Az asztronauták élete minden bizonnyal fantasztikus, a kivételes élményekért cserébe viszont egy űrutazás során le kell mondaniuk a földi lét számunkra természetes kényelméről. Néhány dolgot biztosan nem irigylünk tőlük: a bezártságot, a tisztálkodási lehetőségek bonyolultságát és persze a kosztjukat.

1993-ban Jean-Pierre Haigneré francia űrhajós 19 napot töltött a MIR űrállomás fedélzetén. Visszatérésekor egy rádiós nyilatkozatában ezt mondta: “Csodás utazás volt, minden remekül ment, de az amerikaiak és az oroszok űrhajós kosztja finoman szólva, nem valami jó.”

Az űrhajósok menüje szigorúan kontrollált tudományos laboratóriumokban készül, számtalan tényező figyelembevételével:

- megfelelő tápértékkel rendelkezzen (kondíciójuk megtartásához átlagosan napi 3000 kalóriát kell fogyasztaniuk),

- álljon el akár 2-3 évig,

- legyen könnyű és ne foglaljon sok helyet,

- az űrállomás limitált eszközeivel és speciális körülményei között melegíthető és fogyasztható legyen.

A kulináris szempontok nem szerepeltek a legfontosabb kritériumok között.

Az adást hallgató Richard Filippi, aki egy vendéglátóipari iskolában oktatott akkoriban leendő szakácsokat, így emlékszik vissza: “Teljesen megdöbbentem. Valakinek ilyen rendkívüli munkája van és nem eszik rendesen? Ráadásul egy francia?!”

Elhatározta, hogy diákjaival megpróbál javítani a helyzeten és felvette a kapcsolatot a Nemzeti Űrkutatási Központtal, ahol lelkesen fogadták és támogatták a kezdeményezést.

A 2000-es évektől olyan gasztronómiai szaktekintélyeket is bevontak a fejlesztésbe, mint Alain Ducasse, Heston Blumenthal vagy Thierry Marx, akik mindannyian közeli ismeretségben vannak a (Michelin-) csillagokkal.

Bonyolultabb, mint gondolnánk

Egy-egy étel adaptálása a kozmikus viszonyokra azonban komoly kihívás. A súlytalanság állapotában részleges ízvesztés következik be, olyan, mintha bedugult orral ennénk.

Intenzívebb ízekre van szükség, koncentrált aromákra, a só és a cukor túlzott használata nélkül.

A mikrogravitáció miatt ügyelni kell a szószos ételek megfelelő viszkozitására, a morzsálódó kenyeret, kekszféléket kerülni kell. Tiltólistán van a gomba és a penészes sajtok, valamint az alkohol, amelynek a hatása erősebb az űrben. Kiemelt figyelmet kell fordítani az élelmiszerbiztonságra, amelyet többek között magas nyomáson történő sterilizálással és a légbuborékok kiküszöbölésével érnek el.

A rendkívüli precizitás és a hibalehetőség minimalizálása érdekében az űrkonzervek gyártására csak erre akkreditált üzemek jogosultak. Az űrkoszt kifejlesztése és előállítása a fentiek miatt hosszadalmas, pénz- és időigényes folyamat, egy adag költsége, a szállítást is belekalkulálva, átlagosan 100 euró.

Lelki táplálék

Egy finom étel pszichológiai hatásai csaknem ugyanolyan fontosak, mint a benne lévő tápanyagok. Amellett, hogy egy kedves íz emlékeztet a földi létre és enyhíti a honvágyat, szerepe van a legénység kohéziójának kialakításában is, megismerik egymás étkezési kultúráját, változatosságot visz a mindennapok monotonitásába.

A funkcionális (liofilizált vagy konzerv) “ételeken” kívül, amelyek az alapellátmány körülbelül kétharmadát teszik ki,

ma már minden résztvevő ország törekszik arra, hogy úgynevezett “bonus food” formájában a nemzeti gasztronómiáját is szerepeltesse a menüben.

A felkészülés során a Nemzetközi Űrállomás jövőbeni lakói kóstolásokon is részt vesznek, a misszió során pedig ízlésük szerint “rendelhetnek” a partnerországok (amerikai, európai, orosz vagy akár japán) űrügynökségeinek ellátmányából.

