A Zichy-wagyu, a lillafüredi pisztráng és a megyaszói mangalica is megkapta a minőségi tanúsító védjegyet, míg a Czifray versenysorozat végzősei is átvehették az ösztöndíjakat, majd az örömfőzés eredményeként a plovot is megkóstolhattuk.

A 16 éves Magyar Gasztronómiai Egyesület vasárnap kis rendezvényt tartott a zugligeti Niche Kempingben, ahol kiosztották az Aranyszalag minőségi tanúsító védjegyét három új termelőnek. Idén elismerték a baranyai vagjumarhát (angolszáz átírat szerint wagyumarhát) Zichy Mihály tenyészetéből. Ugyancsak aranyszalagos már a Harangod-Mag cégcsoport megyaszói szabad tartású, tiszta vérű mangalicája, ahogyan a Hoitsy György lillafüredi sebes és szivárványos pisztrángjai is, amelyek forrásvíz táplálta hideg tavakból származnak. 

Az oklevelek átadásakor Molnár B. Tamás, az egyesület alapító elnöke felhívta a figyelmet, hogy az Aranyszalag nem díj és nem kitüntetés, hanem tanúsító védjegy, amit a minőség romlásával vissza is lehet vonni, ahogyan az korábban már meg is történt. A tanúsító védjegynél az összes szereplőnek önkéntesen kell vállalnia, hogy betartják azokat a feltételeket, amelyek a legmagasabb minőséghez elengedhetetlenek.

A minta pedig ebben a francia Label Rouge, amely 1961 óta működik. Itt egy-egy szektor tagjai dolgozzák ki azokat a feltételeket, amelyeknek a legmagasabb szintű termékeknek meg kell felelniük.

A legfontosabb persze az elvárt íz, amelynek meg kell jelennie végső eredményként.

A magas elvárásokat mindehhez egy dokumentumban (cahiers des charges) rögzítik, amelyet a kötelezettségek füzetének lehetne nyersen fordítani, és az ebben leírtakat mindenkinek vállalnia kell. A feltételek betartását aztán rendszeresen ellenőrzik is.

Az Aranyszalag odaítélése folyamatában először szakácsok, fogyasztók hívják fel a figyelmet egy-egy termékre, aztán az egyesület felkéri a többi éttermet is, hogy próbálják azokat ki, majd a szakkereskedőkkel és séfekkel összehasonlító vakteszteket végeznek. Ebbe egyszerű piaci árut és a világ élvonalát jelentő (label rouge minősítésű) termékeket is bevonnak. Ha mindezeken átesett egy jelölt, akkor megkérik a termelőt, hogy a megszabott tartási és feldolgozási körülményeket garantálja.

A vasárnapi esemény egybe esett a IV. Czifray-versenykurzus végével is, így átadták az ösztöndíjat és az okleveleket a végzősöknek. Azért nem írunk győzteseket, mert itt nem a szokásos szakácsversenyről van szó, ez inkább műhelymunka, amely a professzionális szakácsok szakmai fejlődését kívánja elősegíteni, így töltve be az űrt, amelyet a hazai mesterképzésben tapasztalhatunk.

Az itt induló szakácsok tehát nem arra koncentrálnak, hogyan győzzenek, sokkal inkább jellemző itt a kreatív együttgondolkodás, amelynek a végén elkészül egy-egy étel, amit a zsűri pontoz, és ebből valóban lesz egy rangsor, amely ugyan fontos lehet, de csak abból a szempontból, hogy a versenyzők visszajelzést kapjanak. A visszajelzés pedig nemcsak pontok formájában érkezik, hiszen az elismert szaktekintélyekből álló zsűri elemzi is a munkájukat, amit a versenyfordulók után szóban vagy írásban is közölnek a versenyzőkkel.

Idén mindenesetre a legjobb Palotai Csaba lett, aki aranydíj fokozatot kapott 400 ezer forint ösztöndíjjal, amit tanulmányra (étteremlátogatásra, sztázsolási költségekre, szakkönyvekre) fordíthat. Aranyfokozatot kapott még Katona Ervin is második helyezéssel és 300 ezer forinttal, valamint Kis Norbert a harmadik legjobb eredménnyel és 200 ezer forinttal.

A többiek is rengeteg munkát tettek bele a versenybe, és időnként nekik is sikerült olyan kiugró teljesítményt nyújtaniuk, hogy egy-egy versenyfeladat esetén megnyerték az adott fordulót. A zárófordulóban például a versenyzők lillafüredi pisztrángfilét kaptak, a már aranyszalagos Hoitsy György gazdaságából, továbbá egy meglepetéskosarat Kutasi Tamástól, aki a budai hegyekben szedett erdei gyümölcsökkel és gombákkal érkezett. Ebből készítették az első fogást egy egyéni zöldséggel kiegészítve. Második fogásként pedig mákos gubát tálaltak a versenyzők, amelyhez szintén fel lehetett használni az erdőből érkező gyümölcsöket.

Itt mutatta meg leginkább a Kistücsökből érkező Matus István, hogy mennyit fejlődött, amikor a halaknál a legmagasabb pontszámot szerezte, míg a desszertnél a második legjobb lett, és

jól láthatóan meglepte a zsűrit a jó teljesítményével.

Kehidai Ádám és Tikkel Bálint esetében pedig az is közrejátszott az alacsonyabb pontszámban, hogy nem mindegyik versenyen tudtak ott lenni. Ők hárman az ezüstfokozatról kaptak oklevelet.

A vasárnapi MGE-rendezvény hivatalos része így aránylag rövid volt, de közben már mindenki ráhangolódhatott Adorjányi Máriusz és Kondákor Bálint (Nyárspolgár BBQ, BBQ Expedition) négykezesére. A szabadtűzi technikákra összpontosító duó ezúttal Közép-Ázsia kultikus piláfját, a plovot vezette elő taskenti stílusban az egybegyűlteknek.

Az üstház tetejére, a qozonba (félgömb alakú edénybe) így került birkahús, darbari rizs, hagyma, fokhagyma, citromsárga sárgarépa, birs, mazsola és chillipaprika is. A fogásról pedig azt érdemes tudni, hogy hazájában gyakran nyolcvan-századagos tételben készítik, így mostani örömfőzés is közel azt az élményt hozta, amit ott: szépen pirult és lágyra puhult húst, az emulziósan zsíros ragút – a zirvakot – magába szívó nedvtől duzzadó, pergős állagú rizst, amit a zöldségek, gyümölcsök, fűszerek savakkal, aromával és zamatokkal egészítettek ki. Egy őszi, napsütéses, októberi vasárnaphoz ez pont méltó fogás.