Az önellátás újabban sokak romantikus álma. Hogy a kezdeti nekibuzdulásból ne rémálom legyen, bemutatjuk a Vadvirág Méhes- és Gyógyítókert tulajdonosait, akik tíz éve léptek erre az útra. Tapasztalatuk a hasonlót tervezőknek szolgálhat tanulságul.

Az Őrség szomszédságába, Vendvidékre autózunk a budapesti földrajz–biológia szakos tanárnő, tankönyvíró és természetgyógyász Gyenes Csilla nyomába eredve. Ő több generációba oltotta bele a természet szeretetét, majd a nyugdíjazás előtt eladta fővárosi lakását. Az Őrségi Nemzeti Park turisztikai referenseként helyezkedett el, majd egy év után innen ment nyugdíjba. Ez alatt vásárolt egy házat a szlovén határ mellett, Orfalun. Itt egy olyan hatalmas és összefüggő telekre esett a választása, ahol a kerítés ismeretlen és szomszédba sem igen botlani. A szórványtelepülésen lévő 3,5 hektáros telek, rajta egy romos házzal, Natura 2000-es besorolású réttel, kincset érő, öreg gyümölcsfákkal, ideális terepnek tűnt az újrakezdéshez.

Jönnek a méhek

A helyszínen egy olyan önfenntartó bemutató gazdaság kialakítása volt a célja, amelynek működése ötvözi a vendvidéki hagyományos gazdálkodás és az organikus biogazdálkodás (biodinamikus, permakultúra) elemeit. Az elhanyagolt birtok helyén az évek során erdő nőtt, így először ki kellett tisztítani az elgyomosodott területet. A munka, ami a vadnyugati telepesekére emlékeztet, jelenleg is zajlik. A birtokra idővel megérkezett Csilla párja, 40 méhcsalád kíséretében. Ma Galambos Gyula tudása, illetve a méhek jelentik számukra az egyik bevételi forrást. Az erre kirándulóknak a Vendvidék ízeit kínálják üvegbe zárva: van itt akác-, virág-, gesztenye-, repce-, propoliszos-virágporos krémméz, erdei harmat fantázianevű, de olyan is, amely „Az év méze” versengésen aranykategóriás helyezést ért el. A kesernyés gesztenye, a zamatos hárs és a kaszanyűg bükköny házasításából készült citrusízű mézcuvée a bírákat is meggyőzte. A farm további termékei közül a méz az alapja a szörpöknek, lekvároknak, míg a teakeverékek a helyi erdők-mezők kincseit rejtik. A portékák a farm saját kis boltjában, a Mézes madzagban vásárolhatók meg, tíz közülük védjegyes termék, tehát az Őrségi Nemzeti Park elismerését is kivívta. Persze nem minden eladó. Noha a zöldséget és a húst is maguk állítják elő, ezekből csak saját részre elegendő mennyiséget termelnek. Juhaik, csirkéik, kacsáik leölésére pedig még most, tíz év elteltével sem vállalkoznak, a feladatot másra bízzák.

Kis gazdaképző

A megélhetés tervezésekor fontos volt, hogy a vállalkozás több lábon álljon. A kézműves termékek előállítása mellett fontosak a turistáknak nyújtott élményt és tudást nyújtó programok is: a gyógynövénytúrák, falusi vendégasztalok, főzőtanfolyamok, erdőfürdők vagy a méhek titkos életét feltáró előadások. Programjaikhoz hangulatos szállást biztosítanak, elsősorban azért, hogy aki a Zümmögő Gyógyító Méhesházuk miatt keresi fel őket, kúraszerűen használhassa az apiterápiás épületet, amelyben propoliszos kaptárlevegővel lehet gyógyulni, asztmából, magas vérnyomásból, stroke-ból, ízületi fájdalmakból vagy Covid után. A házikóban a tünetmenteseknek is érdemes elnyújtózniuk, mert a méhek olyan frekvencián zümmögnek, amitől a hang élvezői relaxált állapotba kerülnek. Aki pedig már helyben van, a gyógyulás és pihenés mellett praktikus tudást kaphat. A házigazdák „Kis gazdaképző” tanfolyama, a „Fűben-fában orvosság” túrájuk, a „Vadon termő növények a gasztronómiában” elnevezésű, gyűjtőúttal egybekötött főzőtanfolyamuk a jövő kihívásaira segít felkészülni.

