Cikkek

Gellért Gábor

2022. november 11.

Bródy Sándorról és az ő ételeiről mesél Vinkó József, a Kossuth Rádióban, szombaton délelőtt 9:30-kor. Szellem a fazékból ezen a héten is!


Ha Krúdy Gyula az ínyencek királya, akkor Bródy Sándor a hercegük. A Ködlovag mellett a Nap lovagja. Elegáns dandy, kackiás bajusszal, nyakában laza művésznyakkendő, fején zsirardi-kalap. Bródy szakács is lehetett volna, ha Isten nem írónak teremti. Ellentétben Krúdyval, aki legfeljebb a fedőt emelte meg a konyhában, Bródy szenvedélyesen főzött. Az ételeiről szombaton mesél Vinkó József, a Kossuth Rádióban, délelőtt 9:30-kor. Mi most 1924-be utazunk, amikor az újságírók – Bródy temetése után – elzarándokoltak utolsó lakhelyére, egy szállodai szobába. A Pesti Napló meg is írta augusztus 14-én.


Első emelet három, – mondja a Rudas fürdő szálloda öreg portása – itt lakott nyolc éven keresztül a Bródy úr. Bizony... (könnyezni kezd) meghalt tegnap... tessék elhinni, mindenki sírt, nagyon szerettük. Mert olyan, barátságos ember volt...


Felvezet az emeletre, kis szőnyeges folyosón megyünk keresztül, a hármas ajtaja nyitva van. Bródy Illés, a mester szőke hasonmása rendezget benn a szobában. „Tessék!” Bemegyünk, egyszerű fehérre meszelt falú hotelszoba, a sarokban öreg ágy, oldalt nehéz cserépkályha, az ablak mellett rozoga asztal. Itt szokott dolgozni, – mondja könnyek között Bródy Illés. A kályha mellett politúros szekrény áll, az ajtók kitárva… Pár mellény, egy nadrág lézeng a fogasokon. Mint megtudjuk, Sándor bácsi ruhaneműi, az ő furcsa, bohémes eleganciájának alkotói elkallódtak szanatóriumi vándorlása alatt. A falon – tipikus Bródy-betűkkel – négy ceruzával rótt verssor:


Az élet nem nagyvigalom

De ámulni lehet,

Szép ámulások szent városa

Páris, isten veled.


(Ady: Gare de l'Est-en.)




Fotó: Fortepan / Saly Noémi


Különben csupasz a kis szoba négy fala, az annyit említett Vértes Marcell-freskót rég lekoptatta az idő, még a nyoma sincs meg. Csak épp az asztalra állítva a falhoz dől egy régi, aranyrámás kép, öregasszony-portré, Fényes Adolf névjelzésével. Apám anyja, adja a magyarázatot Illés: „Nagyon szerette nézni”. Az ágy mögött hatalmas koffert takar le egy ódon terítő.


– A kéziratai vannak benn, még sok ismeretlen írása.


Másutt szintén egy láda duzzadttá tömi a sok benne lévő papír.


– Ezek is vázlatai? Bródy Illés elmosolyodik könnyein keresztül. – Nem... kérem... ezek szerelmeslevelek... mindig összegyűjtötte. Ennyi a szoba berendezése. Hiába keressük benne az „írói dolgozó” jellemző sajátságait – sehol semmi Ami a legérdekesebb, az egész lakásban nem található egyetlen könyv se. – Apám – mondja Bródy Illés – ezt a könyv iszonyát azzal magyarázta, hogy ő fiatalember korában úgyis elolvasta azt, ami érdemes, a többi?... Nem kell hozzányúlni. És – tényleg – nem is olvasott.


Most kimegyünk a folyosóra, egy padon öreg Rudasfürdő-beliek ülnek, beszélgetünk Bródy Sándorral. Mindenki ismerte.


– Az életrendje! – mondja el hűséges gazdassszonya, Szabóné – bizony nem igen nevezhető életrendnek, mert, sajnos, nagyon rendetlenül élt. Kilenc órakor ébredt mindig, az ágyába kérte a kávéját, aztán neglizsében lesétált a gőzfürdőt (nagyon szerette), délben hozatott hideg sültet, vagy maga főzött valamit, ugyanis nagyszerű szakács volt, azután tavasszal, nyáron kiült a fürdő nyitott tetejére, ahol egy maga csináltatta padja volt, ott süttette magát a nappal, gondolkozott, sőt néha írt is. Felmutat a tetőre. – Tetszik látni?


(Most is ott áll Bródy Sándor parkja.) Este felé felöltözött elegánsan, előállt a kocsi, be az otthonba, onnan pedig csak két óra felé ballagott haza. Már egész kis csoport állja körül Szabónét, mindenki beszélni akar Bródyról, milyen drága, jószívű, közvetlen ember volt. Ott közöttük nem: mester, nem a világhírű drámaíró, csak Bródy úr.


Bródy Sándorról bővebben a Kossuth Rádióban, szombaton délelőtt 9:30-kor mesél Vinkó József.

Lemaradt az adásról? A Médiaklikken bármikor visszahallgathatja!

Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra