101 éves korában elhunyt Gail Halvorsen, II. világháborús veterán, az amerikai légierő ezredese, aki egy szokatlan gesztus miatt vált a gyerekek hősévé.

Halvorsen halálhíre kapcsán újra reflektorfénybe került a nevéhez kapcsolódó, inspiráló történet is, amely egy embert próbáló történelmi időszakról és a Nagy Generációról is mesél az utókornak.

Korkép

A II. világháborút követően négy – amerikai, brit, francia és szovjet – zónára osztott, vesztes Németország romos fővárosa, az egyébként mélyen a szovjet zónában fekvő Berlin is megosztott képet mutatott. 1948-ra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjetek nem kérnek a másik három állam fennhatósági területéről érkező látogatókból és kíváncsiskodásból, így a várost, vagyis annak nyugati részét blokád alá vonták. A Trizóna és a német márka létrehozása miatt megorrolt szovjetek módszeresen elszigetelték a területet, ez pedig – többek között – az utak, a csatornák és a vasúthálózat belépési pontjainak lezárását is jelentette, ami azonban teljesen ellehetetlenítette az orvosi felszerelések, gyógyszerek, az üzemanyag-szállítmányok, de még az élelmiszer beszállítását is.

A háború évei alatt amúgy is komor időket megélt helyiek számára tehát a béke sem hozta meg a várt megkönnyebbülést:

két és fél millióan kerültek szinte kilátástalan helyzetbe, hiszen a legalapvetőbb szükségletek kielégítése is komoly erőfeszítéseket igényelt.

Az aggasztó helyzetet látva az amerikaiak, brit pilótákkal kiegészülve, légisegély-szolgálatot szerveztek, amely napi rendszerességgel dobott le elsősorban élelemmel, üzem- és fűtőanyaggal, illetve gyógyszerrel megpakolt segélycsomagokat. Az akció csaknem egy éve alatt ezek a szállítmányok sokak számára jelentették az életet és a túlélést.

A berlini blokád 1948. június 24 - 1949. május 12–ig tartott.

Az akkoriban logisztikai csodának, és eleinte lehetetlen küldetésnek tartott légihíd (Berlin Airlift) pedig 1948. június 26-án indult el.

Ennek a segélycsapatnak volt az egyik pilótája az a Gail Halvorsen is, aki később Candy Bomber néven vált a korszak híres figurájává. A legenda szerint az egész történet azzal kezdődött, hogy egy napon Halvorsen, a felszálláshoz készülődve, egy csapat éhes gyereket látott meg a repülőtér kerítésének túloldalán.

A pilóta odasétált hozzájuk, és a gyerekeket az épp nála lévő rágóval kínálta meg, akik szinte eufórikus állapotba kerültek a csemege láttán, amit aztán kitörő örömmel osztották meg egymással. Az a hála és boldogság pedig, amit a kicsik arcán látott, nem hagyta nyugodni a pilótát – valahogy így született meg annak az ikonikus és szívmelengető kampánynak az ötlete, amely idővel a híres légisegély-misszió egyik legemlékezetesebb és legszimbolikusabb elemévé nőtte ki magát.

Remény az égből

Az akkoriban 28 éves Gail Halvorsen – aki a háborúban, majd a Berlin Airlift „Operation Vittles” névre keresztelt segélyküldetésében is egy C-54-es teherszállító gépet vezetett – látva a berlini gyerekeknek okozott örömöt, hamarosan gyűjtésbe kezdett pilótatársai körében, akiktől elkunyerálta a nekik kiutalt cukorka fejadagokat, és a saját pénzén apró csomagok „gyártásába” kezdett.

Magánakciójának hamarosan híre ment, és Halvorsen parancsnokai is támogatni kezdték a nemes ügyet. A hadsereg és az amerikai civilek segítségével egyre gyűltek a finomságok – rágógumik, cukorkák, kekszek, csokoládék – sőt, egy idő után az amerikai kisiskolások „zsebkendőméretű, apró ejtőernyők” gyártásába is kezdtek, amelyek az értékes szállítmányokat biztosan, de gyengéden pottyanthatták el a célterületen. Az akció végére a Little Vittles „hadművelet”

több mint 23 tonna édességet juttatott Berlin elszigetelt területeire. A Candy Bomber pedig annyi köszönőlevelet kapott, hogy azok megválaszolására a hadseregnek két külön titkárt kellett alkalmaznia.

Halvorsen nevét még ma is iskolák viselik szerte Németországban, s a pilóta kitörölhetetlen örökséget hagyott hátra.

„Nekünk, gyerekeknek, ő volt a hősünk”

– idézte fel emlékeit az NPR-nek Karin Edmond, aki akkoriban Berlinben élt a családjával. Edmond ma már az Egyesült Államokban lakik, de minden évben gyűjtést és saját cukorkaosztást szervez, amivel az 1948-as misszió üzenetére hívja fel a mai gyerekek figyelmét.

A Berlini Légihíd Történelmi Alapítvány vezetője, Tim Chopp szerint Halvorsen cukorka-diplomáciája a berliniek számára a remény szimbólumává vált. „A misszió során szerzett tapasztalataim arra tanítottak meg, hogy a hála, a remény és az önmagunk elé helyezett szolgálat boldogsággal tölti meg a lelket, míg az ellenkezője csak kétségbeeséssel” – hangoztatta egykor a napokban elhunyt, legendás pilóta.