Vad nyugat

Hogy az Őrség és környéke az újrakezdők szemében népszerű élettér, azon Csilláék nem csodálkoznak. Itt még vannak nagy területek. Ilyen szempontból ideális lehetne az Alföld is, ha nem kellene ott újabban félsivatagos éghajlattal számolni. Az Őrség és a Vendvidék az ország más területeihez képest még mindig az ország egyik legcsapadékosabb területe. Persze az élet itt még e pozitív hozadék mellett is nehézkes. „A helybeliek réges-rég feladták a vesződést az állattal, a kerttel, inkább átjárnak Ausztriába dolgozni. Itt annyira alacsony ugyanis az agyagos-kavicsos talaj pH-értéke, amit csak bizonyos növények viselnek, a búza például nem, a rozs igen. Erről árulkodik, hogy a vendeknek nem is volt szép magas kenyerük, csak lapos, amibe beledarálták, ami kéznél volt, a kevéske rozson kívül hajdinát, magvakat, kölest, szőlőmagőrleményt. Egykor rettentő szegény vidék volt ez, az emberek azt ették, amit megtermeltek. Lencse, bab, árpa, kásafélék kerültek az asztalukra. Hajdinát rendszeresen fogyasztottak, mert kétszer is lehetett vetni, emellett sok kölest, kerekrépát vettek magukhoz savanyítva, fermentálva. Nem is voltak bél- vagy súlyproblémáik! Valahogy ehhez kellene visszakanyarodni az egészségünk érdekében” – veti fel Gyenes Csilla. Hozzáteszi, hogy ma egy-két ember termel errefelé olajtököt, de hajdináért már Szlovéniába kell menni, pedig nincs benne glutén, ami most sokak számára igen vonzó lehet. Ők a vendégasztalaikon amolyan zászlóvivőként előszeretettel készítenek málét, prószát, dödöllét, kásaféléket és minden olyasmit, amit a 20. század eleji vend ember fogyasztott.

Tanácsok kezdő gazdálkodóknak

„Évekig és tudatosan készültem az életmódváltásra. Első körben természetgyógyásszá váltam, sok tanfolyamot végeztem, api- és fito­terapeutává képeztem magam, ha nincs orvos, mentő, tudjak magamon segíteni. Amikor elhagytam Budapestet, mindenki bolondnak nézett – emlékszik vissza Csilla. A Covid és az élelmiszer, illetve rezsiválság közepén már értik, miért jöttem ide.” Gyula sincs más véleményen. „Sokakat magával ragad a táj, a fűben heverészés lehetősége, hogy kukorékol a kakas, de napi legalább tíz órát kell dolgozni az önfenntartáshoz. Fel kell kelni az állatokhoz akkor is, amikor kint mínusz 15 fok van. Mi például csak úgy tudunk elmenni pihenni, ha egy családtag szívességből beköltözik valamelyik vendégapartmanba, mert locsolni kell, elzárni a tyúkokat. Sokszor nem is előállítani nehéz a terményt, hanem megvédeni. Nem csak a róka az ellenfél. A szarvas, az őz mindent megrág, és a héja is viszi, amit lehet. A mindennapok vállalásához itt nagy elszántság kell, mert nincs szombat, vasárnap, ünnepnapok, ahogy gáz sem ezen a szórványtelepülésen. A vendek mindig is önfenntartásra rendezkedtek be, volt, hogy hetekre elbarikádozta őket a hó a külvilágtól. Ezért tavasszal, nyáron és ősszel éjjel-nappal dolgoztak, hogy a több hektárnyi pocsék földjükön el tudják tartani magukat” – sorolja Galambos Gyula.

Ősi tudások

De nem jár rossz úton, aki csak most vág bele az önellátásba. A jö­vő kihívásai miatt nagy földterületre biztosan szükség lesz, és az ősi, paraszti praktikákra is. Nagy erőpróba ez főként azért, mert olyan generációváltások történtek, amelyek során nem öröklődött át a tudás. Az, hogyan lehet egy kiló krumpliból többféle ételt főzni, maradékot felhasználni, tartósítani, vermelni, tojást eltenni, tehenet fejni. Utána lehet nézni az neten, de mi van, ha nincs áram? „Mi kitaláltunk valamit, ami tájba illő, a tudásunkat mutatja be és különleges. Ez a lassú, komótos, kiscsoportos turizmus itt a Vendvidéken, ahol a helyiek is érzik, hogy van valami a levegőben, mert a nyáron a szokottnál nagyobb felhalmozásba kezdtek. Az egyik ismerősömnek évek óta nincs disznaja, gyorsan csinált egy disznóólat, a tűzifaállományát pedig megduplázta. Érdemes figyelni a vendeket, akikkel egy baj van: nem szeretik a focit, így nincs kivel néznem a Bajnokok Ligáját” – summázza a véleményét Galambos Gyula.

Mi micsoda?

Apiterápia: A méhek által előállított anyagok gyógyító célú felhasználása.

Biodinamikus gazdálkodás: Figyelembe veszi a táj ­alkotóelemeit és összefüggéseit. Ezekhez a ritmusokhoz (az év körforgása, a nap és a hold ritmusa) igazodik a vetési naptár is, amely a biodinamikus gazdálkodás hangsúlyos eleme.

Permakultúra: Hangsúlyozza a fogyasztás drasztikus csökkentésének, az energiamegtakarításnak és a természetből való házi energianyerés különféle módozatainak fontosságát. Elveti az ásással járó talajbolygatást, sebzést, helyette a takarás fontosságát, a szalma­kertészkedést javasolja.

Fotó: Falus Kriszta