Boszorkányok dombján nő a szőlő

A hely, ahova gyalog is alig lehet felmenni: várfalak között visz fel az az út, a meredek, boszorkánylegendákkal körbelengett bazaltsziklák nem túl barátságosan csalogatók. Hogy Ausztria egyik legszebb szőlőse még is ott van, több mint csodálatos. Görgessék végig képriportunkat!

Eszünk ágában sincs bezzegelni, hogy lám, az osztrákok, de

a riegersburgi vár saját szőlőse annyira pedáns és annyira elvetemült helyen van, hogy óhatatlan az összehasonlítás

– a legtöbben idehaza csak legyintenének, és hagynák a bazaltbércet békén.

 A település egy köpésnyire van csak a magyar határtól, háromnegyed óra autózással elérhető. Kis helyen sok élmény – bemutattuk már a zseniális csokimanufaktúrájukat is, de a házak fölé büszkén kimagasló, a táj fölötti kék eget szinte átszúró tornyok ugyancsak kihagyhatatlanok.

Több ezer éve lakott a hely, már rég eltűnt népek nyomát ugyanúgy megtaláljuk, mint a rómaiakét, voltak itt bajorok, hunok, ostromolták törökök, lovagoltak erre magyar csapatok is.

A 482 méter magas sziklára 1122-ben kezdte meg az erőd építését Rudiger von Hohenberg lovag, de a mai formáját Katharina Elisabeth von Wechsler bárónőnek köszönheti –

majd’ három kilométernyi fal, dupla árokrendszer,

hét kapu, 108 szoba lett a végeredmény.

1822-ben óta a szikla a Liechtenstein család tulajdona.

Magyar aggyal, az államosítás évtizedeivel mögöttünk furcsa végig gondolni, hogy ez itt mind magántulajdon.

Gyanítom, nem is játszana senki a zömmel zweigelt és rizling tőkékkel, ha ez állami birtok volna.

A zömmel kézi művelésű, minimálisan gépesített parcellák mind erősen lejtenek, egymástól eltolva várják a napsugarat – ugyan legtöbben a közepesen gagyi boszorkánymúzeumot, vagy a korrekt fegyverkiállítást látogatják,

izgalmas élmény a vár saját borozójában ülve, a magyar határ felé fordulva kóstolni a ház borát,

amely az itteni szőlőkből készül.

Egykor 10 hektár tartozott a várhoz, ma már azért kevesebb – a minőségre nincs panasz, nem készülnek csúcsborok Riegersburgban, de a pár jó korty örömet ad a kilátásban gyönyörködve.

Aki igazán kemény,

húsz perc alatt felsétálhat a kocsik kerekei által kikoptatott köves kaptatón,

aki kényelmesebb, a modern siklót is igénybe veheti. Nem csak az egyik legerősebb végvárat láthatjuk meg, hanem a munka és elszántság által széppé tett szőlőst is; mindkettő remek élmény.