak ellökni a parttól és lassan kezdett áthaladni a túlsó part felé. 

A kompon levő emberek még most is vidámak voltak.

Sokan hangosan énekeltek. Alaposan beszeszelve tréfálkoztak, főleg az asszonyokkal.

Alig lett 50 métert a szigetről ez a zsúfolt komp, amikor a jócskán megterhelt jármű szélein többen észrevették a Duna vizét. A túlságosan sok utas miatt ugyanis szinte a komp széleit nyaldosta a víz. A kompon vidáman tovább mulatozó emberek megengedték maguknak azt az oktalan tréfát, hogy ijesztgessék szomszédaikat. Sokaknak tetszett az asszonyok sivalkodása, többen felkeltek helyükről. Az éneklők közül egy meggondolatlan férfit e pillanatig még nem lehetett megállapítani kicsoda, talán maga is vaskos tréfájának áldozata lett — sápadtan és borízű hangon felordítva elkiáltotta magát:

Süllyedünk, elmerülünk, meneküljünk!

Ez az esztelen és — mint később kiderült— teljesen alaptalan felkiáltás páni riadalmat keltett a zsúfolt kompon. Mint megriadt nyáj, öntudatlanul, ordítva és sikoltozva ugráltak egymásután a kompról a vízbe az utasok, rettentő jajveszékelés közepette. Hiába hangzott feléjük a kompon maradt emberek józanabb intése: — Nincs semmi baj! Nem merülünk el, maradjatok a csónakon! Ez sem használt. Főleg a nők ugrottak elsőnek a vízbe, utánuk a férfiak. Borzalmas jelenetek játszódtak le a komp körül. A víz megtelt fuldoklókkal, akik kétségbeesetten kiáltoztak segítségért. A vad zűrzavar, amely meglehetős gyorsan játszódott le, fellármázta az ébren levő környékbelieket, csónakház-tulajdonosokat s egész sereg csónak igyekezett menteni a tragédia helyszínére. AzIllik-féle halászcsárda másik fuvarozó motoros csónakjai is egymásután mentették ki a fuldoklókat a vízből. De már halottak is kerültek ki a Dunából. 

A rendőrségi vizsgálat legelsősorban azt állapította meg, hogy bent a kompon nemcsak énekeltek, hanem táncoltak is a duhaj emberek, hiába figyelmeztették őket.

Annyi bizonyos, hogy a katasztrófát egy meggondolatlan részeg ráijesztése idézte elő. 

A katasztrófa miatt 13 rendbeli gondatlanságból okozott emberölés vétsége miatt eljárás indult a komp tulajdonosa, Illik Viktor halászmester és a komp vezetője, Kubatov Károly ellen. Az eljárást azonban beszüntették, mert megállapították, hogy a csónak kifogástalan állapotban volt. Az utasok között kitört pánik okozta a tömegkatasztrófát. Az elhunytak hozzátartozói közül többen polgári pert indítottak Illik ellen. A bíróság 17 perben már elutasító ítéletet hozott azzal az indokolással, hogy Illik Viktort semmiféle felelősség nem, terheli."

Hosszúlépés a körúton túl, 21. század Kiadó, 2022. november

Borítókép: Fortepan / Négyesi Pál