Tökéletes súlyelosztás, kényelmes fogás, borotvaéles damasztacél penge – akik szeretik a konyhakéseket és az ázsiai kultúrát, már attól boldogok lesznek, ha csak belépnek a feketére fóliázott kis ajtón.

Szeptember elsején nem csak az iskola kezdődött el, hanem Kelenföldön, az Alíz utcában is megnyílt a Japán kések boltja is. A szakma és az elvetemültebb amatőrök számára ez hiánypótló vállalkozás, hiszen egy-két kivételtől eltekintve nem nagyon voltak elérhetők a kisebb manufaktúrák és családi vállalkozások pengéi idehaza. Az internetes rendelés kintről ugyan lehetséges, de a vámmal való kínlódás és az, hogy nem lehet kézbe venni a kinézett terméket, sokakat eltántorított.

A nyitónapon több látogatóval is találkoztunk benn – a közös érdeklődési kör hamar megindította a beszélgetéseket,

kézbe vettük, forgattuk, próbálgattuk az amúgy vitrinekben, bőrrel borított mágnestartón kiállított árut.

A tulajdonos is szívesen adott plusz infókat, mesélve arról is, hogyan került kapcsolatba előbb a japán kultúrával, majd a késekkel.

„1974-től dzsúdóztam, versenyeztem, majd seniorként folytattam. Minden vágyam volt, hogy egyszer kijussak Japánba – ez 58 évesen sikerült. Kint vettem magamnak az első japán késemet, amibe idehaza szerettem igazán bele, amikor elkezdtem használni.” – mesélt Tompos Ferenc a motivációjáról. „Konyhai munka közben alakult ki a kapcsolat, és úgy gondoltam, érdemes lenne ezzel foglalkozni, hogy mások is átélhessék az eszköz adta örömöt.”

Nem csak az Alíz utcai kis bolt működik, hanem a webshop is, ahol minden kés ugyanúgy megrendelhető.  „Egy hónapja elindult. Hamarabb nem akartam – félkészen mi értelme lett volna? Megvártam, míg a teljes árukészletem megérkezik Japánból. Most négyszáz darabos, húsz fajtát felölelő készletem van. Igyekeztem úgy kialakítani, hogy

inkább a kisebb manufaktúrák termékeit hozzam el Magyarországra, igaz, ők is örültek annak, hogy megjelenhetnek nálunk

- Yu Kurosaki és Sakai Takayuki pengéit leszámítva ezek a kések másnál nem is érhetők el.”

Santoku, deba, nakiri, usuba, gyuta, na meg a társaik – minden tradicionális forma előttünk sorakozik. Akinek az igazi klasszikus szénacél kések jönnek be, nem fognak csalódni, de a modernebb anyagú rozsdamentesek is a polcokon sorakoznak. A damasztacél, vagyis különböző tulajdonságú fémekből rétegesre kovácsolt pengék percekre rabul ejtik a tekintetet: a minták tekerednek, hullámoznak, mutatják a sok-sok munkaórát, amit az előállításukra fordítottak.

„A szépségük, a részleteik hamar megfogják az embert, de az éltartósságuk is kiemelkedő. Mivel

más velük a munka, más érzés kézbe fogni őket, én inkább kikészítettem egy kis pultot a sarokba,

amihez oda lehet állni, ki lehet próbálni mindent, ha kell vágni velük.” – mutat a tulajdonos a vágódeszkákra.

Nagyon furcsa érzés ennyi mestermű között bámészkodni, kézbe venni, forgatni őket. Európában a legtöbbeknek a kés csak sima használati tárgy, nincs érzelmi kötődés mögötte.

A máig archaikus metódussal készített japán konyhaeszközökben azonban van valami plusz, egy életre szólnak,

állítja Tompos Ferenc: „A magyarok közül kevesen érzik a szellemiséget mögötte. Aki mégis, azt gyakran rabul ejti. Aki csak pár ezer forintos, eldobható nagyáruházas pengéket használnak, nem tudják értelmezni a húsz-harminc-negyvenezres árakat. Nekik ez is csak ugyanolyan kés, legfeljebb más az alakja, ami nem éri meg az árát. Vannak azonban olyanok, akik nyitottak arra a pluszra, amit a tradíciók, a kézműves gondosság és a bámulatos kidolgozottság jelent. Magam is meglepődtem, amikor a bolt legdrágább kését azonnal elvitték 131 ezer forintért. Nem gondoltam volna.”

A bolt és a vevő kapcsolata a vásárlással nem szűnik meg, Tompos Ferenc szeretné a kései utóéletét is figyelni, azokat jó kézben tudni. Éppen ezért a praktikus tanácsokon túl is van pár személyre szabott ötlete.

„Ahogy minden késnél, ezeknél is fontos a helyes használat, a megfelelő tárolás. Nem tesszük mosogatógépbe, nem dobjuk be az edények közé, nem vágjuk be a fiókba. Azoknak, akik komplett szettet vesznek, örömmel ajándékozok egy szép tartót is – úgy gondolom, hogy

egy dekoratív konyhát az ilyen minőségű kések csak még szebbé teszik.

Az élezésükhöz tradicionális japán vizes fenőkövek kaphatók, természetesen többféle szemcsefinomsággal. Azonban aki kést vesz tőlem, azoknak vállalom, hogy egy évig, ha elmenne az élük, ha valami bajuk lenne, újra megélezem – a raktárban itt a gurulós kis állványom, egy óra alatt megvan, addig pont lehet inni egy kávét itt a szomszédban.”

További képek a galériában:

28