A NASA kínálatában klasszikus gyorséttermi fogások (hamburger, tejturmix) is megtalálhatók, az orosz űrhajósoknak odafent sem kell nélkülözniük a túrót vagy a borscs levest, a japán Takao Doi kedvéért űrkompatibilis udon tésztát és tofu sushit fejlesztettek. Az április 22-i misszióval második útjára induló francia Thomas Pesquet 3-csillagos (g)asztromenüje szarvasgombás burgonyalepényből, vargányás omlós marharaguból és mandulás körtetortából áll, a 2021 végén utazó német Matthias Maurer pedig Saar-vidéki specialitásokat (vadragu burgonyagombóccal, bundáskenyér vaníliasodóval) visz magával.

Veteményes a világűrben

Néhány hétig ki lehet bírni konzerveken, de egy hosszabb expedíció során pokolian tud hiányozni a friss élelmiszer. Nagy ritkán kerül a felküldött szállítmányokba néhány szem friss gyümölcs, amelyet az űrhajósok gyermeki örömmel fogadnak, de ez igazán kivételes esemény.

Az űrhajósok számos megfigyelést és kísérletet végeznek, a MagISStra misszió keretében 2011 óta mini üvegház is helyet kap az ISS fedélzetén. Azóta sikeresen learatták az első saláta- és retektermést, amelyek nem sok különbséget mutattak a Földön termett társaikhoz képest, ez optimizmusra ad okot az űrmezőgazdaság jövője szempontjából.

A tét óriási, hiszen a következő 10-15 év távlatában az űrnagyhatalmak holdbázis telepítésére készülnek.

Az ott-tartózkodás és az onnan tovább induló hosszabb (Mars-) expedíciók feltétele a legalább részleges önellátás,

hiszen a hónapokban vagy akár években mérhető időtartam és a szűkös rakomány-kapacitás nem teszi lehetővé a teljes élelmiszer-szükséglet szállítását.

Minden élet alapja a víz jelenléte, amelynek nem mellesleg a rakéták üzemanyagaként is fontos szerepe van az űrutazásokban. Érdemes megnézni az amerikai Hanna Sargeant előadását arról, miként biztosítható víz a Holdon a jelenlévő erőforrások felhasználásával.

Galaktikus rákkoktél

A növények nyújtotta tápanyagokon túl az energiát adó fehérjék és zsírok előállítása is foglalkoztatja a kutatókat. A Solar Foods stábja kidolgozott egy módszert, amellyel képesek egysejtű fehérjét létrehozni szén-dioxidból, víz, néhány nyomelem és elektromos áram használatával.

Kevésbé futurisztikus megközelítéssel egy francia kutató, Cyrille Przybyla a haltenyésztés lehetőségeit vizsgálja. A 2018-ban induló Lunar Hatch program keretében különböző halfajokkal kísérletezett és érdekes eredményre jutott. Először is, nem minden halfaj alkalmas az űrkalandra.

Az ideális asztrohal nem fogyaszt sok oxigént, jól bírja a hőmérséklet-ingadozást és a kozmikus sugárzást, mindemellett rövid az ikrák kikelési ideje.

Kiesik tehát a lazac és a tőkehal, a befutó végül két sügérféle lett. A szimuláció során bebizonyosodott, hogy az ikrák remekül viselik a felszállás vibrációját és az utazást, 76, illetve 95 százalékuk kikelt a későbbiekben, ami lényegesen nem marad el a normálistól.

A tudós sejtése szerint a halikrák eleve űrbiztosak: evolúciójuk során megtanultak ellenállni áramlatoknak, hullámverésnek, amely időnként kemény sziklákhoz csapja őket - ehhez képest még egy Szojuz rakéta extrém vibrációja sem tud bennük kárt tenni.

Luke Roberson, a Kennedy Űrközpont kutatója szerint létezik ennél is jobb megoldás: a gerinctelenek, mint a kagyló- és rákfélék, amelyeknek fajlagosan jóval nagyobb a kalóriatartalma.